Egy másik alkalomkor kellett visszamennünk az SZTK-ba reggel 9 órára hasi ultrahangra. Ez úgy működött, hogy éhgyomorra, telt hólyaggal várakoztam kint a folyosón. Anyukám figyelmeztetett, hogy az egy dolog, hogy ekkora kaptunk időpontot, ez semmit sem jelent, hisz mindig van csúszás. 11 óra felé jutottam be és addigra már igencsak kopogott a szemem az éhségtől.

A mosdót is sűrűn kerestem fel, mert annyira feszült a hólyagom, hogy muszáj volt párszor kimennem. Még a vizsgálat alatt is kimentem, mert nem bírtam tartani, amikor az ultrahang feje a hólyagomhoz ért. Ezt már el kellett engednem, hisz a lényegre kellett koncentrálnom, hogy mit mutat majd az ultrahang.

Ahogy az ultrahangon megvizsgáltak, éreztem, hogy valami nincs rendben. A doktornő nézte a monitort és nem értette, hogy mi látható, ahogy azt sem tudta egyértelművé tenni, hogy hol van ez pontosan. Erre odahívott egy másik orvost, hogy kikérje a véleményét. Majd közölték, hogy nem tudják megmondani, talán a mellékvesémmel lehet valami.

Néztem is egy nagyot, ugyanis sose volt ezzel gondom. Mivel eléggé megijedtem, így elkezdtem sírni. Mondták, hogy nem kell sírni és hozzátették, hogy talán egy megnagyobbodott nyirokcsomó lehet az. Ezekkel az eredményekkel vissza kellett menni a belgyógyász doktornőhöz. A mellkas röntgen szerencsére negatív lett, így egy picit megnyugodtam. Viszont ahogy nézte az ultrahangos papírt, csak ennyit mondott elsőre, hogy ebből sebészet lesz.

Elfogott a rettegés, bizonytalanság, hogy mi fog történni, majd végül kért egy időpontot a CT vizsgálatra. Ezután visszamentünk a háziorvoshoz az addigi eredményekkel. A vérvételből kiderült, hogy volt egy pár érték, ami alacsony volt.

A gyulladást jelölő érték az nagyon magas volt és ez feltűnt neki.