Személyes tapasztalat kategóriaarchívum

Mennyi idő kellett, míg összeszedtem magamat?

Műtét után, diéta betartásával!

2014 májusában kezdtem el a gluténmentes diétát, majd szeptemberben várt rám a nagy műtét. Kiderült a többi érzékenységem és azokra is figyelnem kellett, amik még jobban nehezítették a táplálkozást!

Utána sok minden megváltozott az étvágyammal és étkezéssel kapcsolatban. Nem kívántam az ételt és nagyon keveset ettem egy nap. Főleg könnyű ételeket és szárazakat, mert ezek estek jól. Puffasztott szeleteket, linzert és párolt zöldséget körettel, húst csak ritkábban!

Nagyon nehéz volt és féltem, hogy soha nem fogok tudni enni. Körömvirág teát ittam, mert étvágygerjesztő hatással bír! Étkezések előtt citromlevet egy kiskanállal vagy unicumot egy gyűszűnyit ittam.

Nem voltam még teljesen jól és akkor még nem kezdtem el hízni! Évek kellettek, míg szépen elkezdett gyarapodni a súlyom. Nem értettem, ha tartom a diétát, akkor miért vagyok még mindig olyan vékony?!

Nem éreztem magamat egyik ruhában sem jól, mert láttam a tükörben, hogy milyen az alkatom. Nagyon megviselt voltam és a műtéti hegem elfogadásához is idő kellett. Tudom, hogy muszáj volt a műtét, de nehéz volt, hogy mindennap szembesültem vele, milyen nagy vágás van a hasamon! Szerencsére akik közel állnak hozzám, támogattak és mondták, hagyjak időt magamnak, próbáljak türelmes lenni!

Ahogy írom ezt a bejegyzést, jönnek vissza bennem az emlékek és potyognak a könnyeim. Van, ami nem tud nyomtalanul elmúlni, van amit nem tud az ember feldolgozni!

Nagyon őszintén! Elfáradtam, meggyötörtek az évek testileg, lelkileg és mentálisan is! Nem számít a kor! Bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet! Természetesen sokkal könnyebb, ha elfogadják és szeretik az embert és vannak „segítő kezek” akikbe tud az ember kapaszkodni!

A másik fontos tényező a tanulság, hogy ebből tanuljunk a nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetekből, hogy majd fordított esetben is ott legyünk a másiknak, amikor szüksége lesz rá!

Szóval az évek alatt rájöttünk arra, hogy mi az ami valóban hasznosul. A kukoricát kezdtük megunni, így áttértünk a hajdinára és sütésre/főzésre egyaránt használtuk. Majd több gluténmentes gabonát is kipróbáltunk és kezdtem ehhez hozzászokni. Lassan, nagyon lassan láttam magamon, hogy kezd felszívódni, amiket megettem!

Majd három év telt el a műtét után, amikor már 50 kiló felett jártam. El sem hittem, főleg úgy, hogy 43 voltam!

Nekem ez egy álomhatár volt és sikerült elérnem! Majd még több év után 55, sőt már 60 kiló is voltam! Azt hittem, nem jól látok a mérlegen!

Jelenleg 54 kiló vagyok és jó az étvágyam már, többet tudok enni és jóízűen! Ami még ennél is fontosabb, hálásan és megbecsülve az ételt!

Van amiben még fejlődnöm kell, hogy még jobban érezzem magamat a bőrömben és lelkileg, mentálisan is megerősödjek!

Hogyan hatott rám a lisztérzékenység, amíg ki nem derült?

Fizikailag, lelkileg és mentálisan!

Kemény és küzdelmes évek voltak ezek, ugyanis szenvedéssel töltöttem el a fiatalságom nagy részét!

Így jártam végig az általános iskola felső osztályát, majd következett a középiskola. Ezekben az években még nem durvult el az állapotom, viszont mikor elmentem 2 éves felsőfokú képzésre, ott már konkrétan ájulás körüli állapotban találtam magamat bizonyos órákon.

