Ez egy nagyon nehéz és szokatlan helyzet-főleg az elején- mind az ételérzékeny és családja, környezete számára is!
Sajnos, az emberek többsége ilyenkor önkéntelenül megítéli vagy véleményt formál ( amit természetesen szabad, csak vigyázni kellene, hogy ezzel ne bántsuk meg a másikat)! Nyomasztó és terhet jelent, akik évek elteltével sem akarják ezt elfogadni és képesek kínálgatni ugyanúgy az érzékeny embert vagy felháborodva kérdőre vonni!
Különcnek/furának vagy hisztisnek és válogatósnak titulálják! Ez nem csak a családon belül fordulhat elő, hanem akár iskolában, munkahelyen, közösségi életben és éttermekben is!
Mit érezhet ezek után egy ételérzékeny? Hogy ő más, mint a többi! Önbizalmából veszíthet és előbb-utóbb kínosan érezheti magát, menjen akárhova is! Belefáradhat az állandó magyarázkodásba, ami még csak nehezítheti a saját helyzetét elsősorban! Mikor azt mutatják, hogy próbálják elfogadni, de a nézések, szavak és tettek másról árulkodnak, akkor ez egy idő után baromi idegesítő és unalmas lesz!
Jöjjenek azok, amiket az ételallergiások hallanak, tapasztalnak: ” ezt sem eheted akkor?”, „nem akarsz valami normálisat enni?” „már megint ezt a sz*rt eszed?”, „tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!”, „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!”, ” jaj, de vékony vagy, hízzál már!”, ” ez mi, amit eszel?”, ” ezek mennyibe kerülnek?”, „meddig kell tartanod a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez!
Ami a legfontosabb, hogy szeretettel, elfogadással és megértéssel sokat tudunk javítani a helyzeten!
Amiket ismerünk, fogyasztunk vagy fogyasztottunk már!
Tapasztalatok!
Milyen gluténmentes gabonákat használunk?
Kezdetekben a kukorica volt az az alapanyag, amit több mindenhez használtunk. Kukoricaliszt, kukoricadara,kukoricakása. A liszt kivételével a másik kettőt a mai napig szoktuk használni. Azt fontos tudni, hogy nem az a megszokott íz várható, mint a búzánál és a sütésnél/főzésnél is oda kell figyelni, mert ha megég, akkor keserűvé váhat!
Mivel egy idő után kezdett egyhangúvá válni, így kipróbáltuk a hajdinát, ami azóta is a mindennapjaink részévé vált! Ebből a lisztet sütéshez/főzéshez, a magját pedig köretként fogyasztjuk. Sokkal jobban érezzük magunkat ettől a magtól ( mivel a hajdina, az egy mag) és megfőzve egy könnyű és tápláló ételt készítünk el. Mi ezt főként párolt zöldséggel esszük. Annyira kell megfőzni, hogy ne legyen kemény, de ne is legyen túl lágy! Ízre nekünk bejött, de ezzel is óvatosan bánjunk, mert másképp viselkedik! Legyen szó rántásról vagy panírozásról akár!
Ezzel egy időben a kölest is felfedeztük, így ebből is elkészítettünk különböző ételeket. Főleg szintén köretként, vagy édességként került az asztalra. Egy kicsit a kukoricához hasonlóan keserű! Na, mi emiatt ritkábban esszük, mert van egy utóíze!
A fehér rizs helyett a barna rizst helyeztük előtérbe, ugyanis felszívódás/emésztés szempontjából ez a megfelelő! Így, ha ebből készítünk el valamit, akkor csak a teljeskiőrlésű barna rizs jöhet szóba! Ebből használtuk már a daráját is (például tejbegrízhez növényi tejből).
A zabnak csak a gluténmentes fajtája megengedett, aki lisztérzékeny! Mi idáig kekszet csináltunk belőle! A quinoát és az amarántot csak puffasztott szeletekben , míg a csicseriborsónak a lisztjét palacsintának próbáltam ki és nagyon finom lett! De ettünk már lencselisztből készült tésztát is! Mindegyiknek más íze van, de megszokható.
A maglisztek közül, amit már sütéshez próbáltunk, az a mandulaliszt.Finom az íze és emiatt kevesebb édesítőszert is szoktunk beletenni, mert önmagában már édeskés.Itt is nagyon figyelni kell, mert ha hirtelen megsül, akkor bizony keserű lehet!
Most ezekről írtam egyelőre, amiket mi használunk és van is benne tapasztalatunk!
Van valami probléma még, amiről nem tudok, de érzem, hogy kell még lennie valaminek. Ez az évek elteltével sem oldódott még meg, pedig tartom a diétát. Korán reggel már nagyon éhes szoktam lenni és ha nem eszek azonnal valamit akkor hányingerem lesz, végül elkezd remegni a kezem. Napközben is többször rám jön és figyelnem kell erre, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon elfáradtam ebbe, hogy mindig ezzel kell, hogy foglalkozzak. Többször és keveset tudok enni. Ritka, hogy olyat eszek és elvagyok sokáig étel nélkül.
Bárhova megyek, mindig viszek magammal, hogy meglegyen a biztonságérzetem. Az éhségérzettel együtt jelentkezik még a szomjúság és a fáradtság illetve ingerültség. Sőt gyengeség és esetenként izomgyengeség is. Nagyon lehúz ez az állapot és baromi idegesítő tud lenni. Nagyon örülnék, ha már megoldódna. Egyébként már korábban voltam olyan vizsgálaton, hogy a vérből megnézték az inzulint. Ez úgy nézett ki, hogy korán reggel éhgyomorra levették a vért. Itt a glükózt nézték először, ami nekem általában elég jó értéket szokott mutatni, így talán kizárhatónak mondható a cukorbetegség.
Ezután el kellett fogyasztanom egy megadott mennyiségű szénhidrátot és utána várni kellett 2 órát, hogy újból levegyék tőlem a vért. A glükóznak jó volt az értéke, viszont az inzulin szintje mutatott egy kis eltérést és nem volt benne a referenciaértékbe. Akkor ez így annyiba is maradt, mert nem volt orvos, aki ezzel foglalkozzon. Hogy miért nem mentem cukorterheléses vizsgálatra? Mert a candida miatt ilyen nagy mennyiségű cukrot nem szabadna bevinni, de nyilván vannak olyan kivételes helyzetek, hogy muszáj megcsináltatni. Sajnos én nagyon tartok ettől, amúgy is rosszul tudok lenni, hátha még a cukros vizet meginnám. A vércukorszintmérőt jó ötletnek tartom, mert ha bármi gond van, akkor azzal le tudja ellenőrizni magának az ember.
Nekünk is volt korábban és majd szeretnénk egy újat venni. Mindenképp utána kell ennek járnom, hogy mi okozhatja ezt nálam, mert eléggé zavaró és megvisel lelkileg is.
Az elmúlt 7 évben legfőképp a zöldségek, hús, gluténmentes köretek kerültek előtérbe. Az elején még gyümölcsöt is ettem, de végül azt is elhagytam, ugyanis nem bírtam elviselni, ha megettem pl. az almát, akkor a vércukorszintem elkezdett ingadozni és sajnos rám jött a remegés és nagyon éhes lettem. Így, ha eszek is gyümölcsöt, kizárólag a savanyúak jöhetnek szóba és azok is csak ritkán és mértékkel. Hogy mi a helyzet a szénhidráttal? Nagyon nehezemre esett, hogy a megszokott pékáruk után hirtelen jött a SEMMI!
