Címkearchívumok: előzmények

Küzdés a rosszullétekkel

A felsőfokú szakképzés után továbbtanultam főiskolára. Az itt eltöltött évek alatt sem voltam jobban, sőt még tovább fokozódtak a rosszullétek. Úgy éreztem magamat, hogy minél többet eszek annál rosszabbul vagyok. Talán az étel nem szívódik fel? És ha nem, akkor mi az oka ennek? Ezek a kérdések merültek fel bennünk anyukámmal. Amúgy is mindig vékony voltam, de abban az időben látszott rajtam, hogy sokat fogytam.

Nagyon kínosan éreztem mindig magamat a csoporttársaim között, ugyanis sokszor volt olyan, hogy az órán muszáj volt elővennem a szendvicset és megennem, mert különben azt éreztem, hogy el fogok ájulni. Nagyon durva volt és olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig nem bírom ezen túltenni magamat. Sajnos a rosszullétek lelkileg megviseltek és traumát okoztak nálam. Itt is voltak olyan órák, amikor annyira nem voltam jól, hogy ki kellett mennem a mosdóba és már a jól bevált módszert alkalmaztam.

A víz és a mély levegővétel sokat segített. Nem tudom még mindig felfogni, hogy bírtam ki és mintha mi sem történt volna, mentem tovább, csináltam a dolgomat. A gyakorlati időszak letelte után viszont már nem volt mit tovább várni, hisz már annyira nem éreztem magamat jól, hogy muszáj volt valakinek a problémámmal foglalkozni. Lassan, nagyon lassan, de elindultunk a megoldást vezető út felé.

Szóval 2014 márciusában kezdtem olyan szinten szédülni, hogy már a suliból is alig bírtam hazajönni. Mivel vonatoztam napi szinten, ez még csak nehezített ezen és az állandó félelem mindig ott volt bennem. Gondoltam akkor, majd kipihenem magamat és minden rendben lesz másnapra. Nagyot tévedtem, semmi sem volt rendben.

Másnap reggel indultam volna a suliba, de a vasútállomásig sem tudtam eljutni. Annyira szédültem, hogy azt éreztem, ahogy mentem, hogy folyamatosan dőlök előre, legalábbis én ezt így tudom megfogalmazni. Az egyik buszmegállóban vissza kellett fordulnom, azt éreztem, hogy nincs tovább és a fal mellett haladtam végig, hogy biztonságban érezzem magamat és legyen valami kapaszkodó.

Szépen lassan haladtam, többször megállva és biztatva magamat, hogy ki fogom bírni, de közben meg borzasztóan féltem és el voltam keseredve. Éreztem, hogy ez a szédülés más volt, mint a régebbi. Anyukám mondta nekem a telefonban, hogy csak nyugodtan, igyak egy kis vizet és csak óvatosan haladjak. Meg is fogadtam a tanácsát, ahogy sokszor is ezt teszem a mai napig.

Miután hazaértem elkezdtem sírni, mert nem akartam elhinni, hogy mi történik velem.

Rosszullétek kezdete

Sajnos sehol sem tudtam magamat biztonságban és felhőtlenül érezni, hisz a félelem mindig ott volt bennem és a kérdés: Mi lesz, ha rosszul leszek?

Előfordult, hogy nem éreztem jól magamat az iskolában, rendezvényen, hivatalos eseményen.

Elmesélek egy rövid történetet. Az egyik rokonunk meghívott minket az esküvőjükre. A szertartás előtt volt egy állófogadás. Hidegtálak, saláták, gyümölcssaláták fogadták az oda érkező vendégeket. Sajnos már itt sem tudtam magamat jól érezni, mert szédültem, hányingerem volt és olyan furcsa volt a közérzetem. Ez megmaradt a lakodalom alatt is, nehezen tudtam enni úgy bármiből is. Volt leves, sültek, töltött káposzta, de mindegyikből csak nagyon keveset ettem, mert alig bírtam lenyelni egy falatot is és maróhatást éreztem a torkomban. Nem tudtam mi volt ez, de csak a gyümölcssalátát tudtam könnyen megenni.

