Címkearchívumok: gyógyulás

Érzelmi evésről

A tapasztalataim!

Korábban már többször leírtam, hogy a rosszullétek kialakították bennem a félelmet és szorongást. Mivel nagyon sokáig senki sem foglalkozott( orvosokra gondolok) a problémámmal-sőt még mi sem tudtuk igazán mi lehet nálam a gond-így az evésbe menekültem.

Már akkor is ettem, ha nem voltam éhes, csak nehogy rosszullét jöjjön rám. Azt éreztem, hogy nem vagyok jól, viszont ezt másképp nem tudtam kezelni, csak úgy, hogy az étkezés nyugtatott meg. Tehát a biztonságérzetet kerestem, hogy ne legyen baj.

Magam sem tudtam, hogy ez abszolút nem normális, ha jön egy félelemérzet vagy egy „nem vagyok jól” érzet, hogy a táplálékban keresem a megnyugvást. Sajnos, még akkor nem tudtam, hogy lisztérzékeny vagyok, így az évek elteltével egyre éhesebb lettem és többet ettem. Na, de hiába ettem sokat és sűrűn, az étel nem szívódott fel és nem is híztam.

Mivel sokat szorongtam és mindig „vártam” a következő rosszullétet, így kialakult nálam a pánik. Féltem, hogy mások előtt rosszul fogok lenni, olyan mintha szégyellnem kellett volna magamat ezért. Családi eseményeken, iskolai órákon, rendezvényeken sem tudtam magamat felhőtlenül érezni, pont ezért.

Akadtak bőven stresszhelyzetek, melyeket szintén úgy kezeltem, hogy elkezdtem enni. Például vizsgák előtt képes voltam befalni 2 zsemlét, holott más semmit sem tudott enni. Na, én meg ezt nem tudtam elképzelni, hogy éhgyomorra „nyomjak le” egy vizsgát. A stresszt muszáj voltam levezetni az étkezésemben. Ha pedig orvosi vizsgálatokra került sor, akkor meg a folyadékba menekültem, vagyis sok vizet ittam, szintén a félelem miatt.

Szóval az évek alatt történtek ezt alakították ki bennem. Azt éreztem, hogy ennem kell és akkor majd biztos nem fogok elájulni. Teljesen hatalmába kerített ez az érzés és minél többször megtapasztaltam, annál jobban szorongtam. Mindig kellett, hogy legyen nálam valami ennivaló, így akkor tuti nem fog leesni a vércukorszintem. Ezt így bemagyaráztam magamnak, sőt el is képzeltem, ezáltal megnyugodtam.

Miután kiderült a problémám, akkor is folytattam tovább ezeket, mert traumát okozott. Olyan mintha emlékezett volna a szervezetem a korábban történt rosszullétekre és emiatt folytattam tovább az evésbe menekülést. Tanórák, különórák, városban való intézkedés közben vagy vásárlás előtt mindig gyorsan ételhez nyúltam. Utána már az édesítőszerre is rákattantam és minden „helyzet” előtt vettem be belőle. Később már az étcsokoládéra és a magokra voltam ráállva. Őszintén bevallom, hogy még a mai napig előfordulnak velem ilyenek. Viszont ez egy csapda is, mert nem az ételtől kellene várnom a nyugalmat és a biztonságot. Nem így kellene gondolnom az evésre, hanem úgy, hogy ez egy szükséglet és nem pedig olyan tényező, ami félelemhez vezet.

Ez az egész ami történt, mély nyomot hagyott bennem és meg kellene tanulnom kezelni a félelmeimet és elfogadnom, hogy nekem több idő kell ahhoz, hogy a lelkem is meggyógyuljon. Sokat szoktam gondolkodni ezen, hogy saját magamat kellene meggyógyítanom, hisz csak én érzem, hogy a lelkem mélyén mire is van igazán szükségem.

Végül, nagyon jól esne, ha találhatnék hasonló helyzetben lévő embereket és tudnék velük „beszélgetni” erről.

Candida albicans

Információk, amit tudni kell!

Miről van szó?

A candida albicans egy gombafaj, mely a gyomor-bél rendszerben, nemi és húgyúti szervekben továbbá a bőrfelszínén található meg. Már a születés folyamán vagy nem sokkal utána bejut a csecsemők szervezetébe és féléves korukra a 90 százalékánál a Candida-tesztek pozitív eredményt mutatnak. Felnőttkorban ez az élesztőgomba mindenkiben fellelhető és addig a pontig normálisnak mondható amíg fel nem borul az egyensúly.