A felszívódásom volt az első igazán intő jel, persze erre az orvosok legyintettek egyet! Kezdődött a vashiányos vérszegénységgel, majd folytatódott azzal, hogy évről évre semmit nem híztam, de enni azt ettem, méghozzá sokat! Egyre többet! De! Mikor a zsemlétől begörcsölt a gyomrom, feküdtem a padon és próbáltam túlélni az órákat, azért az nem volt semmi! Majd fokozódtak a rosszullétek és egyre rosszabbul voltam!

Ezután főiskolára mentem, ahol reménykedtem abban, „új hely, új környezet, új emberek” ez majd biztos sokat segít! Természetesen nem oldódott meg! Sőt! Másodéves voltam, amikor már egyre többször jelentkezett és sűrűbben! Nagyon aggasztó volt! Mikor órán is muszáj voltam enni és a csoporttársaim röhögni kezdtek, eléggé rosszul esett és dühös voltam! Még én éreztem magamat kínosan, mert nem tudtam, hogy mi lehet a bajom!

Gyakorlatról tartottam haza, mikor olyan szinten elgyengültem és szédültem, hogy már másnap a suliba nem tudtam eljutni! A vasútállomás felé vezető félúton vissza kellett fordulnom! Úgy jöttem haza, hogy fogtam a falat végig és közben telefononon jeleztem anyukámnak! Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül hazajutottam! Borzasztó halálfélelem kerített a hatalmába és azt hittem sose leszek már jól! Nagyon sokat sírtam és el voltam keseredve!

A háziorvos szerint fejlődő szervezet voltam! Ez nagyon vicces, mert 22 évesen nem hiszem, hogy az voltam! Az mennyire volt normális, hogy egy délelőtt alatt megettem 5 db szendvicset és ráadásul volt olyan alkalom, hogy rántott hús volt benne! Csak ettem és ettem, de hízni egy dekát nem híztam! Hiába figyeltem az étkezésre és a folyadékbevitelre, a vércukorszintem így is leesett és jött az ájulásérzet!

Nagyon fáradt voltam és a koncentrálásban is nehezített! Úgy tanultam végig az éveket, hogy nekem dupla vagy tripla energiámba került, hogy jó tanuló lehessek! Ugyanis elfelejtettem hamar a megtanult szöveget vagy nagyon nehéz volt odafigyelnem! Az idegrendszeremre is hatott, nem is kicsit!

Erre rájött még az, hogy a májkapumban kialakult nyirokcsomó rendszer mögött a kezeletlen lisztérzékenység is közrejátszhatott! Sajnos, ezt senki sem tudta nekem pontosan megmondani, míg a műtét, sőt a szövettan eredménye után sem!

Haragszok, nagyon! Mert ha ezek hamarabb kiderültek volna, akkor nem kellett volna végigszenvednem és én is felhőtlenül élvezhettem volna a diákéveket!

Kávézás

Korábban úgy ittam a kávét, hogy éhgyomorra és nem ittam sokáig mellé vizet. Ettől nem éreztem jól magamat, mert égett a gyomrom és hányingerem is lett. Illetve több helyen olvastam már, hogy csersavakat termel, ha nem eszünk előtte. Így akkor elhatároztam, hogy mindig evés után fogok kávét fogyasztani és utána pedig vizet inni. Ezt a mai napig így teszem és jól érzem magamat, szerencsére nincs gond a kávéval.

Instant vagy főzött kávé? Nekem a lisztérzékenység miatt nem mindegy milyen kávét iszom. Általában itthon fogyasztom és akkor tudom, hogy én készítettem, abból baj nem lehet. Instant kávét iszok, mert a főzött nem tesz jót nekem, mivel a szívverésemet felgyorsítja és elkezd a kezem remegni tőle. De ha mégis ezt választanám, akkor a kávébabszemet meg kellene őrölnöm és csak utána főzhetném meg.

Csapvíz, ásványvíz, forrásvíz, szűrt víz, lúgos víz

Hogy melyik a legjobb fogyasztás szempontjából? Ebben különböznek a vélemények, mindenkinek más ízlik és mindenki másban hisz. A csapvizet és az ásványvizet ittam az életemben idáig többször és sajnos mindig volt úgy, hogy változott az ízük és emiatt váltogattuk. Az ásványvíznél az elején még a szénsavasat is meg tudtam inni, de egy idő után már csak a mentes esett jól, ugyanis szó szerint felfújt a sok szénsav és marta a gyomromat. Forrásvizet mivel nincs lehetőségem így nem tudok fogyasztani -ha ittam is-, talán az egy kezemen meg tudom számolni hányszor fordult elő.

A szűrt vagy tisztított vizet-ki hogy ismeri-, lassan 2 éve lesz, hogy iszom. Kicsit nyugodtabb vagyok, hogy tudom megszűri azoktól a dolgoktól, amire esetleg az emberi szervezetnek nincs szüksége. A lúgos vizet az emésztésem javítására szoktam néha inni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aminek a hatása pár órán belül érzékelhető, miután elfogyasztottunk egy nehezebb ételt. Amikor iszok általában egy pohárral bőven elég, hogy kifejtse a jótékony hatását. Nincs különösebb íze, de megvan a mérték, hogy mennyit lehet inni belőle.

Édesítőszerek

Tapasztalat, ahogy rám hatnak!

Többféle édesítőt próbáltam már és nekem megvan az, ami igazán bevált, de ügyelnem kell a mértékre. Nemcsak a cukor, de a túlzott édesítőszer fogyasztása is tud kellemetlen tüneteket okozni. Mostmár komolyan elgondolkodtam azon, hogy itthon fogom magamnak elkészíteni az édességet és akkor majd azt én szabályozom, hogy mennyi legyen az annyi. Nem jó érzés, hogy egyes édesítőszerek felpuffasztanak, begörcsölök tőlük. Tudom, minden olyan termékre rá van írva, hogy egy bizonyos elfogyasztott mennyiség után hashajtó hatású lehet, de soha nem eszek annyit, hogy menjen a hasam.

Azt is észrevettem már, hogy olyan allergiás reakció is előfordul nálam, hogy a torkom és a fülem belülről el kezd viszketni. Az elején még nagyon boldog voltam, hogy de jó néha megengedhetek ennyit, hogy csak megvegyem, nem azt hogy állandóan itthon készítsem. Utána jött a „mentes cukrászsütemények időszaka”, sajnos egy idő után ebből az „álomból” is felébredtem, hogy vegyem már észre, hogyan hat az, amikor megeszek ilyen jellegű édességet. Még azért áltatom magamat így is, hogy tudom, hogy hogy leszek majd tőlük. Megeszem, aztán néhány óra elteltével már jönnek is a tünetek. Vagyis így ilyen formában, hogy hiába több dologtól mentes, ha olyan édesítőszert tesznek bele, amit én nem bírok vagy a mennyiséget nem bírom, de tök mindegy, nem vagyok jól tőle és ez a lényeg! Ennyi év elteltével úgy gondolom, hogy ebben is meg kellene találni az arany középutat.

Vércukorszint ingadozás

Vajon mi okozhatja?

Van valami probléma még, amiről nem tudok, de érzem, hogy kell még lennie valaminek. Ez az évek elteltével sem oldódott még meg, pedig tartom a diétát. Korán reggel már nagyon éhes szoktam lenni és ha nem eszek azonnal valamit akkor hányingerem lesz, végül elkezd remegni a kezem. Napközben is többször rám jön és figyelnem kell erre, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon elfáradtam ebbe, hogy mindig ezzel kell, hogy foglalkozzak. Többször és keveset tudok enni. Ritka, hogy olyat eszek és elvagyok sokáig étel nélkül.

Bárhova megyek, mindig viszek magammal, hogy meglegyen a biztonságérzetem. Az éhségérzettel együtt jelentkezik még a szomjúság és a fáradtság illetve ingerültség. Sőt gyengeség és esetenként izomgyengeség is. Nagyon lehúz ez az állapot és baromi idegesítő tud lenni. Nagyon örülnék, ha már megoldódna. Egyébként már korábban voltam olyan vizsgálaton, hogy a vérből megnézték az inzulint. Ez úgy nézett ki, hogy korán reggel éhgyomorra levették a vért. Itt a glükózt nézték először, ami nekem általában elég jó értéket szokott mutatni, így talán kizárhatónak mondható a cukorbetegség.

Ezután el kellett fogyasztanom egy megadott mennyiségű szénhidrátot és utána várni kellett 2 órát, hogy újból levegyék tőlem a vért. A glükóznak jó volt az értéke, viszont az inzulin szintje mutatott egy kis eltérést és nem volt benne a referenciaértékbe. Akkor ez így annyiba is maradt, mert nem volt orvos, aki ezzel foglalkozzon. Hogy miért nem mentem cukorterheléses vizsgálatra? Mert a candida miatt ilyen nagy mennyiségű cukrot nem szabadna bevinni, de nyilván vannak olyan kivételes helyzetek, hogy muszáj megcsináltatni. Sajnos én nagyon tartok ettől, amúgy is rosszul tudok lenni, hátha még a cukros vizet meginnám. A vércukorszintmérőt jó ötletnek tartom, mert ha bármi gond van, akkor azzal le tudja ellenőrizni magának az ember.

Nekünk is volt korábban és majd szeretnénk egy újat venni. Mindenképp utána kell ennek járnom, hogy mi okozhatja ezt nálam, mert eléggé zavaró és megvisel lelkileg is.

Tapasztalatok az étkezéssel kapcsolatban

Az elmúlt 7 évben legfőképp a zöldségek, hús, gluténmentes köretek kerültek előtérbe. Az elején még gyümölcsöt is ettem, de végül azt is elhagytam, ugyanis nem bírtam elviselni, ha megettem pl. az almát, akkor a vércukorszintem elkezdett ingadozni és sajnos rám jött a remegés és nagyon éhes lettem. Így, ha eszek is gyümölcsöt, kizárólag a savanyúak jöhetnek szóba és azok is csak ritkán és mértékkel. Hogy mi a helyzet a szénhidráttal? Nagyon nehezemre esett, hogy a megszokott pékáruk után hirtelen jött a SEMMI!

Hiába voltak receptek az interneten, sok volt a kudarc és amit megsütöttünk, az ment ki a kukába. Vagy a többi érzékenységem miatt nem ehettem meg azt, ami egyébként jónak tűnt. A családból rajtam kívül anyukám az, aki tartja a diétát és neki is vannak olyanok, amikre oda kell figyelnie. Nekem nem elég csak arra odafigyelnem, hogy áthúzva legyen a kalász. Ennél jóval több, amit kerülnöm kell.  A glutén mellett figyelnem kell a tejre, tejporra, tejszínre, élesztőre, érlelt ételekre, cukorra, mogyoróra, édes gyümölcsökre és bizonyos tartósítószerekre is ügyelnem kell.

Valljuk be, az itt felsorolt dolgok igencsak SOK ÉLELMISZERBEN megtalálhatóak. Az én vásárlásom nagyjából úgy néz ki, hogy már rutinszerűen kerülök bizonyos sorokat. Persze, még most is előfordul, hogy puffogok, mert néha azért még kívánnám, hisz 22,5 évig mindent ettem. Az elején a kenyér helyett extrudált kenyérszeleteket ettem és itt sem volt mindegy, hogy melyiket. Ami kukoricát tartalmazott csak, abból egy tonnát is megehettem volna, akkor is éhes maradtam. A fehér rizst a candida miatt nem fogyaszthatom, de egyébként ez sem szívódik fel nekem.

Jöttek az alternatívák és elkezdtünk megismerkedni a puffasztott barna rizzsel, hajdinával, kölessel, quinoával, amaránttal. Ezeket köretként is szoktuk fogyasztani. Idő kellett még hozzászoktunk az ízekhez és el kellett fogadni, hogy ez van, ezt kell enni. Több mint egy éve kezdtünk el sütni kenyeret, mert ennyi idő kellett, míg találtunk egy elfogadható lisztkeveréket. Szerencsére mostmár „gyártom” napi szinten és mindketten ezt fogyasztjuk. Ezekre bármilyen feltét mehet, ami megengedett. Sajnos a legtöbb felvágottban található tartósítószer, így kénytelen vagyunk a többféle allergéntől mentest választani, de így sem tudjuk kikerülni 100 %-ig, hogy ne legyen benne adalékanyag.

A húsok közül a sertés és a csirke, amiket általában megeszünk. A halat itt például az olajos halra gondolok, egyáltalán nem kívánom, még a szagától is felfordul a gyomrom. De ugyanígy vagyok a tojással, hogy nagyon keveset eszek és azt is csak úgy, ha sütünk valamit és megsül benne, vagy a rakott krumpli a kivétel még, de jobban a kolbász/virsli, krumpli amiből szedek és csak kevés tojás. A tejtermékek közül csak a vajat és a sajtot eszem. A többi nélkül megvagyok és nem is igényli a szervezetem. Amit megfigyeltem magamon, hogy a zöldségek után nagyon éhes maradok és ez zavar. Utána magokat eszek, mert ez telíti a gyomromat. Például a krumpli is olyan nálam, hogy bármennyit megehetnék belőle, akkor sem érezném, hogy jól laktam. Ami a legjobban hasznosul nálam és érzem is, azok a zsíros ételek. Ilyen a tepertő, szalonna, amiket ha paradicsommal megeszek és egy kis kenyérrel, akkor fél napig elvagyok és nem leszek ideges, hogy na már megint éhes vagyok.

Ugyanis ha érzem, hogy nem ettem eleget, vagy nem szívódik fel, akkor kezdek ingerült lenni és ezt a környezetem is tapasztalja. A másik az édesség, ami számomra létfontosságú, így ezzel is meggyűlt a bajom és jelenleg is kínlódok. A bolti édességek közül  csak a magas kakaótartalmú étcsokoládé jöhet szóba, ezenkívül kb. semmit nem ehetek meg. Két megoldás van: vagy sütök magamnak itthon olyat, ami megengedett, vagy méregdrágán megveszem a mentes süteményeket, csokoládékat, amitől bűntudatom van, hogy milyen sokba kerülnek.

Mivel ezt az életmódot egy életen át kell folytatnom, így nem tudom befejezettnek tekinteni ezt a bejegyzést, így folytatom legközelebb.

Az étcsokoládé rabjává váltam

Ez onnan jött, hogy alapból kevés édességet ehetek meg, mióta új életmódba kezdtem. Mivel a szervezetnek szüksége van minimális cukorra, így igen csak jelzett az idegrendszerem, hogy „ hahó, vigyél már be valami cukrot”. Sokszor volt olyan, hogy na majd én szépen leszokok a cukorról. Na persze, hát ez nem így működik. Ugyanis az elvonási tünetek miatt, már kezdtem agresszív lenni. Tudom, durván hangzik, de én már annyi mindent elkerültem, hogy sajnos megviselt nemcsak lelkileg, de idegileg is.

Természetesen a magas kakaótartalmú étcsokoládéra gondolok, ami nagyon keserű, de én már annyi elvonáson vagyok túl, hogy ez is képes boldoggá tenni. Arra figyelni kell, hogy a mérték itt is mérték. Ha túl sokat eszik belőle az ember, simán lehet szorulása, ami megint csak elősegíti az aranyér kialakulását, amelyről az előző bejegyzésben írtam.

Őszintén az aranyérről

Rossz emésztés vagy lelki okok? Esetleg mindkettő?

Már évek óta kínlódok az aranyeremmel és mostanában egyre sűrűbben előfordul. Ha folyamatosan stresszelem magamat, akkor bizony nem sok kell és megjelenik, de ha nem viszek be megfelelő mennyiségű rostot, akkor is kijön. Ezért próbálok napi szinten zöldségeket enni és a szükséges vitaminokat is szedni. Van amikor elvagyok vele, de sokszor kell krémet, kúpot használnom rá vagy esetleg ülőfürdőt készítek gyógynövényből. Egyébként akinek nem volt, el sem tudja képzelni, hogy milyen fájdalmas lehet ez. Nekem általában akkor jelenik meg, mikor a „ nagy dolgomat” intézem és a vége fele tapasztalom, hogy fáj és vérzik. Olyan is volt, hogy alig bírtam a széken normálisan ülni.  

A családon belül apukámnak és a testvéremnek is volt már, de apukámnál többször előjön. Hogy mi lehet az oka? Én úgy gondolom, hogy a lelki okok és az emésztés is szerepet játszik ebben. Ha megtalálnám az egyensúlyt az étkezésben és lelki szinten is, akkor talán nem jönne ki többet. Ez nagyon nehéz, hogy az embernek saját magát kell megfigyelnie és legbelül megtalálni a kérdéseire a választ. Persze, ha ez egyáltalán sikerül.

Ekcéma

az egyik gyakori bőrbetegség!

Tapasztalatok!

A bőrtípusok közül rám a száraz bőr jellemző. Továbbá érzékeny és vigyáznom kell rá! A gyógyszertárban elkészített hidratáló és kézkrémet szoktam használni. Fürdéshez pedig csak kizárólag egyetlen tusfürdőt használok, amit bírok! Ezenkívül a drogériában kapható bio-természetes- összetevőkből készült termékeket vásárlom, mert a többitől kiütést kapok és a túlzottan erős illatoktól is kivagyok! Az ekcémám miatt amúgy is oda kell figyelnem erre!

Már gyerekkorom óta tapasztalom, hogy ez milyen kellemetlen és zavaró tud lenni. Először 12 vagy 13 éves lehettem, amikor az arcomon megjelent! A családon belül nővéremnek is van ezzel problémája!

Bőrgyógyászhoz fordultunk és mivel ő csak helyileg kezelte, így kaptunk rá körömvirág illetve speciális krémet, amit fürdéshez kellett használni meg nappal! Sajnos, ez csak a tünetet szüntette meg, de nem a valódi problémát!

Hogy mivel jár?

Száraz bőr, piros foltok, égő és viszkető érzés jelentkezik és bármelyik testrészünkön megjelenhet! Nekem,-ahogy már fentebb írtam-az arcomon kívül a karjaimon, számon is megjelenik.

Hogy mi a kiváltó ok/okok?

Általában a bélből eredendő betegség is kiválthatja, ezenkívül a stressz is közrejátszhat, hormonális változások, de ha sokat érintkezünk vízzel, az is szárítja és tovább ront a helyzeten! Mint mindennek, ennek is vannak lelki okai, úgyhogy ha az ember figyel befelé, akkor könnyebben rá tud jönni arra, hogy mi okozhatja az éppen aktuális problémáját. Persze, ezt nem mindig egyszerű megfejteni és kell idő hozzá, hogy rájöjjünk!

Hogy mit tudok tenni ellene?

Amit megfigyeltem magamon, hogy mikor kiderült a többféle érzékenységem és elhagytam azokat,-amik számomra gondot okoztak-, akkor ritkábban jött elő! Továbbra is odafigyelek a táplálkozásra és csökkentem a stresszt, amennyire csak tudom! Előfordul, mikor a ciklus azon részében tartok ( peteérés, menstruáció) akkor a bőröm is érzékenyebbé válik, így ilyenkor többször bekenem körömvirág krémmel vagy hidratálóval és a folyadékbevitelre is jobban figyelek!

Ezenkívül figyelem magamat, hogy mi az ami idegesít és zavar és ilyenkor bizony szó szerint „irritál” és elkezdek vakarózni! Úgyhogy, ez egy nagyon összetett probléma és a megoldás is változó lehet, hogy kinek mi!