Címkearchívumok: betegség

LÁZas napok

Egy hosszú és lelkileg megterhelő időszak után lerobbantam. Először párom volt full beteg, majd most következtem én, végül anyukám kapta el. Pár napja kezdődött fejfájással, amire én azt hittem, hogy biztos valami front. Az volt a gyanús, hogy már 3 napja fájt a fejem és szépen lassan a hideg is kezdett rázni. Idegileg nagyon megviselt ez az állapot. Évek óta nem voltam lázas és erre most tessék, 5 napig egész nap lázasan feküdtem az ágyban. Nem vagyok híve a gyógyszernek, de ezt már nem bírtam ki fájdalomcsillapító nélkül.

Fájt a hátam, mellkasom, izületeim, köhögtem és köhögök, tüsszögtem, hányingerem volt és nem volt étvágyam. Sokat pihentem, mert éreztem, hogy a fekvés jót tesz. Gyógyteát, homoktövist és sok folyadékot ittam. Az orromba pedig tengeri sós oldatot fújtam, mert annyira el volt dugulva, hogy alig kaptam levegőt. Továbbra is figyelek a vitaminokra, köhögésre cseppeket szedek, mely a felső légutak fertőzése és gyulladása esetén ajánlott. Ezenkívül melegítettem infralámpával az arcomat, fülemet, hogy ne kapjak szövődményt. Már nagyon örülnék, ha elmúlna a köhögés, mert már elég volt nagyon. Tudom, türelem és önuralom, az kell nagyon!

Mindenki vigyázzon magára ebben a beteges időszakban!

Allergia vizsgálat és a Candida

2014 novemberében elmentünk anyával egy biorezonanciás allergia vizsgálatra, ami több száz allergént mért. Itt sokféle allergén kijött nekem és anyának is. Erről a vizsgálatról röviden annyit, hogy nem fájdalmas és nem is tart sokáig. Ezt a vizsgálatot az a doktornő ajánlotta, akinél korábban már jártunk a vasammal kapcsolatban.

Elmondta, hogy javasolja ezt az allergia vizsgálatot, mert jól lenne tudni, hogy egyáltalán mi jó a szervezetünknek és mi az ami nem. Ezzel az eredménnyel utána visszamentünk hozzá és vinni kellett magunkkal székletmintát is. Ezt azért kérte, hogy megnézze mikroszkóp alatt, hogy candidások vagyunk-e?

Egyébként sok betegség kialakulásának is az egyik oka lehet, ha nem derül ki időben. Kiderült, hogy valóban azok vagyunk és elszaporodott bennünk a gomba. Annyit mondott még a doktornő, hogy mindig egyéntől függ, hogy kinek mennyi idő kell a gyógyuláshoz. Elmondta, hogy mit kellene annak érdekében tennünk, hogy kitisztuljon a szervezetünk. Elsősorban az étkezésünkön, rossz szokásainkon kellett változtatni.

Sajnos a sok finomított szénhidrát, cukor, élesztős étel, tartósítószer, adalékanyag, mesterséges színezékek is hozzájárultak a mikrobiológiai egyensúly felborulásához. Mivel a mai világ nagyon stresszes, így doktornő azt is mondta, hogy lelkileg is helyre kell tennünk magunkat. Ajánlott nekünk étrend-kiegészítőket, ami elsősorban a belek tisztítása miatt kellett. Valamint elmondta, hogy jó lenne, ha szednénk vitaminokat is, hisz a vitaminhiány is közrejátszik a betegségek kialakulásában.

Kiegészítő kezelésnek javasolta még a masszázst, talpmasszázst, Colon hidroterápiát, vagyis a vastagbéltisztítást. Anyával ezt csak kétszer próbáltuk ki, nem volt fájdalmas, viszont kicsit kellemetlen. Mivel mi vékony alkatúak vagyunk, így emiatt nem ajánlotta túl sűrűn a doktornő.

Még a vizsgálat menetéről röviden annyit, hogy ajánlott volt úgy oda érkezni, hogy már itthon elvégeztük a „nagy dolgunkat”, de ha ez nem sikerült, akkor sem volt nagy baj. Ahogy írtam már nem volt fájdalmas, de kicsit furcsa érzés volt. Az viszont érdekes volt, hogy láttuk a saját szemünkkel, hogy milyen dolgok válnak le a bél faláról. Miután ez a kezelés véget ért, mennünk kellett a mosdóba és először csak vízszerű majd utána rendes széklet is jött.

Azóta továbbra is tartjuk a diétát és szedjük az étrend-kiegészítőket, vitaminokat. Bár a diéta helyett inkább egy új életmódot írnék, hisz ami nem volt jó és tönkretette az embert, az azután sem fog változni. A műtét után még kellett pár év, mire felszedtem néhány kilót, hisz olyanokat kezdtem enni, ami valóban hasznosul.

De a candidából vezető kiút még hosszú, mert fontos, hogy az ember lelkileg rendbe tegye magát.

Első nap a kórházban: Felkészülés a műtétre

2014, az utolsó évemet kezdtem meg a főiskolán, így a tanároknak is írnom kellett, hogy sajnos az első két hetet ki fogom hagyni. Szerencsére megértőek voltak és emiatt nem kellett aggódnom. Szóval szeptember 4-én anyukámmal felutaztunk Budapestre. Miután megérkeztünk felvették az adataimat, majd arra az osztályra, ahová be kellett feküdnöm lepakoltuk a cuccaimat. Nem ment semmi sem egyszerűen.

Azonkívül, hogy várakozni kellett, nem tudták megmondani pontosan, hogy mikor lesz a műtétem. Jött az ápoló és elmagyarázta, hogy másnap nem biztos, hogy meg leszek operálva. Aztán később megint visszatért és közölte, hogy most már biztos, hogy másnap meg lesz a műtét.

A várakozás közben összeismerkedtünk egy idősebb házaspárral. A nénit műtötték, akivel a kórházban eltöltött napok alatt jó viszonyt alakítottam ki és kérte, hogy inkább tegezzük egymást. Délután fél 4 körül lehetett, amikor utoljára ehettem és utána csak vizet ihattam. Anyukám késő délután jött el a kórházból. Megöleltük egymást, elkezdtem sírni nagyon. Nagyon nehéz volt ez az egész helyzet és legjobban az altatástól rettegtem.

Miután egyedül maradtam még bejött hozzám az aneszteziológus, aki kikérdezett alaposan, hogy milyen betegségem van, gyógyszerérzékenységem, idáig hány műtétem volt, a fogaim milyen állapotban vannak. Elsőre nem volt szimpatikus, de mivel ő altatott engem, így muszáj volt benne megbíznom. Estére kaptam egy fél adag nyugtatót, így olyan nyugodt voltam, hogy szépen lezuhanyoztam, megmostam a fogamat, majd beállítottam reggel fél 7-re az ébresztőt és fél 10 körül már el is aludtam.