Ahogy én kezelem!

A buszozás, „mumus”?!

KÜZDŐ típus vagyok és SOHA NEM ADOM FEL!

Már egy jó ideje elhatároztam magamat, hogy minden héten megteszem a „lépéseket” a gyógyulás felé! Vannak intéznivalók, amiket összeírok és előtte lévő nap megtervezem a másnapot! Sokat gyaloglok, de már többször felszálltam a buszra, igaz csak rövidebb útvonalakat teszek meg, hisz ez is sikerélményt ad számomra!

Így volt ez a mai nap is, hogy elintéztem a dolgaimat, majd szépen megpakolva 2 táskával elindultam a buszmegálló felé! Mivel a múlt héten fel tudtam szállni, így egyértelmű volt, hogy megint buszozni fogok! De! Ez sajnos nem jött össze! Ugyanis fullon volt és megpróbáltam felszállni, de azzal a lendülettel le is szálltam! Tudtam, ez most nem fog menni!

Ezt nagyon nehéz leírni vagy elmagyarázni, csak az az ember tudja igazán, aki már átélte vagy átéli! Ezt azért írom, mert pár hete volt egy pánikrohamom a buszon! Nem kívánom senkinek! A gyomromból elindult valami gyengeség és a meleg-hideg érzet végigfutott rajtam! Remegve és reszketve szálltam le, természetesen sírásban törtem ki!

Így ez alkalommal már éreztem, hogy most nem! Inkább hazasétáltam és végigsírtam az egész utat! Hogy mennyire haragszok ilyenkor magamra?! Nagyon! Hogy mennyire akarom ezt, hogy kijöjjek ebből?! Erre tessék, van amikor visszahúz, „csődöt mondok”! Nem baj, majd legközelebb! Próbálok türelmes lenni és ami a legfontosabb: hiszek, bízok, akarok, teszek és siker lesz a vége!