Véleményezéseim kategóriaarchívum

Ünnep(ek)ről

Véleményem!

Őszintén! Nekem nagyon elegem van az ünnepekből, mert már rég elvesztette a varázsát és az emberek is teljesen kifordultak magukból. Nyugodtan lehet támadni, hogy milyen „negatív” vagyok. Nem, nem vagyok az. Látom, hogy mi a valóság és nem fogom magamat hamis illuziókba ringatni. Szeretném én is nyugodtan és meghitten átélni, szeretem én is a hagyományokat, de ez már rég nem erről szól. Ha majd lesz gyermekünk, az értékrendünk átadása lesz párommal a legfontosabb!

Szóval kezdjük az előkészületeknél, ami már maga az őrület! Az emberek éhen akarnak halni és igazából 2 napra zár be csak a bolt, mégis úgy viselkednek, mintha nem tudnának egy hétig enni. Többsége az embereknek most eszik halat csak, amúgy egész évben marhára nem számít az Omega-3 zsírsav fontossága. Tisztelet a kivételnek, akik máskor is esznek. A hentesnél meg hosszú sorokat kell állni, hogy kaphasson valamit az ember. Piacon a zöldségekért, savanyúságért és egyéb élelmiszerekért kb. a „vér folyik.” A boltokról már hadd ne tegyek említést, mert itt ülhetnék késő estig. Az meg már maga az idegbaj, pláne ősz óta ez megy, ezt lehet látni a boltokban.

Jön az ünnep mindent tökéletesen akarnak csinálni, közben meg a lényegről elfeledkeznek. Az ajándékok tömkelegéről már ne is írjak inkább. Borzasztó, hogy már csak arról szól az ünnep, hogy együnk-igyunk, ajándékozzunk az ésszerűség határát meghaladva. Ebből kifolyólag idegesek és feszültek lesznek az emberek és képesek összeveszni egymással lényegtelen dolgok miatt.

Mit gondolok az étkezésről? Legyen szó bármilyen ünnepi ételről, ha nem bírja az ember emésztése, akkor hiába van jeles alkalom. Nekem sokat változott az ételekhez való viszonyom, másképp érzem az ízeket, illatokat és már nem is úgy tekintek sokszor az étkezésre, mint korábban. A gondolkodásomon az élethez való hozzáállásomon is változtatott. Azok az emberek, akik ezt nem értik meg, ők más világban mozognak.

Itt a karácsony és nagyon sok helyen a tipikus ételek kerülnek az asztalra. Húsleves, halászlé, rántott hal/hús, töltött káposzta, székelykáposzta, bejglik és további édes/sós sütemények. Az emberek mértéktelenül falnak és pótcselekvésként is tömik magukba az ennivalót, mert ,,ÜNNEP VAN ÉS ENNI KELL!”.

Szerintem ez egy hülye felfogás, majd én eldöntöm, mikor és mit pláne mennyit szeretnék enni. Mindenkinek érezni kellene, hogy mit bír és mennyit és ne egyen csak azért olyanokat, mert ennek most van itt az ideje. Sokan ezért is vesznek be étkezés után emésztésjavítót, mert próbálják elfedni a nehéz ételek hatását. Pedig csak egyszerűen oda kellene figyelni és olyat enni, ami tényleg jól esik és könnyebb a gyomor tőle.

A karácsonyi őrület után a szilveszteri menü kerül majd előtérbe. Virsli, lencsefőzelék, malachús és megint a sok sütemények. Egyébként ezeket bármikor meg lehetne enni, de az emberek többsége nem bír magával és össze-vissza eszik, mert ennek MOST van itt az ideje. Én is szeretek finomakat enni, de most már odafigyelek arra, hogy a megengedett ételek közül, ami nehéz, azt próbálom szelektálni még jobban.

Bármikor, bármit el lehet készíteni és ne bolonduljunk meg az ünnepek miatt!

Figyeljünk elsősorban befelé és a lelkünket is halljuk meg, ne csak a karácsonyi zenéket!

Mennyi idő kellett, míg összeszedtem magamat?

Műtét után, diéta betartásával!

2014 májusában kezdtem el a gluténmentes diétát, majd szeptemberben várt rám a nagy műtét. Kiderült a többi érzékenységem és azokra is figyelnem kellett, amik még jobban nehezítették a táplálkozást!

Utána sok minden megváltozott az étvágyammal és étkezéssel kapcsolatban. Nem kívántam az ételt és nagyon keveset ettem egy nap. Főleg könnyű ételeket és szárazakat, mert ezek estek jól. Puffasztott szeleteket, linzert és párolt zöldséget körettel, húst csak ritkábban!

Nagyon nehéz volt és féltem, hogy soha nem fogok tudni enni. Körömvirág teát ittam, mert étvágygerjesztő hatással bír! Étkezések előtt citromlevet egy kiskanállal vagy unicumot egy gyűszűnyit ittam.

Nem voltam még teljesen jól és akkor még nem kezdtem el hízni! Évek kellettek, míg szépen elkezdett gyarapodni a súlyom. Nem értettem, ha tartom a diétát, akkor miért vagyok még mindig olyan vékony?!

Nem éreztem magamat egyik ruhában sem jól, mert láttam a tükörben, hogy milyen az alkatom. Nagyon megviselt voltam és a műtéti hegem elfogadásához is idő kellett. Tudom, hogy muszáj volt a műtét, de nehéz volt, hogy mindennap szembesültem vele, milyen nagy vágás van a hasamon! Szerencsére akik közel állnak hozzám, támogattak és mondták, hagyjak időt magamnak, próbáljak türelmes lenni!

Ahogy írom ezt a bejegyzést, jönnek vissza bennem az emlékek és potyognak a könnyeim. Van, ami nem tud nyomtalanul elmúlni, van amit nem tud az ember feldolgozni!

Nagyon őszintén! Elfáradtam, meggyötörtek az évek testileg, lelkileg és mentálisan is! Nem számít a kor! Bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet! Természetesen sokkal könnyebb, ha elfogadják és szeretik az embert és vannak „segítő kezek” akikbe tud az ember kapaszkodni!

A másik fontos tényező a tanulság, hogy ebből tanuljunk a nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetekből, hogy majd fordított esetben is ott legyünk a másiknak, amikor szüksége lesz rá!

Szóval az évek alatt rájöttünk arra, hogy mi az ami valóban hasznosul. A kukoricát kezdtük megunni, így áttértünk a hajdinára és sütésre/főzésre egyaránt használtuk. Majd több gluténmentes gabonát is kipróbáltunk és kezdtem ehhez hozzászokni. Lassan, nagyon lassan láttam magamon, hogy kezd felszívódni, amiket megettem!

Majd három év telt el a műtét után, amikor már 50 kiló felett jártam. El sem hittem, főleg úgy, hogy 43 voltam!

Nekem ez egy álomhatár volt és sikerült elérnem! Majd még több év után 55, sőt már 60 kiló is voltam! Azt hittem, nem jól látok a mérlegen!

Jelenleg 54 kiló vagyok és jó az étvágyam már, többet tudok enni és jóízűen! Ami még ennél is fontosabb, hálásan és megbecsülve az ételt!

Van amiben még fejlődnöm kell, hogy még jobban érezzem magamat a bőrömben és lelkileg, mentálisan is megerősödjek!

Hogyan hatott rám a lisztérzékenység, amíg ki nem derült?

Fizikailag, lelkileg és mentálisan!

Kemény és küzdelmes évek voltak ezek, ugyanis szenvedéssel töltöttem el a fiatalságom nagy részét!

Így jártam végig az általános iskola felső osztályát, majd következett a középiskola. Ezekben az években még nem durvult el az állapotom, viszont mikor elmentem 2 éves felsőfokú képzésre, ott már konkrétan ájulás körüli állapotban találtam magamat bizonyos órákon.

A felszívódásom volt az első igazán intő jel, persze erre az orvosok legyintettek egyet! Kezdődött a vashiányos vérszegénységgel, majd folytatódott azzal, hogy évről évre semmit nem híztam, de enni azt ettem, méghozzá sokat! Egyre többet! De! Mikor a zsemlétől begörcsölt a gyomrom, feküdtem a padon és próbáltam túlélni az órákat, azért az nem volt semmi! Majd fokozódtak a rosszullétek és egyre rosszabbul voltam!

Ezután főiskolára mentem, ahol reménykedtem abban, „új hely, új környezet, új emberek” ez majd biztos sokat segít! Természetesen nem oldódott meg! Sőt! Másodéves voltam, amikor már egyre többször jelentkezett és sűrűbben! Nagyon aggasztó volt! Mikor órán is muszáj voltam enni és a csoporttársaim röhögni kezdtek, eléggé rosszul esett és dühös voltam! Még én éreztem magamat kínosan, mert nem tudtam, hogy mi lehet a bajom!

Gyakorlatról tartottam haza, mikor olyan szinten elgyengültem és szédültem, hogy már másnap a suliba nem tudtam eljutni! A vasútállomás felé vezető félúton vissza kellett fordulnom! Úgy jöttem haza, hogy fogtam a falat végig és közben telefononon jeleztem anyukámnak! Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül hazajutottam! Borzasztó halálfélelem kerített a hatalmába és azt hittem sose leszek már jól! Nagyon sokat sírtam és el voltam keseredve!

A háziorvos szerint fejlődő szervezet voltam! Ez nagyon vicces, mert 22 évesen nem hiszem, hogy az voltam! Az mennyire volt normális, hogy egy délelőtt alatt megettem 5 db szendvicset és ráadásul volt olyan alkalom, hogy rántott hús volt benne! Csak ettem és ettem, de hízni egy dekát nem híztam! Hiába figyeltem az étkezésre és a folyadékbevitelre, a vércukorszintem így is leesett és jött az ájulásérzet!

