Címkearchívumok: beszélgetés

“Nehéz női napok”

Hogyan érezzük ilyenkor mi nők magunkat?

Bevezetésként megemlíteném, hogy a férfiak ezt sosem fogják megtudni, sem megérteni teljesen és ez most nem ellenük szól, de ez az igazság. A női hormonális rendszer olyan, mint egy hullámvasút és minden életkorban változik. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból bármilyen okok miatt, akkor bizony ez is borul és nem kell csodálkozni sajnos, ha zavar lép fel a működésében. A sok stressz, bizonytalan élethelyzetek, lelki tényezők,rendszertelen és nem változatos étkezés is felboríthatja a ciklust. Ezenkívül még számos betegség is állhat a hátterében, de hormonhiány is kiválthatja. Ezekről majd külön egy bejegyzést fogok írni sokkal részletesebben és szakirodalom segítségével.

Tünetek:

A női ciklus nagyon bonyolult és minden nőre másképp hat. Persze, azért vannak hasonló tünetek, de ez is változó, hogy ki hogyan éli meg. A menstruációt megelőző egy hétben már idegesebbek, feszültebbek vagyunk, kötekedőek, kezdünk teljesen szétcsúszni. Ahogy közeledünk a nehéz napokhoz és mikor benne vagyunk, egyre jobban éhesebbé válunk és össze-vissza kívánunk mindent, vagy nem. Érzékenyebben reagálunk mindenre, de szó szerint mindenre, egy sárkánnyá válhatunk. Hangulatingadozásaink vannak, hol nevetünk, hol sírunk vagy egyszerre mindkettőt. Jól is esik, meg nem is a párunk közeledése. A bőrünkön is meglátszik, itt attól függ, ki melyik bőrtípusba tartozik. Az önképünk ilyenkor a béka feneke alatt van és legszívesebben kimennénk a világból. Komfortérzetünk egyenlő a nullával és mindegy, hogy milyen ruhát veszünk fel, semmi sem áll ilyenkor jól. Nyúzottak, megviseltek, fáradtak, hisztériásak vagyunk. Bizonyos ételek, italok kívánása fokozottabban felerősödik, vagy épp ellenkezőleg nem bírjuk elviselni sem az ízét, sem az illatát/szagát. Több folyadékot kívánunk, de valamikor meg ez sem esik jól. Gyengébbek, sápadtak, nyűgösebbek, fáradékonyabbak vagyunk, hányingerünk van, öklendezünk és fejfájással, görcsökkel küzdünk. Fáj a hasunk alja, deréktájon, hátunk és a melleink is feszülnek, érzékenyek lesznek, mint a kő, olyan kemények. A hajunk zsírosabbá válik, nem számít, hogy mondjuk két napja mostuk meg. Hasmenés vagy székrekedés is előfordulhat és ezt még megkoronázza az, hogy közben görcsölünk és vérzünk. Csodálatos! Alig várjuk, hogy elmúljanak ezek a napok, mert ilyenkor bizony nem vagyunk önmagunk és mindent sokkal nehezebben tudunk elvégezni, mert a koncentrálásban is hátráltat.

Hogyan tudunk magunkon segíteni?

Sajnos, el kell fogadni először is. Majd megtanuljuk, hogy ezeket a napokat, hogyan vészeljük át. Sokkal könnyebb, ha erről tudunk mi nők egymás között beszélni, mert jobban megértjük, hogy mit érez ilyenkor a másik. Fájdalomcsillapító vagy gyógytea is sokat tud ilyenkor segíteni, de a gyömbér is, aki szereti/bírja. A vitaminokat ilyenkor is szedjük, főleg a vasat, mivel sokat veszítünk ilyenkor. Meleg fürdő vagy melegvizes palack is enyhíti a panaszainkat. Könnyebb ételeket fogyasszunk ilyenkor és a megterhelőt hagyjuk inkább más alkalomra. Igaz említettem, hogy ebben az időszakban mindegy milyen ruhát veszünk fel, kb. semmiben sem érezzük magunkat jól. Mégis olyat vegyünk fel inkább ami kényelmes, hosszabb és eltakar, így kevésbé fogjuk magunkat rosszul érezni. Próbáljunk többet pihenni és könnyed mozgásformát választani.

Végül miután túl vagyunk rajta, jó ha van pár nap, amit kiélvezhetünk nyugodtan és felhőtlenül. Sajnos nem sok idő telik el és beköszönt a peteérés, ami szintén hasonló tünetekkel jelentkezik és keződik az egész elölről.

Hatodik nap

Ezen a napon kicsit mélypontra kerültem. Igen, voltak ilyenek, hogy nem bírom ki ezt a helyzetet, de mindig sikerült kijönnöm belőle. Írtam is a páromnak, hogy nagyon mélyen vagyok, jöjjön be legalább még egyszer. Sajnos a suli elkezdődött, így nem tudott mindennap bejönni hozzám, de beszéltünk telefonon.

Amúgy a mélypont oka az is volt, hogy az egyik nővér bejött, hogy megnézze a lázunkat, vérnyomásunkat. Azt mondta nekem, hogy hőemelkedésem van és ha ennél magasabb lesz, akkor nem fognak majd hazaengedni. Erre nagyon ideges lettem és elkezdtem aggódni. Ja, ha jól emlékszem ezen a napon vették ki belőlem a csövet.

Várakozni kellett kint a folyosón és amikor szólítottak, akkor mentem be. Lefeküdtem az ágyra és az orvos szólt, hogy amikor kihúzza a csövet, akkor érezni fogok egy kis fájdalmat. Szerintem ez is megviselhetett lelkileg, mert nem volt egy kellemes, de legalább már könnyebben tudtam mozogni.

Amúgy hihetetlen, hogy anyukámnak mekkora lelkiereje volt, hogy napi szinten oda-vissza utazgatott és még kaját is készített nekem. Nagyon sok erőt adott nekem, hogy tudtam mindennap ott volt. Az estéket, éjszakákat pedig zenehallgatással bírtam ki.

Ötödik nap

Szerencsére már sokkal jobban éreztem magamat. Az altatás miatti hányinger elmúlt, jobb volt az étvágyam, több volt az energiám. Bátrabban mozogtam, sokat beszélgettem a szobatársaimmal. Mindig volt 1-2 új ember, aki épp akkor érkezett, így mindig volt valami újdonság. Anyukám egész nap ott volt velem, ellátott mindennel.

Tesóm is meglátogatott, ő is hozott valami apróságot. A kórházi koszt továbbra sem jött be, anya hozott nekem kaját, amit megehettem. A lényeg az volt, hogy ne egyek olyat, ami puffasztó. A teát már nem nagyon kívántam, mivel jobban voltam, így ösztönösen érezte a szervezetem, hogy már nincs szükségem erre. Úgyhogy pihentem, járkáltam, ettem, beszélgettem, rejtvényt fejtettem.

Harmadik nap

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel.