Címkearchívumok: fájdalmak

Őszintén az aranyérről

Rossz emésztés vagy lelki okok? Esetleg mindkettő?

Már évek óta kínlódok az aranyeremmel és mostanában egyre sűrűbben előfordul. Ha folyamatosan stresszelem magamat, akkor bizony nem sok kell és megjelenik, de ha nem viszek be megfelelő mennyiségű rostot, akkor is kijön. Ezért próbálok napi szinten zöldségeket enni és a szükséges vitaminokat is szedni. Van amikor elvagyok vele, de sokszor kell krémet használnom rá vagy esetleg ülőfürdőt. Egyébként akinek nem volt, el sem tudja képzelni, hogy milyen fájdalmas lehet ez. Nekem általában akkor jelenik meg, mikor a „ nagy dolgomat” intézem és a vége fele tapasztalom, hogy fáj és vérzik. Olyan is volt, hogy alig bírtam a széken normálisan ülni.  

A családon belül apukámnak és a testvéremnek is volt már, de apukámnál többször előjön. Hogy mi lehet az oka? Én úgy gondolom, hogy a lelki okok és az emésztés is szerepet játszik ebben. Ha megtalálnám az egyensúlyt az étkezésben és lelki szinten is, akkor talán nem jönne ki többet. Ez nagyon nehéz, hogy az embernek saját magát kell megfigyelnie és legbelül megtalálni a kérdéseire a választ. Persze, ha ez egyáltalán sikerül…

Harmadik nap

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel.