Címkearchívumok: fájdalom

Testgyertya

Fontos, , , , , , , , , , , , , , , , ,

alternatív megoldás a fájdalomra!

Jótékony hatások!

Mit kell erről tudni?

Mire jó?

Nem jár fájdalommal és otthon is akár használhatjuk az előírásoknak megfelelően. Számos betegségre nyújt hatékony megoldást. Ennek ellenére sokan félnek a használatától, mert azt gondolják, hogy bonyolult és nagy szakértelem szükséges hozzá.

Mi ez pontosan?

A testgyertyázást alapvetően tű nélkül végzett akupunktúrának is lehet nevezni.

Honnan ered?

„A hiedelemmel ellentétben azonban nem az ősi kínaiak nevéhez fűződik a testgyertya feltalálása. Először a hopi és machigingó indiánok jöttek rá, hogy a gyógyításra használt fakérgeket tölcsérbe hajlítva, közvetlenül a test fájó részére téve, a tetejét meggyújtva gyorsabb gyógyulást lehet elérni. Később ezt a tölcsért továbbfejlesztették és fakéreg helyett különböző gyógynövényekből készítették el. Mivel azonban túl gyorsan égett, méhviaszba mártották, így már sokkal nagyobb hatásfokkal működött.”

Hogyan működik?

A testünket összefüggő energiacsatornák, úgynevezett meridiánok alkotják. A keleti elmélet azt mondja, hogy a meridiánokon keresztül áramlik az életerő a testünkben. Amennyiben az áramlás akadálytalanul zajlik, akkor egészségesek vagyunk. Ha viszont az energia áramlása megakad, akkor a testünk különféle betegségtüneteket hozhat létre.

A testgyertyázás által az akupunktúrához hasonlóképpen feloldhatóak ezek az egyes energiablokkok, és normalizálódhat a szervezetben a természetes energiaáramlás. A kevés mozgás és a nem megfelelő táplálkozási szokások által a testünk tele van méreganyagokkal. A nyirokrendszerre nagyon sok teher nehezedik, emiatt a szervezet nagyon lassan szabadul meg a méreganyagoktól. A felgyülemlett mérgek pedig kellemetlen testi tüneteket idézhetnek elő. A testgyertya azért fejti ki a hatását, mert hozzájárul a méreganyagok eltávolításához.

„A testgyertya tölcsér alakú, és ez a bizonyos tölcsér alak a „trükk” az egészben. A gyertya alakjának köszönhetően megy ugyanis végbe az a bizonyos „kürtő-hatás”, amelynek köszönhetően távoznak a méreganyagok a testből, és oldódnak az energiablokkok.”

Hogyan kell otthon használni?

Semmiképp ne alkalmazzuk otthon egyedül, mert égési sérüléseket is okozhatunk magunknak. Ezenkívül fel is gyújthatjuk a lakást, ezért mindenképp kérjünk segítséget valakitől. Először meg kell tisztítani a kezelendő felületet a testen. Továbbá a gyertya alsó harmadára egy kör alakú kartont vagy fóliát kell húzni, ahová a hamu fog esni. A segítő a karton vagy alufólia alatt fogja meg a gyertyát, majd ezt követően meggyújtja a felső széles, peremén. Majd ezután a gyertya alsó részét ráhelyezi a testre. Égés közben a segítőt megkérhetjük arra, hogy egy ollóval távolítsa el a már leégett gyertya-részeket, így erősödik a vákumhatás. Ajánlatos egy pohár vizet odatenni, így ebbe a levágott gyertyadarabokat bele lehet dobni, így tutira nem gyullad ki semmi.

Milyen gyakran lehet végezni a testgyertyázást?

„Egy testgyertya-kúra általában két hétig tart. Az első héten minden nap, a második héten pedig minden másnap egy gyertya elégetése javasolt a kezelendő testfelületen. Nagyon makacs problémák esetén több kúra is lehetséges, de a kéthetes kúrák között minimum egy, de inkább két hét szünetet kell tartani.”

Milyen problémák, betegségek esetében nyújthat segítséget?

Fizikai fájdalmak enyhítésére,

anyagcsere rendellenességeknél,

energiablokkok oldásánál,

fejfájás,migrénes panaszok esetén,

feszült állapot, idegesség, stressz esetében,

mozgásszervi panaszoknál,

segíti a méregtelenítést,

légúti tisztítás esetén,

női és férfi nemi problémáknál,

meddőségnél,

enyhíti az ízületi-,reumatikus fájdalmakat,

alvászavaroknál.

Mikor nem szabad alkalmazni?

Sérült bőr, vérző vagy nyílt sebnél.

Szemölcsökre sem szabad rátenni.

Allergiás bőrpír illetve ekcémás bőrfelületen sem szabad alkalmazni.

Továbbá ha valaki allergiás a gyertya anyagára, illetve a benne lévő hatóanyagokra. Vásárlás előtt célszerű elolvasni, mielőtt megvesszük a gyertyát.

3 éves kor alatt sem szabad használni.

Ezenkívül várandósság illetve lombikbébi program alatt sem.

Hajas fejbőrön sem.

Fontos tudni, hogy a testgyertya alkalmazása nem helyettesíti a szakorvosi kezelést, viszont sokat segíthet. Ha valakinek van betegsége és nem biztos a használatában, akkor kérdezze meg a kezelőorvosát.

Ahol megvesszük a gyertyát, érdeklődjünk arról, hogy egyes problémák esetén, hová kell helyezni a gyertyát.

Mi a személyes tapasztalat?

Annyit röviden elárulok, hogy mi egy kis fémből készült tálat szoktunk elővenni, majd hideg vizet beletenni. Van amikor nagy gyertyát égetünk, akkor a gyertyában lévő gézdarabot kivesszük és ezt az érintett testfelületre helyezzük, majd rá a gyertya. A gyertya jelöléséig szoktuk égetni, majd utána óvatosan a tálba tesszük és eloltjuk. Egyébként a kis gyertyának van csak jelölése, a nagy gyertya esetében kb 10. cm-t szoktunk ráhagyni. Benne is lehet hagyni a gézdarabot, de akkor meg kell várni, míg a fehér füst kijön belőle. Ha kisebb gyertyáról van szó, akkor nem szoktuk a gézt kivenni. Ezt mindenki eldöntheti maga, hogy szeretné csinálni.

Gyerekkoromban használtuk először, mikor szamárköhögésem volt. Általában éjszaka tört rám és anyukám ilyenkor mindig meggyertyázott. Sokat segített, mert a nagyon csúnya köhögésemen enyhített, majd reggel elmentünk az orvoshoz. Későbbiekben is használtuk például nőgyógyászati, emésztési problémák esetén is. Sőt, mikor lázas állapot volt, akkor is használtuk a gyertyát. Továbbá a fülgyulladás esetén is használtuk, ilyenkor a fül tövébe tettük a gyertyát. De még a meghúzódott kis lábujjamon is sokat segített. Egyszóval nagyon sok esetben alkalmaztuk már és soha nem csalódtunk benne. Ajánlani tudom a használatát, mert tényleg meg lehet tapasztalni a gyógyító erejét és hatását.

Szeretnétek még többet tudni a testgyertyáról?

Akkor a második linkben megtaláljátok a további információkat.

Forrás:

https://www.gyogynovenysziget.hu/testgyertya-hasznalata letöltés ideje: 2023.09.21.

https://testgyertya.hu/A-testgyertya-haszn%C3%A1lata/ letöltés ideje: 2023.09.21.

Műtét évfordulója

Fontos, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

9 éve műtöttek!

Vissza az időben!

2014. szeptember 4-én kellett befeküdnöm a kórházba. Anyukámmal együtt felmentünk Budapestre és késő délutánig ott volt velem. Rettenetesen féltem és nagyon sírtam, mert egy ismeretlen helyzet előtt álltam és mérföldkő volt az életemben.

Szerencsére a szobatársaimmal jól kijöttem és segítettük egymást. Egy aranyos nénivel-akit tegezhettem-megismerkedtem és egy napon műtöttek meg minket, így ez is sokat segített, hogy más is van ebben a cipőben.Jött egy ápoló és elmondta, hogy mire számíthatok majd és mik a teendőim. Ezután az aneszteziológus is bejött a szobába és kikérdezett. Délután fél 4-től már semmit sem ehettem, csak ihattam. Anyukámnak el kellett jönnie és egyedül kellett maradnom. Jaj, de rettegtem. Öleltük egymást és zokogtunk. Miután egyedül maradtam, hallgattam egy kis zenét, és a rádióban a következő zene szólalt meg éppen akkor: Kowalsky meg a Vega: Minden rendben van. Spirituális szemléletemnek köszönhetően hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és akkor ezt azért hallottam meg, mert nekem üzentek ezzel.

Estére kaptam egy 0,5 mg-os nyugtatót és szépen lefürödtem, majd viszonylag korán lefeküdtem aludni. Áldottam a nyugtatót hatását, mert ha az nem lett volna, szerintem egy percet sem aludtam volna.

2014. szeptember 5.

Számomra ez a nap örökre az emlékezetembe vésődött, hisz teljes mértékben megéltem és átéltem testileg, lelkileg, mentálisan is. Ébresztőt állítottam be és fel is ébredtem reggel 6:30-kor, majd megmostam a fogam, megmosakodtam és vártam…

…vártam, ami ilyenkor a legrosszabb érzés. Jöttek az ápolók és mondták, azonnal készítenek elő, mert borult a sorrend, én leszek az első! Most is libabőrös leszek ettől, ha visszaemlékezek erre.

Meztelenre kellett levetkőznöm és rám tettek egy fehér lepedőt, majd branült szúrtak a kézfejembe, amin keresztül kaptam infúzióba antibiotikumot, meg még valamit. Nagyon meg voltam ijedve, mert sem anyukám, sem párom nem voltak még ott, de szerencsére hamarabb odajöttek, így nem volt gond.

A katéter felhelyezése elsőre nem sikerült, meg is csodálkoztam, hogy semmit nem éreztem, majd másodjára csillagokat láttam és csípett nagyon. De hát akkor még nem is sejtettem, hogy lesz nekem ettől nagyobb fájdalmam is! Szóval előkészítettek és toltak ki a folyosóra, majd ott anyukám és párom is adtak egy biztató puszit. Nekik a lépcsőn kellett felmenniük, míg engem a liftben vittek.

Az a pillanat belém égett, hogy a műtőajtó előtt még látom őket és nyilván egy természetes gondolatként jött az, hogy mivan, ha utoljára? Mert minden műtétnek kockázata van, mindig elmondják, ez így is van. Elmondtam egy imát és kértem, hogy vigyázzanak rám, hogy minden rendben legyen.

Betoltak és ott az altatóorvos mondott néhány biztatószót, hogy ne aggódjak. Feladta rám a műtős sapkát, majd áthelyeztek a műtőasztalra. Nagyon hideg volt és fáztam, nemcsak a testem, de a lelkem is. Sokan voltak ott körülöttem és mivel nem volt időm bevenni nyugtatót, így infúzióba adtak egy adagot. Még épp annyi időm volt, hogy arra gondoljak, milyennek szeretném látni magamat, mit akarok elérni? A cél lebegett a szemem előtt, majd ezt követően-pár másodperc telhetett el-mint akit kiütöttek azonnal elaludtam.

Miután magamhoz tértem már az ébredőszobában voltam. Fájdalmat éreztem és szólni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Bódult állapotomban voltam és homályosan láttam.

Egy bizonyos idő elteltével kitoltak és a folyosón anyukám és párom ott voltak. Gyengének éreztem magamat és kábultan. Miután visszatértünk a szobába és a műtősfiú áthelyezett az ágyamra, elmondta mik a teendők. Nem szabadott sem enni, inni, csak nedves vizes vattával lehetett a számat törölgetni. Nem tudom mennyi altatógázt kaphattam, de engem nagyon megviselt az altatás. A nap további részében nem voltam „partyra kész állapotban”-hogy egy kis humort is belevigyek. Sok mindenre kellett figyelnem, hogy nem mozoghatok, hogy figyelnem kellett a csőre-ami lógott ki belőlem. Nem beszélhettem sokat-amúgy sem volt kedvem. Pihentem, már amennyire lehetett. Nagyon sokat számított anyukám és párom jelenléte. Ameddig csak lehetett ott voltak velem, majd utána elköszöntünk egymástól és vártam a következő napot. Kaptam fájdalomcsillapítót, de nekem így is nagy fájdalmaim voltak. Az estét, éjszakát csak zene hallgatással bírtam ki. Egyszóval akkor megéltem életem első igazi nagy fájdalmát. Egyébként teljes hepato-panreato-gastricus nyirokcsomó rendszer lett eltávolítva.

Hálás köszönet a Professzor Úrnak, aki megmentette az életemet és mindazoknak, akik velem voltak ( lélekben is akár) és támogattak!

„Nehéz női napok”

Női problémák, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Hogyan érezzük ilyenkor mi nők magunkat?

Bevezetésként megemlíteném, hogy a férfiak ezt sosem fogják megtudni, sem megérteni teljesen és ez most nem ellenük szól, de ez az igazság. A női hormonális rendszer olyan, mint egy hullámvasút és minden életkorban változik. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból bármilyen okok miatt, akkor bizony ez is borul és nem kell csodálkozni sajnos, ha zavar lép fel a működésében. A sok stressz, bizonytalan élethelyzetek, lelki tényezők,rendszertelen és nem változatos étkezés is felboríthatja a ciklust. Ezenkívül még számos betegség is állhat a hátterében, de hormonhiány is kiválthatja. Ezekről majd külön egy bejegyzést fogok írni sokkal részletesebben és szakirodalom segítségével.

Tünetek:

A női ciklus nagyon bonyolult és minden nőre másképp hat. Persze, azért vannak hasonló tünetek, de ez is változó, hogy ki hogyan éli meg. A menstruációt megelőző egy hétben már idegesebbek, feszültebbek vagyunk, kötekedőek, kezdünk teljesen szétcsúszni. Ahogy közeledünk a nehéz napokhoz és mikor benne vagyunk, egyre jobban éhesebbé válunk és össze-vissza kívánunk mindent, vagy nem. Érzékenyebben reagálunk mindenre, de szó szerint mindenre, egy sárkánnyá válhatunk. Hangulatingadozásaink vannak, hol nevetünk, hol sírunk vagy egyszerre mindkettőt. Jól is esik, meg nem is a párunk közeledése. A bőrünkön is meglátszik, itt attól függ, ki melyik bőrtípusba tartozik. Az önképünk ilyenkor a béka feneke alatt van és legszívesebben kimennénk a világból. Komfortérzetünk egyenlő a nullával és mindegy, hogy milyen ruhát veszünk fel, semmi sem áll ilyenkor jól. Nyúzottak, megviseltek, fáradtak, hisztériásak vagyunk. Bizonyos ételek, italok kívánása fokozottabban felerősödik, vagy épp ellenkezőleg nem bírjuk elviselni sem az ízét, sem az illatát/szagát. Több folyadékot kívánunk, de valamikor meg ez sem esik jól. Gyengébbek, sápadtak, nyűgösebbek, fáradékonyabbak vagyunk, hányingerünk van, öklendezünk és fejfájással, görcsökkel küzdünk. Fáj a hasunk alja, deréktájon, hátunk és a melleink is feszülnek, érzékenyek lesznek, mint a kő, olyan kemények. A hajunk zsírosabbá válik, nem számít, hogy mondjuk két napja mostuk meg. Hasmenés vagy székrekedés is előfordulhat és ezt még megkoronázza az, hogy közben görcsölünk és vérzünk. Csodálatos! Alig várjuk, hogy elmúljanak ezek a napok, mert ilyenkor bizony nem vagyunk önmagunk és mindent sokkal nehezebben tudunk elvégezni, mert a koncentrálásban is hátráltat.

Hogyan tudunk magunkon segíteni?

Sajnos, el kell fogadni először is. Majd megtanuljuk, hogy ezeket a napokat, hogyan vészeljük át. Sokkal könnyebb, ha erről tudunk mi nők egymás között beszélni, mert jobban megértjük, hogy mit érez ilyenkor a másik. Fájdalomcsillapító vagy gyógytea is sokat tud ilyenkor segíteni, de a gyömbér is, aki szereti/bírja. A vitaminokat ilyenkor is szedjük, főleg a vasat, mivel sokat veszítünk ilyenkor. Meleg fürdő vagy melegvizes palack is enyhíti a panaszainkat. Könnyebb ételeket fogyasszunk ilyenkor és a megterhelőt hagyjuk inkább más alkalomra. Igaz említettem, hogy ebben az időszakban mindegy milyen ruhát veszünk fel, kb. semmiben sem érezzük magunkat jól. Mégis olyat vegyünk fel inkább ami kényelmes, hosszabb és eltakar, így kevésbé fogjuk magunkat rosszul érezni. Próbáljunk többet pihenni és könnyed mozgásformát választani.

Végül miután túl vagyunk rajta, jó ha van pár nap, amit kiélvezhetünk nyugodtan és felhőtlenül. Sajnos nem sok idő telik el és beköszönt a peteérés, ami szintén hasonló tünetekkel jelentkezik és keződik az egész elölről.

Negyedik nap

Kórházban, , , , , , , , , , , , , ,

Ezen a napon már jobban éreztem magamat. Jött anyukám és segített mindenben. Megfésült, hozott teát, megmosdatott, de csak nedves törölközővel lehetett. A szobában volt egy kis csap és ott meg tudtam minden reggel szépen mosakodni, fogat mosni, ezeket egyedül is meg tudtam oldani. Ha jól emlékszem, ezen a napon már a katétert is kivették. Ez úgy nézett ki, hogy a nővér elmondta, hogy csak akkor szóljak majd, ha nagyon feszít a hólyagom. Amikor már éreztem, hogy nagyon feszít, akkor jeleztem neki. Együtt kimentünk a mosdóba és ahogy elkezdtem pisilni, ő elvágta nekem a katéter csövét és ez szinte kirobbant belőlem.

A másik cső még bennem volt, ami a sebemet tisztította. Ebédre már kaptam a leves mellé másodikfélét, általában főzeléket. Nagyon pocsék íze volt, de ettem egy keveset. Anyukámnak elmondták, hogy mit ehetek a harmadik naptól, így ezen a napon már hozott nekem egy kis rizst, párolt répával.

A folyosón oda-vissza tudtam sétálgatni, így amennyit csak tudtam mozogtam. Mindkét lábam be volt fáslizva nehogy trombózist kapjak, de ezt is úgy fogtam fel, hogy kihívás és igenis végig csinálom. Éjszaka még mindig voltak fájdalmaim, hányingerem és emiatt meg is nyomtam a nővérhívót, mert úgy éreztem kidobom a taccsot. Jött is az ápoló, aki az infúziómba hányingercsökkentőt adott.

Egyből jobban éreztem magamat. Szintén boldog voltam akkor, hogy mennyire jó az, ha az ember jól érezheti magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de valamelyik napon még a torkom is elkezdett fájni. Azt mondták ez attól van, hogy altatásnál a pipát ledugták a torkomon és ott felsértette.

Műtét utáni éjszaka: Leírhatatlan fájdalom

Kórházban, , , , , , , , , , , ,

Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.

Második nap: Műtét

Kórházban, , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Felébredtem, fogat mostam és vártam, hogy előkészítsenek a műtétre. Egyébként délelőtt 10 órára voltam kiírva, ehelyett már 7 óra után jöttek és mondták, hogy én leszek az első, így igyekeznünk kell. Nagyon megijedtem, mert se anyukám, se a párom nem volt még ott, hisz ők egy picit később értek volna oda. Le kellett vetkőznöm teljesen meztelenre, majd egy fehér lepedővel betakartak. Közben bekötötték a branült a kézfejemnél, amiben az antibiotikumot kaptam. Miközben előkészítettek, addigra ők is megérkeztek.

Elmondtam nekik gyorsan, hogy változott a helyzet és én leszek az első. Ezután ki kellett menniük, mert feltették a katétert. Először nem jó helyre ment, mert az első próbálkozásnál nem is éreztem semmit, de a következőnél majd kiugrott a szemem és elkezdett csípni, amire azt mondták, hogy ez teljesen normális majd elmúlik. Akkor még nem tudtam, hogy ez a fájdalom semmi ahhoz képest, miután megműtöttek.

Ezután már vittek a műtőbe, de még egy gyors puszi és biztatás belefért anyukámtól, páromtól. Még a műtő ajtaja előtt láttam őket, majd bezáródott az ajtó. Jött az aneszteziológus és mondta, hogy ne izguljak, minden rendben lesz. Feladott rám még egy műtős sapkát, utána már betoltak a műtőbe. Nagyon hideg és borzasztóan rideg volt. Fáztam nagyon és rettegtem, de nem volt mit tennem, el kellett engednem ezt a félelmet. Ja, és reggel arra sem volt már idő, hogy egy nyugtatót bevegyek, így ott infúzióban kaptam meg és pár másodperc után már el is aludtam.

A következő pillanat amire emlékeztem, az már az ébredőszobában volt. Annyira bódult állapotban voltam, hogy alig jött ki hang a torkomon. Azt éreztem, hogy nagyon fáj a hasamnál. Miután már magamhoz tértem, akkor vittek vissza a kórterembe. A műtőből kitolva anyukám, párom egyből odajöttek hozzám és kérdezték, hogy érzem magamat, de nem nagyon tudtam válaszolni.

Elmondásuk szerint falfehér voltam és be voltak a szemeim esve, gondolom az altatás így hatott rám. A műtősfiú átemelt az ágyra és mondta, hogy próbáljak pihenni. Vizet csak fokozatosan és lassan ihattam. Először csak a számat lehetett benedvesíteni egy fapálcika segítségével, aminek a végén volt egy vatta. Enni pedig nem ehettem, majd csak másnap.

Nagyon sokat segített, hogy ott voltak végig mellettem anyáék és csak estére mentek el. Testvérem is meglátogatott aznap, apukámmal pedig telefonon beszéltem mindennap. Ő nem tudott ott lenni, mert távol dolgozott, de én ezt megértettem. Eléggé fáradt voltam, nehezemre esett a beszélgetés is. Kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, de akkor még nem éreztem, hogy nagyon fáj, azt majd később.

Ott feküdtem az ágyon, egyik oldalamon katéter, a másikon meg egy kis tasak, amiben a vérem tisztult. Ez úgy nézett ki, hogy a hasamból volt kivezetve egy cső és ebbe a zacskóba ment a vérem és ez segítette, hogy tisztuljon a sebem. Miután egyedül maradtam, később az egyik beteg segített feladni óvatosan a hálóingemet.