Címkearchívumok: egészség

Április 7.

Az egészség világnapja

Ehhez kapcsolódóan választottam egy idézetet, hogy felhívjam továbbra is a figyelmet az egészségünkre!

„Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.”

“Health is not everything. But without health everything is nothing.”

“Gesundheit ist nicht alles, aber ohne Gesundheit ist alles nichts.”

(Arthur Schopenhauer )

Gondolataim és tapasztalataim a nyelvtanulásról

Hogyan hatott rám, és milyen nehézségekkel kellett megküzdenem az egészségi állapotom miatt?

Az egészségem romlása kihatott az idegrendszerre és nemcsak a tanulásomat, de a nyelvtanulásomat is erősen befolyásolta. Persze ennek ellenére, felteszem mindig a következő kérdéseket. Hogy tanuljunk nyelveket? Kényszer hatására vagy anélkül? Szorongva vagy félve? Vagy lazábban és gátlások nélkül? És akkor még haszna is lesz és nem megy tönkre az ember idegrendszere! Na, ez a nem mindegy! Az előző bejegyzésben már említettem, hogy andragógia szakon végeztem és két szakirányon. 2015-ben szakdolgozatom témájának a következőt választottam. Az idegennyelv-tudás jelentősége az élethosszig tartó tanulásban és felnőttképzésben. Elég hosszú, szép címet kapott és amit akkor írtam, azt meg is tapasztaltam a rá következő években. A német nyelv számomra mindig is „mumus” marad. Annyi kín, szenvedés, áttanult nappalok és éjszakák, öröm, sírás, magasság, mélység és mindig az a bizonyos ördögi kör.

Évek kínlódása, kudarcba fulladt magántanárok, sok kidobott pénz és sikertelen vizsgák után jutottam el diszlexia vizsgálatra, hogy még „jobban” érezzem magamat. De legalább megoldódott ez a probléma is, ugyanis a középfokú nyelvvizsgát, ha az égről lehozom az összes csillagot sem sikerült volna. Egyébként a vizsgálaton nagyon rendes volt a gyógypedagógus és a feladatokat is gyorsan és könnyen megoldottam és próbáltam alázattal végigcsinálni. Szinte nem is hittem el, hogy ha mindent megoldok, akkor mi a bajom és mit keresek én itt egyáltalán?! A vizsgálat végén az utolsó feladatnál jött ki a gond. Ez pedig a fogalmazás írása volt és sok esetben a betűim is olvasatlanok, így emiatt és a sikertelen nyelvvizsgák miatt is született meg ez a döntés. Ja és a végén még a szakember hozzátette, hogy figyelemzavart is észrevett nálam, de azt nem ott vizsgálták, így az annyiban is maradt.

Szóval megkérdezem én a volt pedagógusaimat, hogy nem fedezték fel ezt nálam anno és még a főiskolát is így végeztem el, ez most komoly?! HATALMAS CSALÓDÁS ÉS HARAGSZOK! Végül azt ajánlották, hogy egy alapfokú nyelvvizsgát meg kell csinálnom felmentésekkel. Így a hanganyag helyett-ami amúgy is nagyon nehéz szokott lenni, pláne németből-felolvasás volt és ennek alapján kellett válaszolnom a kérdésekre. A másik segítség a többletidő volt, írásban plusz időt kaptam, hogy megoldhassam a feladatokat. Amit mai napig nem hiszek el, hogy olyan könnyen ment és sikeresen vettem az akadályokat. Ráadásul szívemhez és lelkemhez közel álló témákat kaptam mind az írásbelin és szóbelin is, AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDOT! És mivel nem hiszek a véletlenekben, így az írásbeli vizsga pont április 7.-re esett, amikor is az Egészség világnapja van.

Így számtalan zsákutcák után beért a „ gyümölcs” , persze nem úgy, ahogy én azt szerettem volna. Sikerült a vizsga és már alig tudtam örülni, hisz mennyit vágyakoztam, hogy majd én is elérhetem, nekem is sikerülhet?! Hozzáteszem ezt a diploma megszerzése miatt kellett megcsinálnom, egyébként tuti, hogy nem foglalkoztam volna ilyennel. Majd ezután jött a nagy kaland, az igazi „vizsga” . Egy idegen országban helytállni, bizonyítani a nyelvtudást nem egyszerű. Főleg, ha az ember olyan helyen van, ahol a dialektus is még plusz problémát okoz. Nincs előre bemagolt szöveg, kihúzott tétel, vizsgabizottság. Rögtön reagálni és hirtelen kell az agyat átállítani az adott nyelvre, pörögnek a szavak a fejben. Ja, arra odafigyelni, amit itthon elvárnak, hogy helyesen kell nyelvtanilag írni és mondani, őket odakint ez nem érdekli, így is értik.

Az egyik volt magántanárom, aki csak a rosszat és a hibát kereste bennem és akivel kölcsönös volt a „szimpátia”, egyszer ezt mondta: „Annamari, ez nem eine, hanem einen”. De ezt így rideg tekintettel és lecseszve, lenézően. Szóval üzenem innen: „Drága Tanárnő” megtapasztaltam, hogy kint pont nem érdekelte őket, hogy eine vagy einen. Nem így kell valakit motiválni a nyelvtanulásra, véleményem szerint. Sokkal könnyebb, ha az adott környezetben mindennap látja, hallja a szavakat és beszéli az ember, így lassan beilleszkedik, ráhangolódik és azonosul azzal a kultúrával, ahol éppen tartózkodik.

Miután letudtam a némettel kapcsolatos teendőimet, egy új nyelvet megismerni és tanulni elvárás és blokk nélkül, az maga a csoda! Szívem vágya teljesült azzal, hogy a mindig is imádott nyelvemet, az angolt tanulhatom szabadon és kötetlenül. Felemelő érzés!

Keresem magamat…

…és az utamat

Ez a bejegyzés így született meg, hogy már annyira mélyponton vagyok most is, hogy ültem és akkor jött ez a gondolat, hogy kiírjam ezt a fájdalmamat, hogy mit is kezdjek én az életemmel?! Hogy ki is vagyok valójában? Már egy ideje, de most főleg egy elveszett embernek érzem magamat. Mire születtem? Milyen irányban kellene tovább haladnom? Ezeket napi szinten felteszem magamnak és még mindig ugyanitt tartok. Egyébként, ami a végzettségemet illeti andragógus vagyok ezen belül művelődésszervező és felnőttképzési szervező. De nem is értem, minek tanultam én egyáltalán ilyet?! Ennyi idő elteltével sokszor jött ez, hogy minek választottam én annak idején ezt a területet?!

Ami az érdekes, hogy nekem kellene segíteni a munkanélkülieket vissza a munka világába, erre én vagyok olyan helyzetben, hogy saját magamat nem tudom ebből az állapotból kiszakítani. Szóval ez nagyon kettős és mindkét oldalát megtapasztalom. A környezetemben előfordult már, hogy egy közeli hozzátartozómon kellett segítenem abban, hogy a nehéz helyzetből talpra álljon és egy biztonságos és kiszámítható munkahelyen dolgozhasson. Az egészségem miatt sokat elszenvedtem és felőrölt lelkileg és az önbizalmamnak odavágott, ami miatt a munkába állást nehezen tudom magamról elképzelni. Voltak már rövidebb ideig tartó kisebb munkák, megjártam külföldet a párommal együtt, de ott is csak alkalmi munkák jöttek.

Sajnos a gyárban nem bírtam sokáig, mert idegileg a padlóra küldött. Majd jött a mosogatás, amiben jól éreztem magamat, de fizikailag fájt és sajnos hosszabb távon nem kaptam lehetőséget, így haza kényszerültem. Így is nehezen hittem el, hogy ennyi rosszullét és megviseltség után képes leszek „talpalni”. Pont emiatt is van bennem blokk és nagyon sok ember nem ért meg, megítél és könnyen osztja a kéretlen tanácsokat. Aki a legjobban megérti az anyukám-akinek szintén az egészségi állapot romlása okozta, hogy nem tud dolgozni-, és a párom. Most ott tartok, hogy a pánikbetegségből ki kell jönnöm és valamit döntenem kell, hogy merre lépjek.

Szeretnék még valamit tanulni, sok minden érdekel, de annyi olyan tanfolyam van, ami csak a pénzt viszi el és nem lesz meg az értelme. A döntéseimben pont ezért vagyok megfontolt, óvatos és sokat mérlegelek, hogy helyesen döntsek, nem rohanok fejjel a falnak.

Nőgyógyászati probléma

A rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem a petefészkemben, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

Anyukám eljött velem hasi ultrahangra, majd a doktornő, aki ezt az ultrahangot csinálta, elküldött a nőgyógyászhoz. Ő is megnézte ultrahangon és talán két alkalom volt, amikor elmentem hozzá, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani. Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól.

Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni, így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat. Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren.