Címkearchívumok: gyógyszer

Sorstársak, merre vagytok?

Őszintén az érzéseimről (pánik, szorongás, félelem, fóbia, kényszeres evés)

Nagyon nem érzem magamat jól a bőrömben már régóta. Először a fizikai tünetek végett, majd évekkel később jött ennek a lelki és mentális hozadéka. Nem értettem, hogy 2014-ben annyi minden ért, akkor miért nem jött ki? Emellett küzdöttem a nyelvtanulással, ami teljes kimerültséghez vezetett. Sok félelem, szorongás, elvárás, megfelelés. Sorban jöttek az éjszakai rosszullétek, boltban való tartózkodás félelme, sok ember közötti fóbia, tömegközlekedés kiiktatása. Főleg a buszra gondolok, ami zárt és eléggé szűk és levegőtlen. Nagy ritkán, ha vonatra ülök, akkor is párommal. Elvagyok keseredve, mert úgy érzem soha nem fog ez megoldódni. Egy kezemen megtudom számolni, hány ember az, aki őszintén tud erről a problémámról. A kényszeres evés alatt azt értem, hogy akkor is eszek, ha nem kellene, mert félek attól, hogy rosszul leszek. Úgy ahogy a múltban történt.

Szóval keresem magamat, mi történt, miért kapom még ezt is, hogy fiatal éveimet többnyire a szenvedéssel kell hogy megéljem? Így merült homályba szépen lassan a régi énem. Többször felvetődött bennem a következő kérdés. Talán pszichológushoz kellett volna fordulnom, hogy fel tudjam dolgozni a rosszulléteimet és hogy ne érjen ennyi trauma? Annak idején ez fel sem merült bennem sajnos, pedig sokkal jobb lett volna és nem jutottam volna ennyire mélyre. Mert innen mostmár nagyon nehéz kijönni, számomra elképzelhetetlen. Lehet, hogy erre már gyógyszert írnának fel a szakemberek, amitől félek, és még inkább hülyének érezném magamat, hogy „dilibogyókat” szedjek. Elnézést azoknak, akik szedik ezeket, de én tartok amúgy is minden gyógyszertől.

Úgyhogy keresem a kiutat és jól esne nagyon, ha találnék hasonló helyzetben lévő embereket.

LÁZas napok

Egy hosszú és lelkileg megterhelő időszak után lerobbantam. Először párom volt full beteg, majd most következtem én, végül anyukám kapta el. Pár napja kezdődött fejfájással, amire én azt hittem, hogy biztos valami front. Az volt a gyanús, hogy már 3 napja fájt a fejem és szépen lassan a hideg is kezdett rázni. Idegileg nagyon megviselt ez az állapot. Évek óta nem voltam lázas és erre most tessék, 5 napig egész nap lázasan feküdtem az ágyban. Nem vagyok híve a gyógyszernek, de ezt már nem bírtam ki fájdalomcsillapító nélkül.

Fájt a hátam, mellkasom, izületeim, köhögtem és köhögök, tüsszögtem, hányingerem volt és nem volt étvágyam. Sokat pihentem, mert éreztem, hogy a fekvés jót tesz. Gyógyteát, homoktövist és sok folyadékot ittam. Az orromba pedig tengeri sós oldatot fújtam, mert annyira el volt dugulva, hogy alig kaptam levegőt. Továbbra is figyelek a vitaminokra, köhögésre cseppeket szedek, mely a felső légutak fertőzése és gyulladása esetén ajánlott. Ezenkívül melegítettem infralámpával az arcomat, fülemet, hogy ne kapjak szövődményt. Már nagyon örülnék, ha elmúlna a köhögés, mert már elég volt nagyon. Tudom, türelem és önuralom, az kell nagyon!

Mindenki vigyázzon magára ebben a beteges időszakban!

Amikor minden összejön…

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.

Nőgyógyászati probléma

A rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem a petefészkemben, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

Anyukám eljött velem hasi ultrahangra, majd a doktornő, aki ezt az ultrahangot csinálta, elküldött a nőgyógyászhoz. Ő is megnézte ultrahangon és talán két alkalom volt, amikor elmentem hozzá, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani. Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól.

Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni, így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat. Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren.