Címkearchívumok: éhség

A hormonok „játéka”

Fogyás, amióta szedem a barátcserje kapszulát.

Hormonális problémáim:

Múltkor már említettem az egyik bejegyzésben, hogy hormonális problémáim miatt, felkerestem egy hormonterapeutát. Kikérdezett, beszélt nekem sok mindenről, végül elküldött hormonvizsgálatra, amit vérből néztek meg. Miután meglett az eredmény, elküldtem neki e-mailen és vártam, mikor jelez majd, hogy mehetek hozzá. Emlékszem arra a napra, sosem felejtem el. Miután bementem hozzá és leültem, amit hallottam egyből kikerekedett a szemem. Először is elmondta, hogy Reverz T3 szindrómám van. Kérdeztem: bocsánat, ez az én leletem? Nyilván az enyém volt, de akkor is meglepődtem és azért reagáltam így „viccesen”. Kb. nem tudtam mit mondjak erre. Említette, hogy a pajzsmirigy értékeimmel nincs gond, viszont ahogy számolgatott, ezt állapította meg.

Ezenkívül a progeszteron szintem alacsony az ösztrogén pedig magas és a prolaktin is. Hozzátette, hogy lehet kellett volna az a cukorterheléses vizsgálat, hogy az inzulinrezisztencia ki legyen zárva. Mondtam is magamban, ha én inzulinrezisztenciás vagyok, akkor dobok egy hátast. Idén már 9 éve lesz, hogy több diétát tartok és nagyon odafigyelek mindenre. Nehogy már én legyek pont?! Amúgy is a glükóz nekem mindig jó volt és itthon is szoktam ellenőrizni vércukorszint mérővel. Talán egyszer bevállalok egy ilyen vizsgálatot, de amíg nem muszáj, addig nem szeretnék menni.

Tapasztalat, amióta a kapszulát szedem:

Tavaly november közepe után kezdtem el, akkor csak napi egyet, majd december elején már kettőt. Szóval mióta napi kettőt veszek be ebből, kb 1 hónap után arra lettem figyelmes, hogy fogytam 3-4 kilót. Na, ez így nagyon nem lesz jó. Plusz használok egy krémet is, amit csak a ciklus 13-26. napja között kell kennem mindkét combtőnél.

Most nagyon megvagyok ijedve és fel is hívtam ma a terapeutát, hogy mit tegyek?! Mondta, hogy a zsír és vízraktárt leviheti a progeszteron és emiatt lehet fogyás, viszont akik idáig jártak nála egyik sem tapasztalta ezt, mivel nekik fogyni kellett inkább. Illetve megkérdezi majd a többi hormonterapeutát, hogy ők hallottak-e már ilyet?! Komolyan, nagyon elegem van!

Mondjuk én már olvastam az egyik fórumon, hogy valakik fogytak a progeszterontól és én is azóta vettem észre, mióta szedem. Ez lehet sok volt a szervezetemnek és most már én sem érzem jól magamat a bőrömben. 54 kilóról lement a súlyom 50-re és most baromira nem vagyok jó passzban. Közérzetileg is ahogy érzem magamat, ez is megvisel.

A másik, hogy mikor elkezdtem szedni az elején, az egyik este rám jött egy ájulásérzet a konyhában. Hirtelen jött és „bogarakat” láttam a levegőben és megijedtem, majd a földre leültem azonnal. Elkezdett zsibbadni, bizseregni a kezem és remegtem is. Hányinger/émelygés is szokott lenni, ha félidőben vagyok illetve mielőtt megjön. Fáradtság van rajtam, gyengének érzem magamat és szokott a lábam is gyengülni. Olyankor próbálom én is masszírozni a lábaimat, combjaimat.

Egyébként járok talpreflexológushoz havonta egyszer és ezzel is próbálom az állapotomat javítani. Az anyagcserémet is befolyásolja a hormon, mert nagyon éhes tudok lenni, viszont ezzel már régóta küzdök, meg sokszor van szomjúságérzetem és szárad a szám, gondolom ez is a hormonoknak köszönhetően. Viszont a bőröm az szép és letisztultabbá vált. Mondjuk, amúgy sem volt sosem pattanásos, inkább száraz.

Tudom, hogy a hormonszint ingadozik/változik és emiatt előfordulhatnak kellemetlenségek. Nehéz nagyon, hogy idáig is sokszor kellett áldozatot hoznom a javulás érdekében és most is ezt kell tennem, csak elfáradtam már. Ennyi.

A lényeg, hogy most napi egyre le kell csökkentem a kapszulát, a krémet pedig azt ugyanúgy használjam tovább.

Sírok és kivagyok borulva, mert több évbe telt, hogy hízhassak. Nagyon megvagyok rémülve, hogy akkor még meddig fogok fogyni?! Természetesen pánikolok, így félelemből tömöm magamba a kaját, de le kell nyugodnom és hinnem, bíznom kell, hogy rendeződni fog a súlyom és újra hízni fogok, ha már nem szedek nagy mennyiséget ebből a kapszulából.

„Nehéz női napok”

Hogyan érezzük ilyenkor mi nők magunkat?

Bevezetésként megemlíteném, hogy a férfiak ezt sosem fogják megtudni, sem megérteni teljesen és ez most nem ellenük szól, de ez az igazság. A női hormonális rendszer olyan, mint egy hullámvasút és minden életkorban változik. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból bármilyen okok miatt, akkor bizony ez is borul és nem kell csodálkozni sajnos, ha zavar lép fel a működésében. A sok stressz, bizonytalan élethelyzetek, lelki tényezők,rendszertelen és nem változatos étkezés is felboríthatja a ciklust. Ezenkívül még számos betegség is állhat a hátterében, de hormonhiány is kiválthatja. Ezekről majd külön egy bejegyzést fogok írni sokkal részletesebben és szakirodalom segítségével.

Tünetek:

A női ciklus nagyon bonyolult és minden nőre másképp hat. Persze, azért vannak hasonló tünetek, de ez is változó, hogy ki hogyan éli meg. A menstruációt megelőző egy hétben már idegesebbek, feszültebbek vagyunk, kötekedőek, kezdünk teljesen szétcsúszni. Ahogy közeledünk a nehéz napokhoz és mikor benne vagyunk, egyre jobban éhesebbé válunk és össze-vissza kívánunk mindent, vagy nem. Érzékenyebben reagálunk mindenre, de szó szerint mindenre, egy sárkánnyá válhatunk. Hangulatingadozásaink vannak, hol nevetünk, hol sírunk vagy egyszerre mindkettőt. Jól is esik, meg nem is a párunk közeledése. A bőrünkön is meglátszik, itt attól függ, ki melyik bőrtípusba tartozik. Az önképünk ilyenkor a béka feneke alatt van és legszívesebben kimennénk a világból. Komfortérzetünk egyenlő a nullával és mindegy, hogy milyen ruhát veszünk fel, semmi sem áll ilyenkor jól. Nyúzottak, megviseltek, fáradtak, hisztériásak vagyunk. Bizonyos ételek, italok kívánása fokozottabban felerősödik, vagy épp ellenkezőleg nem bírjuk elviselni sem az ízét, sem az illatát/szagát. Több folyadékot kívánunk, de valamikor meg ez sem esik jól. Gyengébbek, sápadtak, nyűgösebbek, fáradékonyabbak vagyunk, hányingerünk van, öklendezünk és fejfájással, görcsökkel küzdünk. Fáj a hasunk alja, deréktájon, hátunk és a melleink is feszülnek, érzékenyek lesznek, mint a kő, olyan kemények. A hajunk zsírosabbá válik, nem számít, hogy mondjuk két napja mostuk meg. Hasmenés vagy székrekedés is előfordulhat és ezt még megkoronázza az, hogy közben görcsölünk és vérzünk. Csodálatos! Alig várjuk, hogy elmúljanak ezek a napok, mert ilyenkor bizony nem vagyunk önmagunk és mindent sokkal nehezebben tudunk elvégezni, mert a koncentrálásban is hátráltat.

Hogyan tudunk magunkon segíteni?

Sajnos, el kell fogadni először is. Majd megtanuljuk, hogy ezeket a napokat, hogyan vészeljük át. Sokkal könnyebb, ha erről tudunk mi nők egymás között beszélni, mert jobban megértjük, hogy mit érez ilyenkor a másik. Fájdalomcsillapító vagy gyógytea is sokat tud ilyenkor segíteni, de a gyömbér is, aki szereti/bírja. A vitaminokat ilyenkor is szedjük, főleg a vasat, mivel sokat veszítünk ilyenkor. Meleg fürdő vagy melegvizes palack is enyhíti a panaszainkat. Könnyebb ételeket fogyasszunk ilyenkor és a megterhelőt hagyjuk inkább más alkalomra. Igaz említettem, hogy ebben az időszakban mindegy milyen ruhát veszünk fel, kb. semmiben sem érezzük magunkat jól. Mégis olyat vegyünk fel inkább ami kényelmes, hosszabb és eltakar, így kevésbé fogjuk magunkat rosszul érezni. Próbáljunk többet pihenni és könnyed mozgásformát választani.

Végül miután túl vagyunk rajta, jó ha van pár nap, amit kiélvezhetünk nyugodtan és felhőtlenül. Sajnos nem sok idő telik el és beköszönt a peteérés, ami szintén hasonló tünetekkel jelentkezik és keződik az egész elölről.

