Címkearchívumok: éjszaka

Dyspepsia (harmadik rész)

Kezelése!

Étkezési szokások és életmód megváltoztatása.

Szükség esetén gyógyszeres kezelés.

Milyen változtatások szükségesek az étkezésben illetve az életmódban?

1. Mérsékelni kell azoknak az ételeknek/italoknak a fogyasztását, melyek nehezítik az emésztést:

zsíros, nagyon fűszeres ételek

csokoládé

koffeint tartalmazó italok (pl.kávé, tea, kóla)

alkohol

szénsavas italok

bors-és fodormenta

2. Célszerű kerülni az olyan tevékenységeket és körülményeket, melyek hozzájárulnak az emésztési zavarok kialakulásához:

étkezést követően hajolgatni

közvetlenül étkezés után lefeküdni

nagy, kiadós étkezések (ajánlott könnyű, vegyes étrend fogyasztása, sűrűn kis étkezésekkel, időt kell hagyni az étkezésekre)

szűk ruhák, övek hordása

elhízás

cigarettázás

stressz

3. Egyes gyógyszerek eredményezhetnek emésztési zavarokat:

nem szteroid gyulladáscsökkentők (többnyire reumatikus panaszok kezelésére)

valamennyi vérnyomáscsökkentők és szívgyógyszer (pl. Ca-csatorna blokkolók)

fogamzásgátlók

vaspótlók

antibiotikumok mint például tetracyclinek

4. Amennyiben éjszaka gyomorégés jelentkezik, a fej alá kell helyezni (ahogy az ágy fejvége található) egy 15-20 cm-es támasztékot, ezzel meg lehet könnyíteni az étel és a sav kiürülését a nyelőcsőből.

Ha a panaszok nem enyhülnek, akkor milyen gyógyszeres kezelés jöhet szóba?

savcsökkentők-mérsékeltebb gyomorégésnél hatékonyak lehetnek a gyomorsavat megkötő gyógyszerek

gyomorsav termelést csökkentők-veszélytelenek és hatásosan szedhetők gyomorégésben és fekélybetegségben

prokinetikumok- „erősítik a nyelőcső és a gyomor között levő izomgyűrűt, meggyorsítják a lassú gyomor kiürülését, fokozzák a vékony- és vastagbél perisztaltikát”

gyomornyálkahártyát védő szerek:”bevonják a gyomor és a nyelőcső belső felületét, ezáltal védelmet biztosítanak a gyomorsavval szemben”

Forrás:

https://romaimed.hu/haziorvosi/dyspepsia/ letöltés ideje: 2023.09.15.

Szorongás, félelem, pánik

Ahogy éreztem és érzem most magamat!

Több bejegyzésben megemlítettem már, hogy nálam a sok rosszullét kialakította a szorongást. Mivel sokszor előfordult az évek alatt, így elkezdett kialakulni bennem egyfajta félelem. Majd egy idő után jelentkeztek a pánikrohamok és mivel ez sokszor előjött, így már pánikbeteggé váltam. Oké, hogy a jelenlegi állapotomról is írok, de nem tudok a múltról nem írni, hisz az is hat.

Hogy a múlthoz visszakanyarodjak kicsit, az iskolákban is mindig szorongtam, de még akkor nem jöttek pánikrohamok, pedig akkor is meg kellett felelni és jöttek a számonkérések, vizsgák stb.

Ami teljesen kikészített úgy idegileg, az a nyelvvizsgára való felkészülés volt. Sajnos a megfelelés, stressz és az, hogy én maximálisan beleadtam mindent, mondhatjuk úgy is, hogy besokalltam és a szervezetem jelzett. Oké, hogy megszereztem, de hányszor buktam meg és nem is úgy sikerült teljesen, ahogy én azt gondoltam, szerettem volna. Szóval a nyelvtanulás is kedvezett a szorongásomnak, majd elindultam a „lejtőn”.

Kezdődött először kint az utcán, utána már nem válogatott és jött éjszaka, napközben. Pokoli volt. Azóta van az alvástól is félelmem, mindig azt érzem, mivan ha nem fogok felébredni?! Emiatt a halálfélelem is ott van bennem, nagyon rossz és valamikor egyre csak fokozódik.

Sajnos a többszöri rosszullétek alatt jutottam már olyan mélyre, hogy azt éreztem, lehet ennyi volt az életem?! Ez is rádöbentett arra, hogy milyen mulandó minden, mennyire törékenyek vagyunk és bármikor véget érhet az életünk. Durva és sokkos állapotokat éltem meg, amiről majd egy külön bejegyzést írok, mert az eléggé hosszú lenne így. Még ezt fokozták ezt a csalódások, kudarcok, szevedések.

Az évek alatt a tennivalóimat próbáltam úgy ahogy tenni, nem mindig sikerült. Nem fordultam szakemberhez, mert nem éreztem, hogy arra lenne szükségem. Egyébként most is szorongok, ahogy ezekről írok. Rájöttem arra, hogy meg kell tanulnom ezt kezelnem és le kell küzdenem.

A múlt évben már több mindent csináltam bátrabban és egyedül is.

Most valami megint történt, mert nem érzem jól magamat és kezdek szorongani, ha ki kellene mennem.

Mit érzek ilyenkor? Kezdenek a lábaim gyengülni és olyan rossz érzés fog el. Hevesen elkezd verni a szivem, leizzadok és nem érzem magamat biztonságban. Folyamatosan azt érzem, hogy valami baj fog történni. Emiatt megint ördögi körbe kerülök és kezdhetem az egészet elölről, amit idáig szépen felépítettem. Rosszul is érzem magamat lelkileg, mert megint a padlón vagyok, ahonnan fel kell állnom.

Úgyhogy veszek ismételten egy „nagy levegőt” és újra össze kell kaparnom magamat. Ezután át kell gondolnom pár dolgot és rendszert kell vinnem a mindennapjaimba, mert ez hiányzik elsősorban. Ugyanis a sok rossz lehúzott és kb. az élettől való kedvem is elment. Tudom, hogy akik szeretnek és mellettem állnak itt vannak, viszont nekem kell ebből kijönni és megtenni a lépéseket.

Itt tartok, hogy nem volt kedvem napokon keresztül írni sem. Próbáltam tegnap valamit elkezdeni, de töröltem. Egyszerűen csak néztem ki a fejemből és nem jött semmi. Alig akartam ma is kikelni az ágyból, enni sem úgy eszek, mert semmi sem jó és nem vagyok passzban. Ennyi.

Vannak mélypontok és olyan időszakok, hogy nem vágyok semmire, csak a csendre. Van olyan, hogy nem érdekel, hogy ki néz miközben sírok az utcán vagy éppen hangosan kikelek magamból, mert nekem úgy tetszik. Esetleg saját magam kínján röhögök, hogy mit össze tudok szerencsétlenkedni, amikor helyzet van.

Ezek mind megtörténtek velem és ez is én vagyok, hogy felvállalom a gyengeségeimet, problémáimat. Hozzáteszem, hogy nagyon nehéz ezekről írni, hisz mindig tartottam mások véleményétől, de ezt is meg kell tanulnom kezelni.

Fejlődtem sokat az elmúlt években, de még sok mindent meg kell tanulnom és még erősödnöm kell, mert ezek ellenére is úgy érzem, nem vagyok erős, vagy az vagyok, csak nem hiszem el magamról?!

Ez az írás most ilyen lett, ahhoz képest, hogy úgy ültem le megint, hogy azt sem tudtam miről írjak?!

Nyolcadik és egyben utolsó nap

Itt már tudtam, hogy mehetek haza másnap, úgyhogy nagyon boldog voltam. Ami feltűnt nekem, hogy mindenkihez odament a gyógytornász csak hozzám nem. Na, én szépen elintéztem magamnak, odasétáltam a nővérekhez és kértem, hogy hozzám is jöjjön oda a gyógytornász.

Mivel a tartásom úgy nézett ki, mint a kérdőjel, meg fájt is a hátam, így ez érthető volt. Persze az a nővér, aki amúgy is mindig leszidott, akkor sem állta meg, hogy ne kössön belém. Beszólt, hogy minek intézkedek gyógytornász után. Elmondtam neki, hogy még ahhoz is odament, akinek csak mellműtéte volt. Nemsokára érkezett is a gyógytornász, aki egy fiatal lány volt és segítőkész. Megbeszéltem vele, azt mondta, hogy külön nem, de ha beállok egy idős néni mellé, akkor csinálhatom én is a gyakorlatokat.

Örültem, hisz akartam is, hogy jobban legyek. Elmondta, ha majd kiszedik a varratokat, akkor ki tudok egyenesedni és adott egy papírt, amiken a gyakorlatok voltak és ezeket otthon is folytatnom kellett. Megköszöntem, hogy segített, majd visszamentem a helyemre és vártam, hogy mikor jön majd anya. Az este már izgalomban telt, hogy már csak egy éjszaka a kórházban és mehetek haza. Párommal megbeszéltük, hogy mivel neki nincs órája pénteken, így fel tud jönni és segít hazamenni.

Műtét utáni éjszaka: Leírhatatlan fájdalom

Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.