Címkearchívumok: étvágy

Étvágytalanságról

Hiányzik a(z) (L)ét/vágy?

Bevezetésként megemlíteném, hogy sajnos akadnak olyan emberek, akiknek ezzel komoly problémájuk van, hogy egyáltalán nem éreznek éhségérzetet. Természetesen számos oka lehet ennek, akár szervi, pszichés, lelki problémák is kialakíthatják ezt. Fontos, hogy a megfelelő embert megtaláljuk és segítsen ebben, hogy az étvágytalanság hátterében mi állhat pontosan- Emellett lényeges, hogy a lelki oldalával is foglalkozzunk, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy egészségesen tudjunk működni.

Sok mindenen keresztül mentem már az egészségem miatt. Ezt már több bejegyzésben kifejtettem,hogy milyen problémákkal néztem szembe. Amúgy is egy nagyon érzékeny ember vagyok és gyorsan át tudom venni mások problémáit.

Ha sok lelki traumákon, sokkokon, depressziós időszakokon megy keresztül egy ember, ez kihat az életére és az étvágyára is. Nagyban összefügg, ha „felülről” megvizsgáljuk ezt a két szót. Élet és Étvágy. Ha nem jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogyan is vágynánk az életre=ételre? Talán akinek nincs étvágya, annak az élettől való kedve/vágya is elment? Aki ebben a „cipőben” van érdemes elgondolkodnia ezen.

Nekem is volt ilyen időszakom, illetve amikor lelkileg mélyponton vagyok, akkor is előfordul, de nem tart hosszú ideig. Egy rövid történet következik. A műtét után hosszú ideig nem voltam éhes és nagyon keveset tudtam enni. Őszintén, engem baromira megviselt az, hogy több mint 20 év után sok mindent el kellett hagynom. Nagyon jó volt és köszönöm hálásan az Égnek, hogy túl vagyok azokon a bizonyos rosszulléteken, de ettől függetlenül a sok megvonás nálam kialakította a depressziót is. Erre rájött az, hogy komoly problémával operáltak meg. Az étvágytalanság nálam is megjelent és így utólag visszagondolva én erre tippelek, hogy kellett idő, míg a szervezetem helyreállt és regenerálódott, hisz egy nagy műtéten estem át. A lelki oldaláról se feledkezzünk meg, hisz mivel megviselt voltam testileg és lelkileg is, mégis mit vártam?! Nem volt könnyű és nyomasztó is volt, hogy kerestük rá a megoldást, mégis mit vigyek be, hogy beinduljon az étvágyam?!

Először az Unicummal próbálkoztunk kizárólag csak egy gyűszűnyivel, mivel ez egy gyógynövénypárlat, így kis mennyiségben mindennap étkezés előtt ittam belőle. Nekem amúgy is gyors az anyagcserém, így természetesen nem kellett sok idő és már éreztem is, hogy korog a gyomrom. Ezenkívül citromlével próbálkoztam, mert az meg savanyú és éreztem, hogy ez is segíthet. Volt olyan, hogy a körömvirág teát kúraszerűen ittam, mert az meg olyan keserű volt, hogy már az alapból gyors anyagcserémet, olyan szinten bepörgette, hogy majd „kiesett a szemem”.

Magamtól jött azaz ötletem, hogy elkezdtem étkezés közben nézni olyan videókat, amin esznek és látom a szépen tálalt és pompás ételeket. Kedvet kaptam, hogy én is így ehessek, és ezt a módszert alkalmaztam egy darabig-természetesen a fent leírtakkal együtt-és az étvágyam rövid idő elteltével visszatért és kialakítottam egy olyan étkezési formát, amit a mai napig alkalmazok. Hisz ez is nagyon nehéz volt, hogy a megszokottól el kellett köszönni és egy új életvitelt és rendszert kialakítani.

Mennyi idő kellett, míg összeszedtem magamat?

Műtét után, diéta betartásával!

2014 májusában kezdtem el a gluténmentes diétát, majd szeptemberben várt rám a nagy műtét. Kiderült a többi érzékenységem és azokra is figyelnem kellett, amik még jobban nehezítették a táplálkozást!

Utána sok minden megváltozott az étvágyammal és étkezéssel kapcsolatban. Nem kívántam az ételt és nagyon keveset ettem egy nap. Főleg könnyű ételeket és szárazakat, mert ezek estek jól. Puffasztott szeleteket, linzert és párolt zöldséget körettel, húst csak ritkábban!

Nagyon nehéz volt és féltem, hogy soha nem fogok tudni enni. Körömvirág teát ittam, mert étvágygerjesztő hatással bír! Étkezések előtt citromlevet egy kiskanállal vagy unicumot egy gyűszűnyit ittam.

Nem voltam még teljesen jól és akkor még nem kezdtem el hízni! Évek kellettek, míg szépen elkezdett gyarapodni a súlyom. Nem értettem, ha tartom a diétát, akkor miért vagyok még mindig olyan vékony?!

Nem éreztem magamat egyik ruhában sem jól, mert láttam a tükörben, hogy milyen az alkatom. Nagyon megviselt voltam és a műtéti hegem elfogadásához is idő kellett. Tudom, hogy muszáj volt a műtét, de nehéz volt, hogy mindennap szembesültem vele, milyen nagy vágás van a hasamon! Szerencsére akik közel állnak hozzám, támogattak és mondták, hagyjak időt magamnak, próbáljak türelmes lenni!

Ahogy írom ezt a bejegyzést, jönnek vissza bennem az emlékek és potyognak a könnyeim. Van, ami nem tud nyomtalanul elmúlni, van amit nem tud az ember feldolgozni!

Nagyon őszintén! Elfáradtam, meggyötörtek az évek testileg, lelkileg és mentálisan is! Nem számít a kor! Bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet! Természetesen sokkal könnyebb, ha elfogadják és szeretik az embert és vannak „segítő kezek” akikbe tud az ember kapaszkodni!

A másik fontos tényező a tanulság, hogy ebből tanuljunk a nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetekből, hogy majd fordított esetben is ott legyünk a másiknak, amikor szüksége lesz rá!

Szóval az évek alatt rájöttünk arra, hogy mi az ami valóban hasznosul. A kukoricát kezdtük megunni, így áttértünk a hajdinára és sütésre/főzésre egyaránt használtuk. Majd több gluténmentes gabonát is kipróbáltunk és kezdtem ehhez hozzászokni. Lassan, nagyon lassan láttam magamon, hogy kezd felszívódni, amiket megettem!

Majd három év telt el a műtét után, amikor már 50 kiló felett jártam. El sem hittem, főleg úgy, hogy 43 voltam!

Nekem ez egy álomhatár volt és sikerült elérnem! Majd még több év után 55, sőt már 60 kiló is voltam! Azt hittem, nem jól látok a mérlegen!

Jelenleg 54 kiló vagyok és jó az étvágyam már, többet tudok enni és jóízűen! Ami még ennél is fontosabb, hálásan és megbecsülve az ételt!

Van amiben még fejlődnöm kell, hogy még jobban érezzem magamat a bőrömben és lelkileg, mentálisan is megerősödjek!