Címkearchívumok: érzékenység

Étvágytalanságról

Hiányzik a(z) (L)ét/vágy?

Bevezetésként megemlíteném, hogy sajnos akadnak olyan emberek, akiknek ezzel komoly problémájuk van, hogy egyáltalán nem éreznek éhségérzetet. Természetesen számos oka lehet ennek, akár szervi, pszichés, lelki problémák is kialakíthatják ezt. Fontos, hogy a megfelelő embert megtaláljuk és segítsen ebben, hogy az étvágytalanság hátterében mi állhat pontosan- Emellett lényeges, hogy a lelki oldalával is foglalkozzunk, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy egészségesen tudjunk működni.

Sok mindenen keresztül mentem már az egészségem miatt. Ezt már több bejegyzésben kifejtettem,hogy milyen problémákkal néztem szembe. Amúgy is egy nagyon érzékeny ember vagyok és gyorsan át tudom venni mások problémáit.

Ha sok lelki traumákon, sokkokon, depressziós időszakokon megy keresztül egy ember, ez kihat az életére és az étvágyára is. Nagyban összefügg, ha „felülről” megvizsgáljuk ezt a két szót. Élet és Étvágy. Ha nem jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogyan is vágynánk az életre=ételre? Talán akinek nincs étvágya, annak az élettől való kedve/vágya is elment? Aki ebben a „cipőben” van érdemes elgondolkodnia ezen.

Nekem is volt ilyen időszakom, illetve amikor lelkileg mélyponton vagyok, akkor is előfordul, de nem tart hosszú ideig. Egy rövid történet következik. A műtét után hosszú ideig nem voltam éhes és nagyon keveset tudtam enni. Őszintén, engem baromira megviselt az, hogy több mint 20 év után sok mindent el kellett hagynom. Nagyon jó volt és köszönöm hálásan az Égnek, hogy túl vagyok azokon a bizonyos rosszulléteken, de ettől függetlenül a sok megvonás nálam kialakította a depressziót is. Erre rájött az, hogy komoly problémával operáltak meg. Az étvágytalanság nálam is megjelent és így utólag visszagondolva én erre tippelek, hogy kellett idő, míg a szervezetem helyreállt és regenerálódott, hisz egy nagy műtéten estem át. A lelki oldaláról se feledkezzünk meg, hisz mivel megviselt voltam testileg és lelkileg is, mégis mit vártam?! Nem volt könnyű és nyomasztó is volt, hogy kerestük rá a megoldást, mégis mit vigyek be, hogy beinduljon az étvágyam?!

Először az Unicummal próbálkoztunk kizárólag csak egy gyűszűnyivel, mivel ez egy gyógynövénypárlat, így kis mennyiségben mindennap étkezés előtt ittam belőle. Nekem amúgy is gyors az anyagcserém, így természetesen nem kellett sok idő és már éreztem is, hogy korog a gyomrom. Ezenkívül citromlével próbálkoztam, mert az meg savanyú és éreztem, hogy ez is segíthet. Volt olyan, hogy a körömvirág teát kúraszerűen ittam, mert az meg olyan keserű volt, hogy már az alapból gyors anyagcserémet, olyan szinten bepörgette, hogy majd „kiesett a szemem”.

Magamtól jött azaz ötletem, hogy elkezdtem étkezés közben nézni olyan videókat, amin esznek és látom a szépen tálalt és pompás ételeket. Kedvet kaptam, hogy én is így ehessek, és ezt a módszert alkalmaztam egy darabig-természetesen a fent leírtakkal együtt-és az étvágyam rövid idő elteltével visszatért és kialakítottam egy olyan étkezési formát, amit a mai napig alkalmazok. Hisz ez is nagyon nehéz volt, hogy a megszokottól el kellett köszönni és egy új életvitelt és rendszert kialakítani.

Testi és lelki szenvedés hatása

Van, ami nem múlik el nyomtalanul!

Eddig is őszintén írtam, továbbra is ezt képviselem. Nagyon megviselt időszakomban vagyok mind testileg és lelkileg is. Fáradt vagyok és sokszor keresnem kell a motivációt az életemben. A sok szenvedés, kudarc és csalódás hatott rám és ez egy összetett probléma. Hosszú idő kell míg kialakul a testi és lelki fáradtság és nagyon nehéz, amíg ebből kitud jönni az ember. Sokkal könnyebben tud ez menni, ha szerető és segítő emberek társaságában vagyunk.

De ettől függetlenül az első lépést mindig nekünk kell megtenni, hogy merjünk és akarjunk változtatni. Ami ezt még megelőzi, hogy találjunk célokat, ha ez megvan, akkor a többi jön utána. Ezenkívül találni olyan tevékenységet, ami feltölt és segít abban, hogy megtalálhassuk önmagunkat.

Amit még fontosnak tartok, hogy ha egyedül nem megy, akkor kérni a láthatatlan világ segítségét, aki hisz ebben. Spirituális beállítottságú vagyok, így én természetesen mindig imádkozok és hiszek az égi segítőkben. Kérem, kapom a jeleket és figyelek is erre. Bízom és tudom, hogy mindig a legjobbat akarják nekem, még akkor is, ha ez sokszor fáj.

Hosszú éveken keresztül sok rosszullétet bírt ki a testem és a lelkem, de még ezek ellenére is nehezen tudom magamról elhinni, hogy erősebbé tettek. Mivel érzékeny ember vagyok nagyon, így két véglet van nálam. Ha örülök, akkor nagyon, ha szenvedek, akkor nagyon. Szeretem megélni a fájdalmat, szeretek őrjöngve térdre borulni és zokogni, mert így kiadom és megélem. Szeretek a mélyre lemenni és felszaggatni a sebeket, mert ez kell ahhoz, hogy gyógyulni tudjon a belsőm is. Hogy pozitívat is írjak, szeretek nagyokat és jókat nevetni tiszta szívből. Szeretek küzdeni, harcolni és soha nem feladni, mert erre is megtanítottak a nehézségek, szenvedések.

Az utóbbi negyed évben pár kilót fogytam, ami elszomorít. Most vagyok 51 és még tavaly ősz elején 57 voltam. Persze mozogtam is, meg nyilván hormonális okok is közrejátszhatnak, beteg is voltam, de mégis azt érzem, hogy ennek hátterében főleg lelki okok állnak. Ezt úgy vettem magamon észre, hogy éreztem az arcomon és testemen is, hogy vékonyabb és ment le rólam. Nyúzottabbá váltam és a ruháimban sem érzem a legjobban magamat.

Volt már ilyen időszakom és pontosan tudom, milyen nehéz újra felszedni néhány kilót. Egyensúlyba kell hoznom magamat, hogy ez tudjon változni és ez nem egyik napról a másikra megy.

Amivel még küzdök továbbra is, azok a pánikrohamok. Tegnap és ma éjszaka is rám jött és ez mindig a másnapomra rányomja a bélyegét. Nehezebben kelek fel, kb. nincs is kedvem. Úgy nehezemre esik minden, mint például a beágyazás, mosakodás, felöltözés és a többi napközbeni tevékenység is. Meg kell olyankor „ráncigálnom” magamat, hogy fel kell kelnem és tennem kell valamit az életemért.

A padlóról felállni nehéz és sokszor erőfeszítésekbe kerül és nem adják csak úgy „ingyen”, hogy jobban legyen az ember.

Itt tartok most jelenleg, hogy ismét össze kell, hogy szedjem magamat és tovább küzdenem egy szebb és jobb jövő reményében.