Címkearchívumok: fájdalom

„Nehéz női napok”

2023.01.03.Női problémák"nehéz női napok", beszélgetés, bevezetés, bőrproblémák, derékfájás, éhség, emésztési problémák, fájdalom, fáradékonyság, feszültség, görcs, gűfájdalomcsillapító, gyógytea, hangulatingadozás, hányinger, hasonló tünetek, idegesség, komfortérzet, koncentrálás nehézsége, könnyebb ételek fogyasztása, könnyed mozgás, külsőnk megváltozása, megfelelő ruha választása, meleg fürdő, melegvizes palack, mellfájdalom, önkép, önmagunkon segíteni, pár nap felhőtlenül, peteérés, pihenés, tünetek, undor, vitaminok, zsíros hajAnnamari_30

Hogyan érezzük ilyenkor mi nők magunkat?

Bevezetésként megemlíteném, hogy a férfiak ezt sosem fogják megtudni, sem megérteni teljesen és ez most nem ellenük szól, de ez az igazság. A női hormonális rendszer olyan, mint egy hullámvasút és minden életkorban változik. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból bármilyen okok miatt, akkor bizony ez is borul és nem kell csodálkozni sajnos, ha zavar lép fel a működésében. A sok stressz, bizonytalan élethelyzetek, lelki tényezők,rendszertelen és nem változatos étkezés is felboríthatja a ciklust. Ezenkívül még számos betegség is állhat a hátterében, de hormonhiány is kiválthatja. Ezekről majd külön egy bejegyzést fogok írni sokkal részletesebben és szakirodalom segítségével.

Tünetek:

A női ciklus nagyon bonyolult és minden nőre másképp hat. Persze, azért vannak hasonló tünetek, de ez is változó, hogy ki hogyan éli meg. A menstruációt megelőző egy hétben már idegesebbek, feszültebbek vagyunk, kötekedőek, kezdünk teljesen szétcsúszni. Ahogy közeledünk a nehéz napokhoz és mikor benne vagyunk, egyre jobban éhesebbé válunk és össze-vissza kívánunk mindent, vagy nem. Érzékenyebben reagálunk mindenre, de szó szerint mindenre, egy sárkánnyá válhatunk. Hangulatingadozásaink vannak, hol nevetünk, hol sírunk vagy egyszerre mindkettőt. Jól is esik, meg nem is a párunk közeledése. A bőrünkön is meglátszik, itt attól függ, ki melyik bőrtípusba tartozik. Az önképünk ilyenkor a béka feneke alatt van és legszívesebben kimennénk a világból. Komfortérzetünk egyenlő a nullával és mindegy, hogy milyen ruhát veszünk fel, semmi sem áll ilyenkor jól. Nyúzottak, megviseltek, fáradtak, hisztériásak vagyunk. Bizonyos ételek, italok kívánása fokozottabban felerősödik, vagy épp ellenkezőleg nem bírjuk elviselni sem az ízét, sem az illatát/szagát. Több folyadékot kívánunk, de valamikor meg ez sem esik jól. Gyengébbek, sápadtak, nyűgösebbek, fáradékonyabbak vagyunk, hányingerünk van, öklendezünk és fejfájással, görcsökkel küzdünk. Fáj a hasunk alja, deréktájon, hátunk és a melleink is feszülnek, érzékenyek lesznek, mint a kő, olyan kemények. A hajunk zsírosabbá válik, nem számít, hogy mondjuk két napja mostuk meg. Hasmenés vagy székrekedés is előfordulhat és ezt még megkoronázza az, hogy közben görcsölünk és vérzünk. Csodálatos! Alig várjuk, hogy elmúljanak ezek a napok, mert ilyenkor bizony nem vagyunk önmagunk és mindent sokkal nehezebben tudunk elvégezni, mert a koncentrálásban is hátráltat.

Hogyan tudunk magunkon segíteni?

Sajnos, el kell fogadni először is. Majd megtanuljuk, hogy ezeket a napokat, hogyan vészeljük át. Sokkal könnyebb, ha erről tudunk mi nők egymás között beszélni, mert jobban megértjük, hogy mit érez ilyenkor a másik. Fájdalomcsillapító vagy gyógytea is sokat tud ilyenkor segíteni, de a gyömbér is, aki szereti/bírja. A vitaminokat ilyenkor is szedjük, főleg a vasat, mivel sokat veszítünk ilyenkor. Meleg fürdő vagy melegvizes palack is enyhíti a panaszainkat. Könnyebb ételeket fogyasszunk ilyenkor és a megterhelőt hagyjuk inkább más alkalomra. Igaz említettem, hogy ebben az időszakban mindegy milyen ruhát veszünk fel, kb. semmiben sem érezzük magunkat jól. Mégis olyat vegyünk fel inkább ami kényelmes, hosszabb és eltakar, így kevésbé fogjuk magunkat rosszul érezni. Próbáljunk többet pihenni és könnyed mozgásformát választani.

Végül miután túl vagyunk rajta, jó ha van pár nap, amit kiélvezhetünk nyugodtan és felhőtlenül. Sajnos nem sok idő telik el és beköszönt a peteérés, ami szintén hasonló tünetekkel jelentkezik és keződik az egész elölről.

Negyedik nap

2021.10.11.Kórházbananya, fájdalom, hányinger, hányingercsökkentő, infúzió, katéter, kórházban, leves, mosakodás, mosdó, mozgás, nővér, rizs párolt répával, séta, trombózisAnnamari_30

Ezen a napon már jobban éreztem magamat. Jött anyukám és segített mindenben. Megfésült, hozott teát, megmosdatott, de csak nedves törölközővel lehetett. A szobában volt egy kis csap és ott meg tudtam minden reggel szépen mosakodni, fogat mosni, ezeket egyedül is meg tudtam oldani. Ha jól emlékszem, ezen a napon már a katétert is kivették. Ez úgy nézett ki, hogy a nővér elmondta, hogy csak akkor szóljak majd, ha nagyon feszít a hólyagom. Amikor már éreztem, hogy nagyon feszít, akkor jeleztem neki. Együtt kimentünk a mosdóba és ahogy elkezdtem pisilni, ő elvágta nekem a katéter csövét és ez szinte kirobbant belőlem.

A másik cső még bennem volt, ami a sebemet tisztította. Ebédre már kaptam a leves mellé másodikfélét, általában főzeléket. Nagyon pocsék íze volt, de ettem egy keveset. Anyukámnak elmondták, hogy mit ehetek a harmadik naptól, így ezen a napon már hozott nekem egy kis rizst, párolt répával.

A folyosón oda-vissza tudtam sétálgatni, így amennyit csak tudtam mozogtam. Mindkét lábam be volt fáslizva nehogy trombózist kapjak, de ezt is úgy fogtam fel, hogy kihívás és igenis végig csinálom. Éjszaka még mindig voltak fájdalmaim, hányingerem és emiatt meg is nyomtam a nővérhívót, mert úgy éreztem kidobom a taccsot. Jött is az ápoló, aki az infúziómba hányingercsökkentőt adott.

Egyből jobban éreztem magamat. Szintén boldog voltam akkor, hogy mennyire jó az, ha az ember jól érezheti magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de valamelyik napon még a torkom is elkezdett fájni. Azt mondták ez attól van, hogy altatásnál a pipát ledugták a torkomon és ott felsértette.

Műtét utáni éjszaka: Leírhatatlan fájdalom

2021.10.11.Kórházbanálmatlanság, éhség, éjszaka, fájdalom, fájdalomcsillapító, hasi fájdalom, injekció, kórház, műtét, szenvedés, szobatárs, tűrés, zenehallgatásAnnamari_30

Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.

Második nap: Műtét

2021.10.11.Kórházbanaltatás, aneszteziológus, anya, ébredőszoba, egyedül, előkészületek, fájdalom, fájdalomcsillapító, hálóing, hasi fájdalom, hideg, infúzió, katéter, kórterem, műtét, műtő, nyugtató, rettegés, rideg, seb, testvérAnnamari_30

Felébredtem, fogat mostam és vártam, hogy előkészítsenek a műtétre. Egyébként délelőtt 10 órára voltam kiírva, ehelyett már 7 óra után jöttek és mondták, hogy én leszek az első, így igyekeznünk kell. Nagyon megijedtem, mert se anyukám, se a párom nem volt még ott, hisz ők egy picit később értek volna oda. Le kellett vetkőznöm teljesen meztelenre, majd egy fehér lepedővel betakartak. Közben bekötötték a branült a kézfejemnél, amiben az antibiotikumot kaptam. Miközben előkészítettek, addigra ők is megérkeztek.

Elmondtam nekik gyorsan, hogy változott a helyzet és én leszek az első. Ezután ki kellett menniük, mert feltették a katétert. Először nem jó helyre ment, mert az első próbálkozásnál nem is éreztem semmit, de a következőnél majd kiugrott a szemem és elkezdett csípni, amire azt mondták, hogy ez teljesen normális majd elmúlik. Akkor még nem tudtam, hogy ez a fájdalom semmi ahhoz képest, miután megműtöttek.

Ezután már vittek a műtőbe, de még egy gyors puszi és biztatás belefért anyukámtól, páromtól. Még a műtő ajtaja előtt láttam őket, majd bezáródott az ajtó. Jött az aneszteziológus és mondta, hogy ne izguljak, minden rendben lesz. Feladott rám még egy műtős sapkát, utána már betoltak a műtőbe. Nagyon hideg és borzasztóan rideg volt. Fáztam nagyon és rettegtem, de nem volt mit tennem, el kellett engednem ezt a félelmet. Ja, és reggel arra sem volt már idő, hogy egy nyugtatót bevegyek, így ott infúzióban kaptam meg és pár másodperc után már el is aludtam.

A következő pillanat amire emlékeztem, az már az ébredőszobában volt. Annyira bódult állapotban voltam, hogy alig jött ki hang a torkomon. Azt éreztem, hogy nagyon fáj a hasamnál. Miután már magamhoz tértem, akkor vittek vissza a kórterembe. A műtőből kitolva anyukám, párom egyből odajöttek hozzám és kérdezték, hogy érzem magamat, de nem nagyon tudtam válaszolni.

Elmondásuk szerint falfehér voltam és be voltak a szemeim esve, gondolom az altatás így hatott rám. A műtősfiú átemelt az ágyra és mondta, hogy próbáljak pihenni. Vizet csak fokozatosan és lassan ihattam. Először csak a számat lehetett benedvesíteni egy fapálcika segítségével, aminek a végén volt egy vatta. Enni pedig nem ehettem, majd csak másnap.

Nagyon sokat segített, hogy ott voltak végig mellettem anyáék és csak estére mentek el. Testvérem is meglátogatott aznap, apukámmal pedig telefonon beszéltem mindennap. Ő nem tudott ott lenni, mert távol dolgozott, de én ezt megértettem. Eléggé fáradt voltam, nehezemre esett a beszélgetés is. Kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, de akkor még nem éreztem, hogy nagyon fáj, azt majd később.

Ott feküdtem az ágyon, egyik oldalamon katéter, a másikon meg egy kis tasak, amiben a vérem tisztult. Ez úgy nézett ki, hogy a hasamból volt kivezetve egy cső és ebbe a zacskóba ment a vérem és ez segítette, hogy tisztuljon a sebem. Miután egyedül maradtam, később az egyik beteg segített feladni óvatosan a hálóingemet.

ÚT A GYÓGYULÁSHOZ

FÓKUSZBAN AZ EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS