Címkearchívumok: gyógyszer

Nőgyógyászati problémák

Gyógyszer vagy alternatív megoldás?

Amiket idáig tapasztaltam!

19 évesen kezdődtek fokozódni a tüneteim, így már női gondokkal is kezdtem küszködni. 

Annak idején a rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem az alhasban, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

A hasi és kismedencei ultrahangot követően a nőgyógyászhoz mentem.

Ő is megnézte, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani, ugyanis akkora méretű volt! 

Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól! Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni. Így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat! Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren!

Ezek után több évig szerencsére semmi probléma nem volt, aztán egyszer csak egy fokozottan stresszes időszak után felborult a hormonháztartásom!

Egy nyári időszak volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy először az egyik hónaljamban, majd a másikban olyan szinten begyulladtak a mirigyek, hogy rendesen fel volt dagadva és a karjaimat is alig bírtam tartani.

Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lehet ez?! Talán a szőrtelenítés vagy nem izzadok jól? A szőrtelenítést is hagytam egy kis időre, meg az izzadásgátlót is. Amire még gyanakodtam, az a hormonok, ugyanis ekkor már kínlódtam azzal, hogy nem jött meg rendesen (már megint). 

Kellett egy pár hét, míg alábbhagyott, de hogy ez mitől volt, azt a mai napig nem tudom! 

Próbáltam sokat izzadni, több C-vitamint szedni. Fél évig ittam gyógyteát, amitől eleinte hőhullámok gyötörtek. Ezt eléggé nehezen viseltem, szédültem, hányingerem is volt. Ülőfürdőt is készítettem gyógynövény keverékből. Kemény időszak volt ez és mindennap bíztatnom kellett magamat, hogy muszáj a cél elérése érdekében!

Majd ezt követően hormonterapeuta által elmentem egy hormonvizsgálatra. Ennek eredménye alapján természetes hormont szedek és krémet használok! 

A táplálkozásomra alapból figyelek és a vitaminokat is szedem.

Nyilván a lelki okát “megvizsgáltam” magamban és a stresszt próbálom lecsökkenteni, amit valljunk be, nagyon nehéz ebben a világban! 

Sorstársak, merre vagytok?

Őszintén az érzéseimről (pánik, szorongás, félelem, fóbia, kényszeres evés)

Nagyon nem érzem magamat jól a bőrömben már régóta. Először a fizikai tünetek végett, majd évekkel később jött ennek a lelki és mentális hozadéka. Nem értettem, hogy 2014-ben annyi minden ért, akkor miért nem jött ki? Emellett küzdöttem a nyelvtanulással, ami teljes kimerültséghez vezetett. Sok félelem, szorongás, elvárás, megfelelés. Sorban jöttek az éjszakai rosszullétek, boltban való tartózkodás félelme, sok ember közötti fóbia, tömegközlekedés kiiktatása. Főleg a buszra gondolok, ami zárt és eléggé szűk és levegőtlen. Nagy ritkán, ha vonatra ülök, akkor is párommal. Elvagyok keseredve, mert úgy érzem soha nem fog ez megoldódni. Egy kezemen megtudom számolni, hány ember az, aki őszintén tud erről a problémámról. A kényszeres evés alatt azt értem, hogy akkor is eszek, ha nem kellene, mert félek attól, hogy rosszul leszek. Úgy ahogy a múltban történt.

Szóval keresem magamat, mi történt, miért kapom még ezt is, hogy fiatal éveimet többnyire a szenvedéssel kell hogy megéljem? Így merült homályba szépen lassan a régi énem. Többször felvetődött bennem a következő kérdés. Talán pszichológushoz kellett volna fordulnom, hogy fel tudjam dolgozni a rosszulléteimet és hogy ne érjen ennyi trauma? Annak idején ez fel sem merült bennem sajnos, pedig sokkal jobb lett volna és nem jutottam volna ennyire mélyre. Mert innen mostmár nagyon nehéz kijönni, számomra elképzelhetetlen. Lehet, hogy erre már gyógyszert írnának fel a szakemberek, amitől félek, és még inkább hülyének érezném magamat, hogy „dilibogyókat” szedjek. Elnézést azoknak, akik szedik ezeket, de én tartok amúgy is minden gyógyszertől.

Úgyhogy keresem a kiutat és jól esne nagyon, ha találnék hasonló helyzetben lévő embereket.

Amikor minden összejön…

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.