Nagyon fáradt voltam és a koncentrálásban is nehezített! Úgy tanultam végig az éveket, hogy nekem dupla vagy tripla energiámba került, hogy jó tanuló lehessek! Ugyanis elfelejtettem hamar a megtanult szöveget vagy nagyon nehéz volt odafigyelnem! Az idegrendszeremre is hatott, nem is kicsit!

Erre rájött még az, hogy a májkapumban kialakult nyirokcsomó rendszer mögött a kezeletlen lisztérzékenység is közrejátszhatott! Sajnos, ezt senki sem tudta nekem pontosan megmondani, míg a műtét, sőt a szövettan eredménye után sem!

Haragszok, nagyon! Mert ha ezek hamarabb kiderültek volna, akkor nem kellett volna végigszenvednem és én is felhőtlenül élvezhettem volna a diákéveket!

Az immunrendszer erősítése

Hogy mivel erősítem napi szinten az immunrendszeremet? Sokféle vitamint szedek elsősorban C-és D-, valamint B-vitamin komplexet kúraként, homoktövis levet iszok, időközönként pedig gyömbért is szoktam elrágcsálni. Az ásványi anyagok közül a kalciumot, magnéziumot szedem, míg a nyomelemekből a cinket és a vasat. A szelént csak kúraszerűen fogyasztottam idáig.

A zsírban oldódó vitaminok közül az E-vitamint is csak egy ideig szoktam használni, ahogy az Omega-3 esszenciális zsírsavat is. A bélflórámat is erősítem, mivel ez is fontos a megfelelő immunrendszer működéséhez. Reggel éhgyomorra probiotikumot mint táplálékkiegészítőt veszek be illetve paraziták és gombák ellen is szedek vitamint. A táplálkozásomra a diétám miatt amúgy is oda kell figyelnem, de főleg a zöldségekre fektetek nagyobb hangsúlyt, mint a gyümölcsökre.

Ami a legfontosabb, hogy mindent mértékkel fogyasztok, ritkán húsokat, akkor a sertés és a csirke jöhet szóba. A gabonák közül pedig minden ami gluténmentes. Mozgásként pedig itthon szoktam végezni olyan gyakorlatokat, ami egyszerű és szeretem is csinálni. A stresszt nem könnyű kiiktatni, de próbálkozom ezzel, így ha tehetem elvonulok és befelé figyelek illetve olyannal töltöm az időt, ami kikapcsol és feltölt.

Kávézás

Korábban úgy ittam a kávét, hogy éhgyomorra és nem ittam sokáig mellé vizet. Ettől nem éreztem jól magamat, mert égett a gyomrom és hányingerem is lett. Illetve több helyen olvastam már, hogy csersavakat termel, ha nem eszünk előtte. Így akkor elhatároztam, hogy mindig evés után fogok kávét fogyasztani és utána pedig vizet inni. Ezt a mai napig így teszem és jól érzem magamat, szerencsére nincs gond a kávéval.

Instant vagy főzött kávé? Nekem a lisztérzékenység miatt nem mindegy milyen kávét iszom. Általában itthon fogyasztom és akkor tudom, hogy én készítettem, abból baj nem lehet. Instant kávét iszok, mert a főzött nem tesz jót nekem, mivel a szívverésemet felgyorsítja és elkezd a kezem remegni tőle. De ha mégis ezt választanám, akkor a kávébabszemet meg kellene őrölnöm és csak utána főzhetném meg.

Csapvíz, ásványvíz, forrásvíz, szűrt víz, lúgos víz

Hogy melyik a legjobb fogyasztás szempontjából? Ebben különböznek a vélemények, mindenkinek más ízlik és mindenki másban hisz. A csapvizet és az ásványvizet ittam az életemben idáig többször és sajnos mindig volt úgy, hogy változott az ízük és emiatt váltogattuk. Az ásványvíznél az elején még a szénsavasat is meg tudtam inni, de egy idő után már csak a mentes esett jól, ugyanis szó szerint felfújt a sok szénsav és marta a gyomromat. Forrásvizet mivel nincs lehetőségem így nem tudok fogyasztani -ha ittam is-, talán az egy kezemen meg tudom számolni hányszor fordult elő.

A szűrt vagy tisztított vizet-ki hogy ismeri-, lassan 2 éve lesz, hogy iszom. Kicsit nyugodtabb vagyok, hogy tudom megszűri azoktól a dolgoktól, amire esetleg az emberi szervezetnek nincs szüksége. A lúgos vizet az emésztésem javítására szoktam néha inni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aminek a hatása pár órán belül érzékelhető, miután elfogyasztottunk egy nehezebb ételt. Amikor iszok általában egy pohárral bőven elég, hogy kifejtse a jótékony hatását. Nincs különösebb íze, de megvan a mérték, hogy mennyit lehet inni belőle.

Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.