Címkearchívumok: fájdalmak

Műtét évfordulója

2023.09.05.Fontos2014, 9 év, altatóorvos, aneszteziológus, anyukám, anyukám és én, ápoló, aranyos szobatárs, áthelyezés az ágyra, befekvés, belém égett, biztatás, bódult állapot, budapest, cél, ébredőszoba, elalvás, előkészület, fájdalmak, fájdalom, fájdalomcsillapító, félelem, folyosó, gyengeség, hálás köszönet, ima, kábultság, kórház, műtét, műtét évforduló, műtét utáni teendők, műtő, műtőajtó, műtősfiú, nincs véletlen, nincsenek véletlenek, nyugtató, párom, pillanat, puszi, rádió, rettegés, segítség, sírás, sok ember, szeptember 4., szeptember 5., támogatás, teendők, vissza az időbe, visszatérés a szobába, zene, zene hallgatásAnnamari_30

9 éve műtöttek!

Vissza az időben!

2014. szeptember 4-én kellett befeküdnöm a kórházba. Anyukámmal együtt felmentünk Budapestre és késő délutánig ott volt velem. Rettenetesen féltem és nagyon sírtam, mert egy ismeretlen helyzet előtt álltam és mérföldkő volt az életemben.

Szerencsére a szobatársaimmal jól kijöttem és segítettük egymást. Egy aranyos nénivel-akit tegezhettem-megismerkedtem és egy napon műtöttek meg minket, így ez is sokat segített, hogy más is van ebben a cipőben.Jött egy ápoló és elmondta, hogy mire számíthatok majd és mik a teendőim. Ezután az aneszteziológus is bejött a szobába és kikérdezett. Délután fél 4-től már semmit sem ehettem, csak ihattam. Anyukámnak el kellett jönnie és egyedül kellett maradnom. Jaj, de rettegtem. Öleltük egymást és zokogtunk. Miután egyedül maradtam, hallgattam egy kis zenét, és a rádióban a következő zene szólalt meg éppen akkor: Kowalsky meg a Vega: Minden rendben van. Spirituális szemléletemnek köszönhetően hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és akkor ezt azért hallottam meg, mert nekem üzentek ezzel.

Estére kaptam egy 0,5 mg-os nyugtatót és szépen lefürödtem, majd viszonylag korán lefeküdtem aludni. Áldottam a nyugtatót hatását, mert ha az nem lett volna, szerintem egy percet sem aludtam volna.

2014. szeptember 5.

Számomra ez a nap örökre az emlékezetembe vésődött, hisz teljes mértékben megéltem és átéltem testileg, lelkileg, mentálisan is. Ébresztőt állítottam be és fel is ébredtem reggel 6:30-kor, majd megmostam a fogam, megmosakodtam és vártam…

…vártam, ami ilyenkor a legrosszabb érzés. Jöttek az ápolók és mondták, azonnal készítenek elő, mert borult a sorrend, én leszek az első! Most is libabőrös leszek ettől, ha visszaemlékezek erre.

Meztelenre kellett levetkőznöm és rám tettek egy fehér lepedőt, majd branült szúrtak a kézfejembe, amin keresztül kaptam infúzióba antibiotikumot, meg még valamit. Nagyon meg voltam ijedve, mert sem anyukám, sem párom nem voltak még ott, de szerencsére hamarabb odajöttek, így nem volt gond.

A katéter felhelyezése elsőre nem sikerült, meg is csodálkoztam, hogy semmit nem éreztem, majd másodjára csillagokat láttam és csípett nagyon. De hát akkor még nem is sejtettem, hogy lesz nekem ettől nagyobb fájdalmam is! Szóval előkészítettek és toltak ki a folyosóra, majd ott anyukám és párom is adtak egy biztató puszit. Nekik a lépcsőn kellett felmenniük, míg engem a liftben vittek.

Az a pillanat belém égett, hogy a műtőajtó előtt még látom őket és nyilván egy természetes gondolatként jött az, hogy mivan, ha utoljára? Mert minden műtétnek kockázata van, mindig elmondják, ez így is van. Elmondtam egy imát és kértem, hogy vigyázzanak rám, hogy minden rendben legyen.

Betoltak és ott az altatóorvos mondott néhány biztatószót, hogy ne aggódjak. Feladta rám a műtős sapkát, majd áthelyeztek a műtőasztalra. Nagyon hideg volt és fáztam, nemcsak a testem, de a lelkem is. Sokan voltak ott körülöttem és mivel nem volt időm bevenni nyugtatót, így infúzióba adtak egy adagot. Még épp annyi időm volt, hogy arra gondoljak, milyennek szeretném látni magamat, mit akarok elérni? A cél lebegett a szemem előtt, majd ezt követően-pár másodperc telhetett el-mint akit kiütöttek azonnal elaludtam.

Miután magamhoz tértem már az ébredőszobában voltam. Fájdalmat éreztem és szólni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Bódult állapotomban voltam és homályosan láttam.

Egy bizonyos idő elteltével kitoltak és a folyosón anyukám és párom ott voltak. Gyengének éreztem magamat és kábultan. Miután visszatértünk a szobába és a műtősfiú áthelyezett az ágyamra, elmondta mik a teendők. Nem szabadott sem enni, inni, csak nedves vizes vattával lehetett a számat törölgetni. Nem tudom mennyi altatógázt kaphattam, de engem nagyon megviselt az altatás. A nap további részében nem voltam „partyra kész állapotban”-hogy egy kis humort is belevigyek. Sok mindenre kellett figyelnem, hogy nem mozoghatok, hogy figyelnem kellett a csőre-ami lógott ki belőlem. Nem beszélhettem sokat-amúgy sem volt kedvem. Pihentem, már amennyire lehetett. Nagyon sokat számított anyukám és párom jelenléte. Ameddig csak lehetett ott voltak velem, majd utána elköszöntünk egymástól és vártam a következő napot. Kaptam fájdalomcsillapítót, de nekem így is nagy fájdalmaim voltak. Az estét, éjszakát csak zene hallgatással bírtam ki. Egyszóval akkor megéltem életem első igazi nagy fájdalmát. Egyébként teljes hepato-panreato-gastricus nyirokcsomó rendszer lett eltávolítva.

Hálás köszönet a Professzor Úrnak, aki megmentette az életemet és mindazoknak, akik velem voltak ( lélekben is akár) és támogattak!

Testi és lelki szenvedés hatása

2023.01.02.GYÓGYÍRásoka gyógyulás fáj, akarni, égi segítők, egyensúlyba kerülni, emberek, erősebbé válni, érzékenység, fájdalmak, felállni a padlóról, fogyás, harcolni, hatás, hatása, jelek, küzdés, lelki oko, megviseltség, merni, nehézségek, nevetés, összeszedni magamat, pánikrohamok, rossz dolgok, rosszullétek, segítség, spiritualitás, szebb és jobb jövő, szenvedés, szenvedések, tanítás, testi és lelki, tiszta szívből, töltődni, tünetek, változtatniAnnamari_30

Van, ami nem múlik el nyomtalanul!

Eddig is őszintén írtam, továbbra is ezt képviselem. Nagyon megviselt időszakomban vagyok mind testileg és lelkileg is. Fáradt vagyok és sokszor keresnem kell a motivációt az életemben. A sok szenvedés, kudarc és csalódás hatott rám és ez egy összetett probléma. Hosszú idő kell míg kialakul a testi és lelki fáradtság és nagyon nehéz, amíg ebből kitud jönni az ember. Sokkal könnyebben tud ez menni, ha szerető és segítő emberek társaságában vagyunk.

De ettől függetlenül az első lépést mindig nekünk kell megtenni, hogy merjünk és akarjunk változtatni. Ami ezt még megelőzi, hogy találjunk célokat, ha ez megvan, akkor a többi jön utána. Ezenkívül találni olyan tevékenységet, ami feltölt és segít abban, hogy megtalálhassuk önmagunkat.

Amit még fontosnak tartok, hogy ha egyedül nem megy, akkor kérni a láthatatlan világ segítségét, aki hisz ebben. Spirituális beállítottságú vagyok, így én természetesen mindig imádkozok és hiszek az égi segítőkben. Kérem, kapom a jeleket és figyelek is erre. Bízom és tudom, hogy mindig a legjobbat akarják nekem, még akkor is, ha ez sokszor fáj.

Hosszú éveken keresztül sok rosszullétet bírt ki a testem és a lelkem, de még ezek ellenére is nehezen tudom magamról elhinni, hogy erősebbé tettek. Mivel érzékeny ember vagyok nagyon, így két véglet van nálam. Ha örülök, akkor nagyon, ha szenvedek, akkor nagyon. Szeretem megélni a fájdalmat, szeretek őrjöngve térdre borulni és zokogni, mert így kiadom és megélem. Szeretek a mélyre lemenni és felszaggatni a sebeket, mert ez kell ahhoz, hogy gyógyulni tudjon a belsőm is. Hogy pozitívat is írjak, szeretek nagyokat és jókat nevetni tiszta szívből. Szeretek küzdeni, harcolni és soha nem feladni, mert erre is megtanítottak a nehézségek, szenvedések.

Az utóbbi negyed évben pár kilót fogytam, ami elszomorít. Most vagyok 51 és még tavaly ősz elején 57 voltam. Persze mozogtam is, meg nyilván hormonális okok is közrejátszhatnak, beteg is voltam, de mégis azt érzem, hogy ennek hátterében főleg lelki okok állnak. Ezt úgy vettem magamon észre, hogy éreztem az arcomon és testemen is, hogy vékonyabb és ment le rólam. Nyúzottabbá váltam és a ruháimban sem érzem a legjobban magamat.

Volt már ilyen időszakom és pontosan tudom, milyen nehéz újra felszedni néhány kilót. Egyensúlyba kell hoznom magamat, hogy ez tudjon változni és ez nem egyik napról a másikra megy.

Amivel még küzdök továbbra is, azok a pánikrohamok. Tegnap és ma éjszaka is rám jött és ez mindig a másnapomra rányomja a bélyegét. Nehezebben kelek fel, kb. nincs is kedvem. Úgy nehezemre esik minden, mint például a beágyazás, mosakodás, felöltözés és a többi napközbeni tevékenység is. Meg kell olyankor „ráncigálnom” magamat, hogy fel kell kelnem és tennem kell valamit az életemért.

A padlóról felállni nehéz és sokszor erőfeszítésekbe kerül és nem adják csak úgy „ingyen”, hogy jobban legyen az ember.

Itt tartok most jelenleg, hogy ismét össze kell, hogy szedjem magamat és tovább küzdenem egy szebb és jobb jövő reményében.

Őszintén az aranyérről

2021.12.04.Személyes tapasztalataranyér, egyensúly megtalálása, emésztés, fájdalmak, krém, lelki ok, rostbevitel, stressz, ülőfürdő, vitamin, zöldségAnnamari_30

Rossz emésztés vagy lelki okok? Esetleg mindkettő?

Már évek óta kínlódok az aranyeremmel és mostanában egyre sűrűbben előfordul. Ha folyamatosan stresszelem magamat, akkor bizony nem sok kell és megjelenik, de ha nem viszek be megfelelő mennyiségű rostot, akkor is kijön. Ezért próbálok napi szinten zöldségeket enni és a szükséges vitaminokat is szedni. Van amikor elvagyok vele, de sokszor kell krémet, kúpot használnom rá vagy esetleg ülőfürdőt készítek gyógynövényből. Egyébként akinek nem volt, el sem tudja képzelni, hogy milyen fájdalmas lehet ez. Nekem általában akkor jelenik meg, mikor a „ nagy dolgomat” intézem és a vége fele tapasztalom, hogy fáj és vérzik. Olyan is volt, hogy alig bírtam a széken normálisan ülni.

A családon belül apukámnak és a testvéremnek is volt már, de apukámnál többször előjön. Hogy mi lehet az oka? Én úgy gondolom, hogy a lelki okok és az emésztés is szerepet játszik ebben. Ha megtalálnám az egyensúlyt az étkezésben és lelki szinten is, akkor talán nem jönne ki többet. Ez nagyon nehéz, hogy az embernek saját magát kell megfigyelnie és legbelül megtalálni a kérdéseire a választ. Persze, ha ez egyáltalán sikerül.

Harmadik nap

2021.10.11.Kórházbananya, beszélgetés, ébredés, éhség, étel, extrudált kenyér, fájdalmak, fájdalomcsillapító, hányinger, járkálás, kórház, kórházban, kórházi citromos tea, leves, melegségérzet, méz, mosdó, nővér, reggel, rosszullét, szédülés, vaj, vesetál, vizit, zsíros levesAnnamari_30

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel.

ÚT A GYÓGYULÁSHOZ

FÓKUSZBAN AZ EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS