Címkearchívumok: ct

Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.

Orvosi kivizsgálások #3

A következő beutalót a hematológiára kaptam, ott egy idősebb férfi volt az orvos. Megvizsgált és ő úgy gondolta, hogy ezek a tünetek a lisztérzékenységtől is lehetnek. Még aznap két vérvételre is sor került. Az egyiknél csak bizonyos értékeket kért, míg a másik kizárólag a lisztérzékenységre irányult.

Ennek az eredményére kellett legalább egy hónapot várni, mert nem helyben vizsgálták, hanem elszállították. Azt tanácsolta, amíg ki nem derül az eredmény, addig egyem ugyanazokat, amiket addig ettem. A CT vizsgálatra április elején kora reggeli időpontban kellett megjelenni és természetesen éhgyomorra. Felvették az adataimat, majd vártunk. Amikor mondták a nevemet, odamentem az egyik ajtóhoz és egy kancsó kontrasztanyagot kaptam, hozzá egy kis műanyag poharat is.

A lényeg az volt, hogy 10 percenként meg kell innom egy pohárral. Amúgy nem volt rossz íze, de jó sem. Enyhén mentolos íz, szénsavas folyadék volt. Mivel éhgyomorra voltam, így azt éreztem, hogy gázosodok tőle. Kb. egy óra telt el mire rám került a sor. Bementem, levetkőztem, a nadrágot ki kellett gombolnom és egy kicsit lehúzni, felül pedig csak egy atléta maradhatott rajtam melltartó nélkül. Mielőtt elkezdődött volna a vizsgálat, a karomba bevezették a branült, mivel ebbe kaptam vénásan a kontrasztanyagot.

A karjaimat a fejemhez tették, kérték, hogy ne beszéljek. Mivel volt egy kis mikrofon, ebbe beszéltek hozzám, figyelnem kellett az utasításokat, hogy pl. mikor tartsam bent a levegőt, mikor fújjam ki. Majd a végéhez közeledve, jelezték, hogy most fogják beadni a kontrasztanyagot. Melegségérzet fogott el és olyan érzés volt, mintha bepisiltem volna. Ezután felöltöztem és kimentem a folyosóra. Amúgy szerencsére nagyon normálisak voltak, így ezzel a részével nem volt semmi gond.

Anyukámmal délután fél kettőig kellett várni az eredményre, de abba is csak egy mondat volt leírva, így nem sokra jutottunk ezzel. Amúgy a CT vizsgálat kb. negyed órás és nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint az MR.

Mivel ebből nem tudtunk kiindulni, így kértünk radiológushoz időpontot hasi ultrahangra. Megvizsgált és annyit mondott, hogyha a lánya lennék, akkor biztos azt mondaná, hogy ez műtéti eljárással oldható csak meg, mivel látta, hogy ez egy nyirokcsomó.

A CT vizsgálat eredményét elvitte haza magával és a következő alkalomra kiértékelte nekem és ezért nem kért semmi pénzt. Elmondta, hogy szerinte egy jóindulatú nyirokcsomót lát a májkapuban és ezt mindenképpen operálni kell majd. Még azt is hozzátette, hogy ennek a nyirokcsomónak gyors a keringése és minden tápanyagot elszív tőlem.

Orvosi kivizsgálások #2

Egy másik alkalomkor kellett visszamennünk az SZTK-ba reggel 9 órára hasi ultrahangra. Ez úgy működött, hogy éhgyomorra, telt hólyaggal várakoztam kint a folyosón. Anyukám figyelmeztetett, hogy az egy dolog, hogy ekkora kaptunk időpontot, ez semmit sem jelent, hisz mindig van csúszás. 11 óra felé jutottam be és addigra már igencsak kopogott a szemem az éhségtől.

A mosdót is sűrűn kerestem fel, mert annyira feszült a hólyagom, hogy muszáj volt párszor kimennem. Még a vizsgálat alatt is kimentem, mert nem bírtam tartani, amikor az ultrahang feje a hólyagomhoz ért. Ezt már el kellett engednem, hisz a lényegre kellett koncentrálnom, hogy mit mutat majd az ultrahang.

Ahogy az ultrahangon megvizsgáltak, éreztem, hogy valami nincs rendben. A doktornő nézte a monitort és nem értette, hogy mi látható, ahogy azt sem tudta egyértelművé tenni, hogy hol van ez pontosan. Erre odahívott egy másik orvost, hogy kikérje a véleményét. Majd közölték, hogy nem tudják megmondani, talán a mellékvesémmel lehet valami.

Néztem is egy nagyot, ugyanis sose volt ezzel gondom. Mivel eléggé megijedtem, így elkezdtem sírni. Mondták, hogy nem kell sírni és hozzátették, hogy talán egy megnagyobbodott nyirokcsomó lehet az. Ezekkel az eredményekkel vissza kellett menni a belgyógyász doktornőhöz. A mellkas röntgen szerencsére negatív lett, így egy picit megnyugodtam. Viszont ahogy nézte az ultrahangos papírt, csak ennyit mondott elsőre, hogy ebből sebészet lesz.

Elfogott a rettegés, bizonytalanság, hogy mi fog történni, majd végül kért egy időpontot a CT vizsgálatra. Ezután visszamentünk a háziorvoshoz az addigi eredményekkel. A vérvételből kiderült, hogy volt egy pár érték, ami alacsony volt.

A gyulladást jelölő érték az nagyon magas volt és ez feltűnt neki.