Édesítőszerek

Tapasztalat, ahogy rám hatnak

Többféle édesítőt próbáltam már és nekem megvan az, ami igazán bevált, de ügyelnem kell a mértékre. Nemcsak a cukor, de a túlzott édesítőszer fogyasztása is tud kellemetlen tüneteket okozni. Mostmár komolyan elgondolkodtam azon, hogy itthon fogom magamnak elkészíteni az édességet és akkor majd azt én szabályozom, hogy mennyi legyen az annyi. Nem jó érzés, hogy egyes édesítőszerek felpuffasztanak, begörcsölök tőlük. Tudom, minden olyan termékre rá van írva, hogy egy bizonyos elfogyasztott mennyiség után hashajtó hatású lehet, de soha nem eszek annyit, hogy menjen a hasam.

Azt is észrevettem már, hogy olyan allergiás reakció is előfordul nálam, hogy a torkom és a fülem belülről el kezd viszketni. Az elején még nagyon boldog voltam, hogy de jó néha megengedhetek ennyit, hogy csak megvegyem, nem azt hogy állandóan itthon készítsem. Utána jött a „mentes cukrászsütemények időszaka”, sajnos egy idő után ebből az „álomból” is felébredtem, hogy vegyem már észre, hogyan hat az, amikor megeszek ilyen jellegű édességet. Még azért áltatom magamat így is, hogy tudom, hogy hogy leszek majd tőlük. Megeszem, aztán néhány óra elteltével már jönnek is a tünetek. Vagyis így ilyen formában, hogy hiába több dologtól mentes, ha olyan édesítőszert tesznek bele, amit én nem bírok vagy a mennyiséget nem bírom, de tök mindegy, nem vagyok jól tőle és ez a lényeg! Ennyi év elteltével úgy gondolom, hogy ebben is meg kellene találni az arany középutat.

Véleményem az ünnepi ételekről

Legyen szó bármilyen ünnepi ételről, ha nem bírja az ember emésztése, akkor hiába van jeles alkalom. Nekem sokat változott az ételekhez való viszonyom, másképp érzem az ízeket, illatokat és már nem is úgy tekintek sokszor az étkezésre, mint korábban. A gondolkodásomon az élethez való hozzáállásomon is változtatott. Azok az emberek, akik ezt nem értik meg, ők más világban mozognak. Elmúlt a karácsony és nagyon sok helyen a tipikus ételek kerültek az asztalra. Húsleves, halászlé, rántott hal/hús, töltött káposzta, székelykáposzta, bejglik és további édes/sós sütemények. Az emberek mértéktelenül falnak és pótcselekvésként is tömik magukba az ennivalót, mert ,,ÜNNEP VAN ÉS ENNI KELL!”.

Szerintem ez egy hülye felfogás, majd én eldöntöm, mikor és mit pláne mennyit szeretnék enni. Mindenkinek érezni kellene, hogy mit bír és mennyit és ne egyen csak azért olyanokat, mert ennek most van itt az ideje. Sokan ezért is vesznek be étkezés után emésztésjavítót, mert próbálják elfedni a nehéz ételek hatását. Pedig csak egyszerűen oda kellene figyelni és olyat enni, ami tényleg jól esik és könnyebb a gyomor tőle. Most aktuálisan a szilveszteri menü kerül előtérbe. Virsli, lencsefőzelék, malachús és megint a sok sütemények. Egyébként ezeket bármikor meg lehetne enni, de az emberek többsége most sem bír magával és összevissza eszik, mert ennek MOST van itt az ideje. Én is szeretek finomakat enni, de mostmár odafigyelek arra, hogy a megengedett ételek közül, ami nehéz, azt próbálom szelektálni még jobban.

Megítélések a diétával, étkezéssel kapcsolatosan

Elsősorban a környezetemben tapasztalom, hogy hogy állnak ehhez a témához. A hét év alatt kaptam hideget-meleget egyaránt és sajnos még a mai napig nem tudom úgy kezelni, hogy ne legyek erre dühös. Tudom, hogy nekem is furcsa volt az elején megszokni, de ahhoz már nincs türelmem, hogy állandóan magyarázkodjak és kínosan érezzem emiatt magamat. UNOM! Csak próbálják elfogadni, vagyis csak mutatják ezt, de érzem, hogy valójában nem tudják. Ott van a nézésekben, szavakban, tettekben és ezeket mind tapasztaltam és tapasztalom. Jöjjenek azok, amiket:,,IMÁDOK HALLANI!”: „ezt sem eheted akkor?”,, nem akarsz valami normálisat enni?” ,,már megint ezt a sz*rt eszed?” „ tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!” „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!” „ jaj, de vékony vagy, hízzál már!” ,,ez mi, amit eszel?” „és ezek mennyibe kerülnek?” „ meddig kell tartanod még ezt a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez.

Akik nincsenek ebben a helyzetben nem tudják mit érez egy ételérzékeny, hogyan éli meg ezeket és mennyi nehézséggel kell szembenéznie. Ha egy kis odafigyelés, belátás lenne, elsősorban a családon belül, akkor könnyebben lehetne ezt kezelni. Szeretettel és megértéssel kellene hozzáállni.

Vércukorszint ingadozás

Vajon mi okozhatja?

Van valami probléma még, amiről nem tudok, de érzem, hogy kell még lennie valaminek. Ez az évek elteltével sem oldódott még meg, pedig tartom a diétát. Korán reggel már nagyon éhes szoktam lenni és ha nem eszek azonnal valamit akkor hányingerem lesz, végül elkezd remegni a kezem. Napközben is többször rám jön és figyelnem kell erre, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon elfáradtam ebbe, hogy mindig ezzel kell, hogy foglalkozzak. Többször és keveset tudok enni. Ritka, hogy olyat eszek és elvagyok sokáig étel nélkül.

Bárhova megyek, mindig viszek magammal, hogy meglegyen a biztonságérzetem. Az éhségérzettel együtt jelentkezik még a szomjúság és a fáradtság illetve ingerültség. Sőt gyengeség és esetenként izomgyengeség is. Nagyon lehúz ez az állapot és baromi idegesítő tud lenni. Nagyon örülnék, ha már megoldódna. Egyébként már korábban voltam olyan vizsgálaton, hogy a vérből megnézték az inzulint. Ez úgy nézett ki, hogy korán reggel éhgyomorra levették a vért. Itt a glükózt nézték először, ami nekem általában elég jó értéket szokott mutatni, így talán kizárhatónak mondható a cukorbetegség.

Ezután el kellett fogyasztanom egy megadott mennyiségű szénhidrátot és utána várni kellett 2 órát, hogy újból levegyék tőlem a vért. A glükóznak jó volt az értéke, viszont az inzulin szintje mutatott egy kis eltérést és nem volt benne a referenciaértékbe. Akkor ez így annyiba is maradt, mert nem volt orvos, aki ezzel foglalkozzon. Hogy miért nem mentem cukorterheléses vizsgálatra? Mert a candida miatt ilyen nagy mennyiségű cukrot nem szabadna bevinni, de nyilván vannak olyan kivételes helyzetek, hogy muszáj megcsináltatni. Sajnos én nagyon tartok ettől, amúgy is rosszul tudok lenni, hátha még a cukros vizet meginnám. A vércukorszintmérőt jó ötletnek tartom, mert ha bármi gond van, akkor azzal le tudja ellenőrizni magának az ember.

Nekünk is volt korábban és majd szeretnénk egy újat venni. Mindenképp utána kell ennek járnom, hogy mi okozhatja ezt nálam, mert eléggé zavaró és megvisel lelkileg is.

Ájulásról, eszméletvesztésről csak röviden

Lelkileg ez a bejegyzés az idáig, ami nagyon nehezemre esik, hogy megírjam. Nem véletlen, hogy sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak-e ezekről, hisz felhozza bennem, ami megtörtént és teljesen átjár. Ennek a két szónak a leírása is szorongást kelt bennem, mert megrémít és felidézi az emlékeket, amikor is többször rosszul voltam. Nem bírom magamat túltenni ezen, annyira megviselt. Hiába teltek el az évek, ezeket viszem mindig magammal, menjek bárhova is. Sokszor elfog a félelem, a pánik, a „mi lesz, ha megint előfordul”? kérdés és „hogyan bírjam még ezt el majd a lelkem”? követi. Nem tudom elhinni, hogyan bírtam el ennyi rosszullétet. Hogy mi volt azaz erő, ami átsegített? Sose tudom meg, de nagyon elfáradtam, az tuti. Mindig is komolyabb és érettebb voltam a koromnál, de ezek tettek igazán érett felnőtté és szomorúvá. Sok fájdalom, nehézség, ami miatt kevés emberrel tudtam magamat megértetni, hisz senki nem tudta, hogy mi zajlik bennem valójában.

Elvesztettem az egyik legjobbnak hitt barátnőmet, mert a nehéz időkben nem volt ott mellettem és nem is tudott így rólam semmit. Persze, mikor nekem kellett neki támaszt nyújtani, akkor én szó nélkül megtettem. Akkor tért vissza az életembe, amikor én már más úton jártam és nem volt már közös témánk. Családon belül a legtöbb támaszt anyukámtól kaptam és páromtól. Ők ketten azok, akik láttak igazán mélyen engem azokban az időkben. Aki még sose élt át ilyet, annak nehéz ezt megértenie. Az ájulásnak vannak előjelei, míg az eszméletvesztés hirtelen jön és szó szerint se kép se hang. A rosszullétek nekem általában úgy jelentkeztek, hogy legyengültem teljesen és azt éreztem, hogy nem vagyok ura a testemnek. Volt, hogy hányingerrel, melegségérzettel kezdődött, majd a látótér és a hangok tompulásával folytatódott. Borzasztó félelem kerített hatalmába és nem tudtam mi történik velem, hogy hogy fogom ezt egyáltalán túlélni. Továbbra is úgy gondolom és érzem, hogy szükségem van segítségre ahhoz, hogy el tudjam ezt a traumát is engedni.

Tapasztalatok az étkezéssel kapcsolatban

Az elmúlt 7 évben legfőképp a zöldségek, hús, gluténmentes köretek kerültek előtérbe. Az elején még gyümölcsöt is ettem, de végül azt is elhagytam, ugyanis nem bírtam elviselni, ha megettem pl. az almát, akkor a vércukorszintem elkezdett ingadozni és sajnos rám jött a remegés és nagyon éhes lettem. Így, ha eszek is gyümölcsöt, kizárólag a savanyúak jöhetnek szóba és azok is csak ritkán és mértékkel. Hogy mi a helyzet a szénhidráttal? Nagyon nehezemre esett, hogy a megszokott pékáruk után hirtelen jött a SEMMI!

Hiába voltak receptek az interneten, sok volt a kudarc és amit megsütöttünk, az ment ki a kukába. Vagy a többi érzékenységem miatt nem ehettem meg azt, ami egyébként jónak tűnt. A családból rajtam kívül anyukám az, aki tartja a diétát és neki is vannak olyanok, amikre oda kell figyelnie. Nekem nem elég csak arra odafigyelnem, hogy áthúzva legyen a kalász. Ennél jóval több, amit kerülnöm kell.  A glutén mellett figyelnem kell a tejre, tejporra, tejszínre, élesztőre, érlelt ételekre, cukorra, mogyoróra, édes gyümölcsökre és bizonyos tartósítószerekre is ügyelnem kell.

Valljuk be, az itt felsorolt dolgok igencsak SOK ÉLELMISZERBEN megtalálhatóak. Az én vásárlásom nagyjából úgy néz ki, hogy már rutinszerűen kerülök bizonyos sorokat. Persze, még most is előfordul, hogy puffogok, mert néha azért még kívánnám, hisz 22,5 évig mindent ettem. Az elején a kenyér helyett extrudált kenyérszeleteket ettem és itt sem volt mindegy, hogy melyiket. Ami kukoricát tartalmazott csak, abból egy tonnát is megehettem volna, akkor is éhes maradtam. A fehér rizst a candida miatt nem fogyaszthatom, de egyébként ez sem szívódik fel nekem.

Jöttek az alternatívák és elkezdtünk megismerkedni a puffasztott barna rizzsel, hajdinával, kölessel, quinoával, amaránttal. Ezeket köretként is szoktuk fogyasztani. Idő kellett még hozzászoktunk az ízekhez és el kellett fogadni, hogy ez van, ezt kell enni. Több mint egy éve kezdtünk el sütni kenyeret, mert ennyi idő kellett, míg találtunk egy elfogadható lisztkeveréket. Szerencsére mostmár „gyártom” napi szinten és mindketten ezt fogyasztjuk. Ezekre bármilyen feltét mehet, ami megengedett. Sajnos a legtöbb felvágottban található tartósítószer, így kénytelen vagyunk a többféle allergéntől mentest választani, de így sem tudjuk kikerülni 100 %-ig, hogy ne legyen benne adalékanyag.

A húsok közül a sertés és a csirke, amiket általában megeszünk. A halat itt például az olajos halra gondolok, egyáltalán nem kívánom, még a szagától is felfordul a gyomrom. De ugyanígy vagyok a tojással, hogy nagyon keveset eszek és azt is csak úgy, ha sütünk valamit és megsül benne, vagy a rakott krumpli a kivétel még, de jobban a kolbász/virsli, krumpli amiből szedek és csak kevés tojás. A tejtermékek közül csak a vajat és a sajtot eszem. A többi nélkül megvagyok és nem is igényli a szervezetem. Amit megfigyeltem magamon, hogy a zöldségek után nagyon éhes maradok és ez zavar. Utána magokat eszek, mert ez telíti a gyomromat. Például a krumpli is olyan nálam, hogy bármennyit megehetnék belőle, akkor sem érezném, hogy jól laktam. Ami a legjobban hasznosul nálam és érzem is, azok a zsíros ételek. Ilyen a tepertő, szalonna, amiket ha paradicsommal megeszek és egy kis kenyérrel, akkor fél napig elvagyok és nem leszek ideges, hogy na már megint éhes vagyok.

Ugyanis ha érzem, hogy nem ettem eleget, vagy nem szívódik fel, akkor kezdek ingerült lenni és ezt a környezetem is tapasztalja. A másik az édesség, ami számomra létfontosságú, így ezzel is meggyűlt a bajom és jelenleg is kínlódok. A bolti édességek közül  csak a magas kakaótartalmú étcsokoládé jöhet szóba, ezenkívül kb. semmit nem ehetek meg. Két megoldás van: vagy sütök magamnak itthon olyat, ami megengedett, vagy méregdrágán megveszem a mentes süteményeket, csokoládékat, amitől bűntudatom van, hogy milyen sokba kerülnek.

Mivel ezt az életmódot egy életen át kell folytatnom, így nem tudom befejezettnek tekinteni ezt a bejegyzést, így folytatom legközelebb.

Sorstársak, merre vagytok?

Őszintén az érzéseimről (pánik, szorongás, félelem, fóbia, kényszeres evés)

Nagyon nem érzem magamat jól a bőrömben már régóta. Először a fizikai tünetek végett, majd évekkel később jött ennek a lelki és mentális hozadéka. Nem értettem, hogy 2014-ben annyi minden ért, akkor miért nem jött ki? Emellett küzdöttem a nyelvtanulással, ami teljes kimerültséghez vezetett. Sok félelem, szorongás, elvárás, megfelelés. Sorban jöttek az éjszakai rosszullétek, boltban való tartózkodás félelme, sok ember közötti fóbia, tömegközlekedés kiiktatása. Főleg a buszra gondolok, ami zárt és eléggé szűk és levegőtlen. Nagy ritkán, ha vonatra ülök, akkor is párommal. Elvagyok keseredve, mert úgy érzem soha nem fog ez megoldódni. Egy kezemen megtudom számolni, hány ember az, aki őszintén tud erről a problémámról. A kényszeres evés alatt azt értem, hogy akkor is eszek, ha nem kellene, mert félek attól, hogy rosszul leszek. Úgy ahogy a múltban történt.

Szóval keresem magamat, mi történt, miért kapom még ezt is, hogy fiatal éveimet többnyire a szenvedéssel kell hogy megéljem? Így merült homályba szépen lassan a régi énem. Többször felvetődött bennem a következő kérdés. Talán pszichológushoz kellett volna fordulnom, hogy fel tudjam dolgozni a rosszulléteimet és hogy ne érjen ennyi trauma? Annak idején ez fel sem merült bennem sajnos, pedig sokkal jobb lett volna és nem jutottam volna ennyire mélyre. Mert innen mostmár nagyon nehéz kijönni, számomra elképzelhetetlen. Lehet, hogy erre már gyógyszert írnának fel a szakemberek, amitől félek, és még inkább hülyének érezném magamat, hogy „dilibogyókat” szedjek. Elnézést azoknak, akik szedik ezeket, de én tartok amúgy is minden gyógyszertől.

Úgyhogy keresem a kiutat és jól esne nagyon, ha találnék hasonló helyzetben lévő embereket.

Az étcsokoládé rabjává váltam

Ez onnan jött, hogy alapból kevés édességet ehetek meg, mióta új életmódba kezdtem. Mivel a szervezetnek szüksége van minimális cukorra, így igen csak jelzett az idegrendszerem, hogy „ hahó, vigyél már be valami cukrot”. Sokszor volt olyan, hogy na majd én szépen leszokok a cukorról. Na persze, hát ez nem így működik. Ugyanis az elvonási tünetek miatt, már kezdtem agresszív lenni. Tudom, durván hangzik, de én már annyi mindent elkerültem, hogy sajnos megviselt nemcsak lelkileg, de idegileg is.

Természetesen a magas kakaótartalmú étcsokoládéra gondolok, ami nagyon keserű, de én már annyi elvonáson vagyok túl, hogy ez is képes boldoggá tenni. Arra figyelni kell, hogy a mérték itt is mérték. Ha túl sokat eszik belőle az ember, simán lehet szorulása, ami megint csak elősegíti az aranyér kialakulását, amelyről az előző bejegyzésben írtam.

Őszintén az aranyérről

Rossz emésztés vagy lelki okok? Esetleg mindkettő?

Már évek óta kínlódok az aranyeremmel és mostanában egyre sűrűbben előfordul. Ha folyamatosan stresszelem magamat, akkor bizony nem sok kell és megjelenik, de ha nem viszek be megfelelő mennyiségű rostot, akkor is kijön. Ezért próbálok napi szinten zöldségeket enni és a szükséges vitaminokat is szedni. Van amikor elvagyok vele, de sokszor kell krémet használnom rá vagy esetleg ülőfürdőt. Egyébként akinek nem volt, el sem tudja képzelni, hogy milyen fájdalmas lehet ez. Nekem általában akkor jelenik meg, mikor a „ nagy dolgomat” intézem és a vége fele tapasztalom, hogy fáj és vérzik. Olyan is volt, hogy alig bírtam a széken normálisan ülni.  

A családon belül apukámnak és a testvéremnek is volt már, de apukámnál többször előjön. Hogy mi lehet az oka? Én úgy gondolom, hogy a lelki okok és az emésztés is szerepet játszik ebben. Ha megtalálnám az egyensúlyt az étkezésben és lelki szinten is, akkor talán nem jönne ki többet. Ez nagyon nehéz, hogy az embernek saját magát kell megfigyelnie és legbelül megtalálni a kérdéseire a választ. Persze, ha ez egyáltalán sikerül…

Hónaljban nyirokcsomó duzzanat

Talán hormonális probléma?

Nyáron arra lettem figyelmes, hogy először az egyik hónaljamban, majd a másikban olyan szinten begyulladtak a mirigyek, hogy rendesen fel volt dagadva és a karjaimat is alig bírtam tartani. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lehet ez. Talán a szőrtelenítés? Vagy nem izzadok jól? A szőrtelenítést is hagytam egy kis időre, meg az izzadásgátlót is. Amire még gyanakodtam, az a hormonok, ugyanis ekkor már kínlódtam azzal, hogy nem jött meg rendesen. Kellett egy pár hét, míg alábbhagyott, de hogy ez mitől volt, azt a mai napig nem tudom. Próbáltam sokat izzadni, több C-vitamint szedni.