Vércukorszint ingadozás

Vajon mi okozhatja?

Van valami probléma még, amiről nem tudok, de érzem, hogy kell még lennie valaminek. Ez az évek elteltével sem oldódott még meg, pedig tartom a diétát. Korán reggel már nagyon éhes szoktam lenni és ha nem eszek azonnal valamit akkor hányingerem lesz, végül elkezd remegni a kezem. Napközben is többször rám jön és figyelnem kell erre, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon elfáradtam ebbe, hogy mindig ezzel kell, hogy foglalkozzak. Többször és keveset tudok enni. Ritka, hogy olyat eszek és elvagyok sokáig étel nélkül.

Bárhova megyek, mindig viszek magammal, hogy meglegyen a biztonságérzetem. Az éhségérzettel együtt jelentkezik még a szomjúság és a fáradtság illetve ingerültség. Sőt gyengeség és esetenként izomgyengeség is. Nagyon lehúz ez az állapot és baromi idegesítő tud lenni. Nagyon örülnék, ha már megoldódna. Egyébként már korábban voltam olyan vizsgálaton, hogy a vérből megnézték az inzulint. Ez úgy nézett ki, hogy korán reggel éhgyomorra levették a vért. Itt a glükózt nézték először, ami nekem általában elég jó értéket szokott mutatni, így talán kizárhatónak mondható a cukorbetegség.

Ezután el kellett fogyasztanom egy megadott mennyiségű szénhidrátot és utána várni kellett 2 órát, hogy újból levegyék tőlem a vért. A glükóznak jó volt az értéke, viszont az inzulin szintje mutatott egy kis eltérést és nem volt benne a referenciaértékbe. Akkor ez így annyiba is maradt, mert nem volt orvos, aki ezzel foglalkozzon. Hogy miért nem mentem cukorterheléses vizsgálatra? Mert a candida miatt ilyen nagy mennyiségű cukrot nem szabadna bevinni, de nyilván vannak olyan kivételes helyzetek, hogy muszáj megcsináltatni. Sajnos én nagyon tartok ettől, amúgy is rosszul tudok lenni, hátha még a cukros vizet meginnám. A vércukorszintmérőt jó ötletnek tartom, mert ha bármi gond van, akkor azzal le tudja ellenőrizni magának az ember.

Nekünk is volt korábban és majd szeretnénk egy újat venni. Mindenképp utána kell ennek járnom, hogy mi okozhatja ezt nálam, mert eléggé zavaró és megvisel lelkileg is.

Mentális, lelki tünetek

Amin keresztül mentem az mind fizikailag, lelkileg hatott rám és a szociális életemet is megváltoztatta. Sokkal jobban bezárkóztam és az önbizalmat is rendesen megtépázta. Ha a problémámról beszéltem vagy beszélek, mindig kínosan éreztem és érzem is magamat. Ezt a mai napig nehezen kezelem. A rosszulléttől való félelem, hogy több mint 20 év után egy teljesen új és ismeretlen életmódba kellett kezdenem, ez megviselt. A megszokott ételek elhagyása sokszor elvonási tüneteket okozott és okoz nálam.

Még mindig sokszor dühös vagyok, nehezen emésztem ezt meg. Akárhol járok, már nincs az, hogy beülök megenni egy pizzát, vagy veszek egy péksüteményt. Ezt is nehéz volt feldolgozni lelkileg, hisz ehhez voltam hozzászokva éveken keresztül, hogy bárhol és bármit megehetek. Tényleg nem könnyű ez, nagyon nem. Sokszor már nemcsak akkor eszek, ha éhes vagyok, hanem már pszichésen is, hisz ez mély nyomot hagyott bennem. A félelem, szorongás miatt már pánikrohamokban is volt részem.

Nálam a tünetek, mint például az éjszakai felébredések, szapora szívverés, remegés, néha légszomj, rettegés, szédülés, ájulásérzet, halálfélelem. A zárt terekben is sokszor előjön, de próbálok belemenni a helyzetbe, hogy ezt leküzdjem. Általában 20 percnél tovább nem tart és most már próbálok arra figyelni, hogy szépen lassan vegyem a levegőt, hogy meg tudjam magamat nyugtatni.

Tudom, hogy ez nem jó így és szeretnék én magam változtatni ezen. Elfogadni, megérteni és türelemmel lenni elsősorban magam felé. Feldolgozni lelkileg hosszú idő és sokat kell ezen dolgoznom, hogy ez megváltozzon. Szóval a gyógyuláshoz vezető út még hosszú és van még min változtatnom, van még miben fejlődnöm.

Harmadik nap

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel. 

Műtét utáni éjszaka: Leírhatatlan fájdalom

Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.