Amin keresztül mentem az mind fizikailag, lelkileg hatott rám és a szociális életemet is megváltoztatta. Sokkal jobban bezárkóztam és az önbizalmat is rendesen megtépázta. Ha a problémámról beszéltem vagy beszélek, mindig kínosan éreztem és érzem is magamat. Ezt a mai napig nehezen kezelem. A rosszulléttől való félelem, hogy több mint 20 év után egy teljesen új és ismeretlen életmódba kellett kezdenem, ez megviselt. A megszokott ételek elhagyása sokszor elvonási tüneteket okozott és okoz nálam.

Még mindig sokszor dühös vagyok, nehezen emésztem ezt meg. Akárhol járok, már nincs az, hogy beülök megenni egy pizzát, vagy veszek egy péksüteményt. Ezt is nehéz volt feldolgozni lelkileg, hisz ehhez voltam hozzászokva éveken keresztül, hogy bárhol és bármit megehetek. Tényleg nem könnyű ez, nagyon nem. Sokszor már nemcsak akkor eszek, ha éhes vagyok, hanem már pszichésen is, hisz ez mély nyomot hagyott bennem. A félelem, szorongás miatt már pánikrohamokban is volt részem.

Nálam a tünetek, mint például az éjszakai felébredések, szapora szívverés, remegés, néha légszomj, rettegés, szédülés, ájulásérzet, halálfélelem. A zárt terekben is sokszor előjön, de próbálok belemenni a helyzetbe, hogy ezt leküzdjem. Általában 20 percnél tovább nem tart és most már próbálok arra figyelni, hogy szépen lassan vegyem a levegőt, hogy meg tudjam magamat nyugtatni.

Tudom, hogy ez nem jó így és szeretnék én magam változtatni ezen. Elfogadni, megérteni és türelemmel lenni elsősorban magam felé. Feldolgozni lelkileg hosszú idő és sokat kell ezen dolgoznom, hogy ez megváltozzon. Szóval a gyógyuláshoz vezető út még hosszú és van még min változtatnom, van még miben fejlődnöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük