Címkearchívumok: gyógyulás

Gyógyteával a hormonokért

Lassan fél év küzdelem van a hátam mögött, hogy helyreálljon a hormonháztartásom. Ez úgy kezdődött, hogy már egy ideje nem akart rendesen megjönni. Elmentem hasi és kismedencei ultrahangra, ami szerencsére nem mutatott semmilyen gyulladást. Kemény időszak ez, hogy mindennap biztatom magamat azzal, hogy muszáj meginnom a teámat, hogy legyen neki eredménye. Még soha nem tartott ilyen hosszú ideig egy kúra. Általában 4 vagy 6 hétig ittam, de ilyen sokáig még nem. Eleinte hőhullámok gyötörtek, ezt eléggé nehezen viseltem. Majd a folyamatos éhségérzet, remegés, vércukorszint ingadozás, ami még mindig tart. Ja, és még a hányinger és szédülés is jelentkezett.

Őszintén, nagyon elfáradtam mind testileg és lelkileg is. Emellett ülőfürdőt is szoktam venni, hogy ezzel is segítsem az állapotomat. Természetesen a vitaminokat is ugyanúgy szedem és a táplálkozásomra is figyelek, de ez már nálam alap. Még ami fontos, hogy a lelki oldalát is meg kellett alaposan vizsgálnom, mert ez is kell a gyógyuláshoz. És, hogy miért nem megyek orvoshoz? Mert nem szeretném feleslegesen hormonokkal tömni magamat, ugyanis a legtöbb nőgyógyász hormontablettát ír fel.

Mentális, lelki tünetek

Amin keresztül mentem az mind fizikailag, lelkileg hatott rám és a szociális életemet is megváltoztatta. Sokkal jobban bezárkóztam és az önbizalmat is rendesen megtépázta. Ha a problémámról beszéltem vagy beszélek, mindig kínosan éreztem és érzem is magamat. Ezt a mai napig nehezen kezelem. A rosszulléttől való félelem, hogy több mint 20 év után egy teljesen új és ismeretlen életmódba kellett kezdenem, ez megviselt. A megszokott ételek elhagyása sokszor elvonási tüneteket okozott és okoz nálam.

Még mindig sokszor dühös vagyok, nehezen emésztem ezt meg. Akárhol járok, már nincs az, hogy beülök megenni egy pizzát, vagy veszek egy péksüteményt. Ezt is nehéz volt feldolgozni lelkileg, hisz ehhez voltam hozzászokva éveken keresztül, hogy bárhol és bármit megehetek. Tényleg nem könnyű ez, nagyon nem. Sokszor már nemcsak akkor eszek, ha éhes vagyok, hanem már pszichésen is, hisz ez mély nyomot hagyott bennem. A félelem, szorongás miatt már pánikrohamokban is volt részem.

Nálam a tünetek, mint például az éjszakai felébredések, szapora szívverés, remegés, néha légszomj, rettegés, szédülés, ájulásérzet, halálfélelem. A zárt terekben is sokszor előjön, de próbálok belemenni a helyzetbe, hogy ezt leküzdjem. Általában 20 percnél tovább nem tart és most már próbálok arra figyelni, hogy szépen lassan vegyem a levegőt, hogy meg tudjam magamat nyugtatni.

Tudom, hogy ez nem jó így és szeretnék én magam változtatni ezen. Elfogadni, megérteni és türelemmel lenni elsősorban magam felé. Feldolgozni lelkileg hosszú idő és sokat kell ezen dolgoznom, hogy ez megváltozzon. Szóval a gyógyuláshoz vezető út még hosszú és van még min változtatnom, van még miben fejlődnöm.

Műtét utáni lábadozás

Miután hazajöttünk a kórházból, jobban éreztem magamat itthon. Ahogy szokták mondani, otthon jobban gyógyul az ember. Úgy éreztem, hogy még szükségem van a pihenésre és amúgy is vissza kellett menni 10 nap múlva varratszedésre, így még vagy két hetet itthon töltöttem. Sokat pihentem és nagyon oda kellett arra is figyelni, hogy a sebemet ne érje víz. Úgyhogy 6 hétig nem lehetett fürdeni és eleinte csak anyukám segítségével sikerült mosakodnom.

A kád szélére leültem és anya segített nekem, hogy meg tudjak mosakodni. Majd később már beleálltam a kádba és a hasamat letakartuk törölközővel és egy vékonyabb plédet is odatettünk a biztonság kedvéért. Egyébként varratszedésig a sebemet mindennap át kellett kötni. A hajmosás pedig szintén nehezebb volt, mint ahogy azt megszoktam. A fürdőszobába bevittünk két széket és az egyikre leültem, a másikra pedig rátettük a lavórt és hátrahajtottam a fejemet, majd anya megmosta a hajamat.

Az étkezésemre továbbra is oda kellett figyelnem. Bűntudatom is volt, hogy nem tudok bejárni a suliba, ráadásul megtudtam, hogy a gyakorlatom a hónap végén kezdődik. Nagyon el voltam keseredve, hisz még a kórházban is megmondták, hogy ezzel otthon kellene legalább 6 hetet lennem.

A tanárokkal e-mailen keresztül tartottam a kapcsolatot, szerencsére megértőek voltak.