Hiába voltak receptek az interneten, sok volt a kudarc és amit megsütöttünk, az ment ki a kukába. Vagy a többi érzékenységem miatt nem ehettem meg azt, ami egyébként jónak tűnt. A családból rajtam kívül anyukám az, aki tartja a diétát és neki is vannak olyanok, amikre oda kell figyelnie. Nekem nem elég csak arra odafigyelnem, hogy áthúzva legyen a kalász. Ennél jóval több, amit kerülnöm kell. A glutén mellett figyelnem kell a tejre, tejporra, tejszínre, élesztőre, érlelt ételekre, cukorra, mogyoróra, édes gyümölcsökre és bizonyos tartósítószerekre is ügyelnem kell.
Valljuk be, az itt felsorolt dolgok igencsak SOK ÉLELMISZERBEN megtalálhatóak. Az én vásárlásom nagyjából úgy néz ki, hogy már rutinszerűen kerülök bizonyos sorokat. Persze, még most is előfordul, hogy puffogok, mert néha azért még kívánnám, hisz 22,5 évig mindent ettem. Az elején a kenyér helyett extrudált kenyérszeleteket ettem és itt sem volt mindegy, hogy melyiket. Ami kukoricát tartalmazott csak, abból egy tonnát is megehettem volna, akkor is éhes maradtam. A fehér rizst a candida miatt nem fogyaszthatom, de egyébként ez sem szívódik fel nekem.
Jöttek az alternatívák és elkezdtünk megismerkedni a puffasztott barna rizzsel, hajdinával, kölessel, quinoával, amaránttal. Ezeket köretként is szoktuk fogyasztani. Idő kellett még hozzászoktunk az ízekhez és el kellett fogadni, hogy ez van, ezt kell enni. Több mint egy éve kezdtünk el sütni kenyeret, mert ennyi idő kellett, míg találtunk egy elfogadható lisztkeveréket. Szerencsére mostmár „gyártom” napi szinten és mindketten ezt fogyasztjuk. Ezekre bármilyen feltét mehet, ami megengedett. Sajnos a legtöbb felvágottban található tartósítószer, így kénytelen vagyunk a többféle allergéntől mentest választani, de így sem tudjuk kikerülni 100 %-ig, hogy ne legyen benne adalékanyag.
A húsok közül a sertés és a csirke, amiket általában megeszünk. A halat itt például az olajos halra gondolok, egyáltalán nem kívánom, még a szagától is felfordul a gyomrom. De ugyanígy vagyok a tojással, hogy nagyon keveset eszek és azt is csak úgy, ha sütünk valamit és megsül benne, vagy a rakott krumpli a kivétel még, de jobban a kolbász/virsli, krumpli amiből szedek és csak kevés tojás. A tejtermékek közül csak a vajat és a sajtot eszem. A többi nélkül megvagyok és nem is igényli a szervezetem. Amit megfigyeltem magamon, hogy a zöldségek után nagyon éhes maradok és ez zavar. Utána magokat eszek, mert ez telíti a gyomromat. Például a krumpli is olyan nálam, hogy bármennyit megehetnék belőle, akkor sem érezném, hogy jól laktam. Ami a legjobban hasznosul nálam és érzem is, azok a zsíros ételek. Ilyen a tepertő, szalonna, amiket ha paradicsommal megeszek és egy kis kenyérrel, akkor fél napig elvagyok és nem leszek ideges, hogy na már megint éhes vagyok.
Ugyanis ha érzem, hogy nem ettem eleget, vagy nem szívódik fel, akkor kezdek ingerült lenni és ezt a környezetem is tapasztalja. A másik az édesség, ami számomra létfontosságú, így ezzel is meggyűlt a bajom és jelenleg is kínlódok. A bolti édességek közül csak a magas kakaótartalmú étcsokoládé jöhet szóba, ezenkívül kb. semmit nem ehetek meg. Két megoldás van: vagy sütök magamnak itthon olyat, ami megengedett, vagy méregdrágán megveszem a mentes süteményeket, csokoládékat, amitől bűntudatom van, hogy milyen sokba kerülnek.
Mivel ezt az életmódot egy életen át kell folytatnom, így nem tudom befejezettnek tekinteni ezt a bejegyzést, így folytatom legközelebb.
