Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.