Szóval a panaszok továbbra is fenn álltak és az évek múlásával mindig tevődött hozzá plusz tünet. Mivel az első menstruációm még nem jelentkezett akkor, erre is rá lehetett fogni, ahogy éreztem magamat. Persze miután már megjött, ugyanúgy voltam és nem változott semmi. A középiskolai évek sem hoztak változást.

Az iskolaorvos is tanácsolta, hogy a vaskészítményt továbbra is szedjem, mivel alacsony volt a vas értéke a véremben. Hányszor megkaptam, hogy milyen vékony, sápadt vagyok. Nem értettem azt, hogy én miért nem érezhetem jól magamat, miért nem tudok önfeledten élni.

Miután befejeztem a középiskolát, még nem éreztem akkor, hogy azonnal főiskolára menjek. Egy két éves felsőfokú képzést választottam, így ezzel az életemben egy új fejezet kezdődött.

Azt gondoltam, hogy biztos jobban leszek majd, de tévedtem. Az egyik órán sajnos rosszul lettem, pedig előtte ettem és a folyadékra is ügyeltem. Olyat éreztem mintha a vércukorszintem leesett volna. Azt éreztem, hogy legyengültem teljesen, pici apró foltokat láttam és tompult a hang körülöttem. Azonnal szóltam a tanárnak, majd kimentem a mosdóba. Fogalmam sincs honnan volt annyi lelkierőm, hogy kimenjek egyedül. A távolság a terem és mosdó között nem volt sok, de mikor rosszul van az ember, nagyon távolinak tűnik.

Anyukám tanácsát megfogadva segítettem magamon, így az arcomat, karjaimat, tarkómat, csuklómat hideg vízzel megmostam. Nagy nehezen, de visszamentem a terembe és a padtársam kérdezte meg, hogy minden rendben van-e? Látta rajtam, hogy milyen fehér vagyok, zavart. Ezután letettem a fejemet, pihentem illetve a tanárt megkértem, hogy nyissák ki az ablakokat, így egy kicsit jobban lettem, viszont nagyon megviselt lelkileg. Egy másik alkalomkor volt olyan, hogy miután megettem a zsemlét begörcsölt a gyomrom. Iszonyat volt, szintén letettem a fejemet, majd vártam, hogy jobban legyek.

Azt sem tudtam, hogy ez mi, de valami borzasztó érzés volt. 

Vashiányos vérszegénység

Már születésemkor megállapították a vashiányos vérszegénységet és ez hosszú éveken keresztül elkísért, amíg meg nem oldódott.

Óvodás és kisiskolás koromban még nem éreztem magamat rosszul, viszont nehezen tudtam koncentrálni és tanulni. Ahogy telt az idő ez megmaradt a későbbi tanulmányaim során is. Egyébként nemcsak a tanulás, de a nyelvtanulás során is számos problémám akadt.

Először 13 vagy 14 évesen kezdtem érezni fejfájást, szédülést és néha ájulásérzetet. Abban az időben a gyerekorvos csak annyit mondott erre, hogy legyek kint sokat a levegőn, igyak sok folyadékot, mozogjak és szedjek vaskészítményt. Jó tanácsok voltak, de a tünetek sajnos megmaradtak.

Mozogtam, szerettem aerobikra járni, szedtem a vasat, de nem lettem jobban. A gyakori fejfájás, szédülés miatt elmentünk egy gyermek neurológushoz. Ő megvizsgált, nézte az egyensúlyomat, milyenek a reflexeim, majd végül beutalt egy MR és egy EEG vizsgálatra. Mindkettő eredménye szerencsére negatív lett, de a tünetek nem változtak és évek bizonytalansága, szenvedése következett.

A vashiány komoly probléma Magyarországon is!
A vashiány komoly probléma!
A képet készítette: a JK Workshop.