Címkearchívumok: bizonytalanság

„Kéz a kézben jár egymással”?!

A vashiány/vérszegénység vs. lisztérzékenység?

A saját tapasztalatomból kiindulva a válaszom: IGEN! Nálam hosszú évek teltek el, mire eljutottunk oda, hogy megoldást találjunk és a valódi problémát is kezeljük.

Már születésemkor megállapították a vashiányos vérszegénységet. Óvodás és kisiskolásként még nem volt feltűnő, viszont az évek elteltével egyre szembetűnőbb lett. Főleg az iskolai években kezdtem nem jól érezni magamat. Ezután éveken keresztül jött a kínlódás és szenvedés. Házi és iskolaorvosok mindig csak egyet fújtak, hogy mozogjak és legyek kint a levegőn sokat, meg figyeljek a folyadékra és szedjem a vasat és egyek. Az volt az érdekes, hogy jártam táncolni,-mert nagyon szeretem a zenét és a táncot-és ott is rosszullét jött rám. Akkor hogy is van ez? Mozogtam, de mégis rosszul voltam?! Nagyon, érdekes! Jó tanácsok voltak, de nem oldódott meg ezektől.

Tipikus jelek voltak az, hogy sápadt voltam, vékony alkatú és nem is tudtam hízni sem. Felsőbb évfolyamba jártam, (13 vagy 14 éves lehettem) amikor eléggé sűrűn fájt a fejem és szédültem is. Ezt követően elmentünk egy gyermek neurológushoz, aki megvizsgált, nézte az egyensúlyomat, reflexeimet és ezután beutalt egy MR vizsgálatra, majd csinált egy EEG-t is. Az eredmények szerencsére jók lettek, viszont a tünetek ugyanúgy fennálltak. Évek szenvedése, bizonytalansága következett.

Fokozódtak a tüneteim és már ájulásérzet is többször rám jött, amitől még jobban kialakult bennem a félelem. Ha még nem lett volna elég, már ahogy az iskolát megkezdtem, nehezen tudtam koncentrálni és tanulni. Ez felnőttkoromig elkísért egészen a főiskoláig, majd a nyelvvizsga felkészülése során is megmaradt. Nagyon sok energiámba került, hogy végezzek az iskolákkal és kellett is a segítség, anyukám nagyon sokat segített.

Az orvosok mindig jöttek azzal, hogy „jaj, de sovány vagy, hízzál már egy kicsit!”, ” milyen sápadtka vagy!”, „nagyon alacsony a vasnak az értéke!”- ezeket hallgattam éveken keresztül és nagyon elegem lett! Többféle vaskészítménnyel próbálkoztak nálam, de egyik sem vezetett sikerhez. Sőt, az egyik készítmény, amit nem fogok nevén nevezni, annyira ” felszívódott és hasznosult”, hogy a székletem fekete lett tőle! Ja, hozzáteszem a véremben a szint sem emelkedett túl sokat az évek alatt.

Akkora hova tűnt vagy egyáltalán hasznosult? Mennyire voltak megbízhatóak ezek a tabletták? Mivel nekem lényegi változást nem hozott, így nincs jó tapasztalatom ezekkel.

Ahogy teltek az évek felszívódási problémáim jelentkeztek. Állandó éhségérzettel, rosszullétekkel, néha gyomorgörcsökkel, fáradtsággal küzdöttem meg. Továbbra sem híztam egy dekát sem és még ez is zavart. Mikor már nagyon ott volt, hogy ezzel komolyabban kellene valakinek foglalkoznia, akkor elindultunk a megoldást vezető út felé. Orvosról orvosra jártunk és több vizsgálaton estem át. Hosszú évek után végre kiderült az alapproblémám és „fény az alagút végén” érzésem támadt.

Így jutottam el a vashiányos vérszegénységből a lisztérzékenységig, majd ezt követően egy műtéttel és ételérzékenységek és candida kiderülésével záródott. Az a doktornő, aki ezt megállapította, ő ajánlotta azt a vaskészítményt, ami felszívódik és hasznosul is. Egy évig szedtem napi kettőt ebből és a 2.3-as szintemet felvitte 21-re! Lényegében megszűnt ez a problémám és a mai napig szedem, mert megbízok ebben!

A vashiány/vérszegénység komoly probléma!
A képet készítette: JK Workshop

Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.