Mi a kiváltó ok?

Ezt kiválthatja a helytelen táplálkozás és a gyógyszerek, antibiotikumok, fogamzásgátlók hatása is illetve a stresszes élethelyzetek. Ennek következtében legyengíti az immunrendszert és a gombák túlszaporodhatnak és elpusztítják az egészséges baktériumflóráját. Számtalan betegség mögött ott áll és a táplálékallergiák kialakulásában is fontos szerepet játszik. Az étrend szintén hatással van a candida-fertőzés kialakulásában. A sok édesség, finomított szénhidrát, tejtermékek, gyümölcsök túlzott és mértéktelen fogyasztása a Candidák szaporodásához vezet. Emiatt megannyi különböző toxikus anyag felszabadul a véráramba. Ezáltal a toxinok háttérbe szorítják az immunrendszert mely nem tudja szabályozni a Candidák gyarapodását.

Milyen problémák alakulhatnak ki?

Asztma, Bőrkiütés, Csalánkiütés, Depresszió, Ellenséges érzelmek, Endometriózis, Fejfájás, Fekélyszerű tünetek, Feledékenység, Fülfájás, Gázképződés, Görcsök, Gyomorégés, Gyomorhurut, Hasmenés, Haspuffadás, Hideg kezek és lábak, Hiperaktivitás, Hólyagfertőzés, Hólyaghurut (visszatérő), Húgycsőgyulladás, Hüvelygyulladás, Ingerlékenység, Izomfájdalmak, Ízületi gyulladás, Ízületi merevség és fájdalom, Kémiai allergia, Kimerültség, Koncentrációzavar, Letargia, Melléküreg-gyulladás, Menstruációs problémák, Migrén, Női szőrösség ( ha nem örökletes), Nyugtalanság, Önkéntelen mozgások, Pattanás, Skizofrénia, Szájpenész, Székrekedés, Szénanátha, Szorongás, Táplálékallergia, Táplálék utáni sóvárgás, Vastagbélgyulladás, Vesegyulladás (visszatérő), Zavartság, Zsibbadás, bizsergés.

Hogyan lehet megállapítani?

Léteznek gyorstesztek illetve tenyésztik székletből és torokból is.

Mit kell elkerülni?

Antibiotikumok, fogamzásgátló tabletták, szteroid típusú gyógyszerek, prednizolon, penészes környezet, túlzott finomított szénhidrát, cukor, tej és tejszármazékokat, élesztőt tartalmazó ételek, B-vitaminok, ecetek, gombák, erjesztett ételek és italok, azok az élelmiszerek, melyek penészgombákat tartalmaznak, malátával kevert termékek, szárított és aszalt gyümölcsök, citromlé, ami nem természetes, citromsav és mononátrium-glutamát ( gyakran valamilyen penészgombából vonják ki). Ezenkívül a megvásárolt friss termékeket alaposan meg kell mosni, hogy a vegyi anyagokat, permetezőszereket, baktériumokat, gombákat eltávolítsuk. Továbbá kerülendők még a rovarirtók, kölnik és a dohányáruk és más kémiai szennyezőanyagok. Az otthoni penész és nedvesség nem kedvező az egészségünkre nézve.

Mit tehetünk a gyógyulás érdekében?

Odafigyelni a táplálkozásra és elkerülni azokat az ételeket/italokat/gyógyszereket és egyéb dolgokat, amelyeket már fentebb említettem. Amit megehetünk a főtt/párolt zöldségek, ha tehetjük gluténmentes köretek, húsok ritkábban, halak, savanyú gyümölcsök, lassan felszívódó és teljes kiőrlésű szénhidrátok. Nyilván mindent nem lehet elkerülni, de törekedjünk arra, hogy kevesebb tartósítószert vigyünk be a szervezetünkbe. Ezenkívül erősíteni kell a bélflórát és gombaölő szereket használni. Fontos, hogy az elhalt gombákat ki kell tisztítani a szervezetünkből, ami függ természetesen a testalkatunktól is. A gombaölő szereken kívül létezik olyan, hogy Colon hidroterápia vagyis vastagbél tisztítás. Továbbá méregtelenítésre szolgál még a talpreflexológia, masszázs, szaunázás. Ami nagyon fontos még a gyógyulás szempontjából, hogy lelkileg is rendbe kell tennünk magunkat, ami egy nagyon nehéz feladat és kihívás mindannyiunk számára. A gyógyuláshoz vezető út sok türelmet, kitartást, önfegyelmet, odafigyelést és megértést és elfogadást igényel.

Forrás: Phylis Austin, Agatha M. Thrash, Calvin L. Thrash, Táplálékallergiákról egyszerűen, BIK Könyvkiadó, Budapest, 2013, P. 111, 112, 113, 114, 115.


Pánikbetegség leküzdése!

Ahogy én kezelem!

A buszozás, „mumus”?!

KÜZDŐ típus vagyok és SOHA NEM ADOM FEL!

Már egy jó ideje elhatároztam magamat, hogy minden héten megteszem a „lépéseket” a gyógyulás felé! Vannak intéznivalók, amiket összeírok és előtte lévő nap megtervezem a másnapot! Sokat gyaloglok, de már többször felszálltam a buszra, igaz csak rövidebb útvonalakat teszek meg, hisz ez is sikerélményt ad számomra!

Így volt ez a mai nap is, hogy elintéztem a dolgaimat, majd szépen megpakolva 2 táskával elindultam a buszmegálló felé! Mivel a múlt héten fel tudtam szállni, így egyértelmű volt, hogy megint buszozni fogok! De! Ez sajnos nem jött össze! Ugyanis fullon volt és megpróbáltam felszállni, de azzal a lendülettel le is szálltam! Tudtam, ez most nem fog menni!

Ezt nagyon nehéz leírni vagy elmagyarázni, csak az az ember tudja igazán, aki már átélte vagy átéli! Ezt azért írom, mert pár hete volt egy pánikrohamom a buszon! Nem kívánom senkinek! A gyomromból elindult valami gyengeség és a meleg-hideg érzet végigfutott rajtam! Remegve és reszketve szálltam le, természetesen sírásban törtem ki!

Így ez alkalommal már éreztem, hogy most nem! Inkább hazasétáltam és végigsírtam az egész utat! Hogy mennyire haragszok ilyenkor magamra?! Nagyon! Hogy mennyire akarom ezt, hogy kijöjjek ebből?! Erre tessék, van amikor visszahúz, „csődöt mondok”! Nem baj, majd legközelebb! Próbálok türelmes lenni és ami a legfontosabb: hiszek, bízok, akarok, teszek és siker lesz a vége!

Mentális, lelki tünetek

Amin keresztül mentem az mind fizikailag, lelkileg hatott rám és a szociális életemet is megváltoztatta. Sokkal jobban bezárkóztam és az önbizalmat is rendesen megtépázta. Ha a problémámról beszéltem vagy beszélek, mindig kínosan éreztem és érzem is magamat. Ezt a mai napig nehezen kezelem. A rosszulléttől való félelem, hogy több mint 20 év után egy teljesen új és ismeretlen életmódba kellett kezdenem, ez megviselt. A megszokott ételek elhagyása sokszor elvonási tüneteket okozott és okoz nálam.

Még mindig sokszor dühös vagyok, nehezen emésztem ezt meg. Akárhol járok, már nincs az, hogy beülök megenni egy pizzát, vagy veszek egy péksüteményt. Ezt is nehéz volt feldolgozni lelkileg, hisz ehhez voltam hozzászokva éveken keresztül, hogy bárhol és bármit megehetek. Tényleg nem könnyű ez, nagyon nem. Sokszor már nemcsak akkor eszek, ha éhes vagyok, hanem már pszichésen is, hisz ez mély nyomot hagyott bennem. A félelem, szorongás miatt már pánikrohamokban is volt részem.

Nálam a tünetek, mint például az éjszakai felébredések, szapora szívverés, remegés, néha légszomj, rettegés, szédülés, ájulásérzet, halálfélelem. A zárt terekben is sokszor előjön, de próbálok belemenni a helyzetbe, hogy ezt leküzdjem. Általában 20 percnél tovább nem tart és most már próbálok arra figyelni, hogy szépen lassan vegyem a levegőt, hogy meg tudjam magamat nyugtatni.

Tudom, hogy ez nem jó így és szeretnék én magam változtatni ezen. Elfogadni, megérteni és türelemmel lenni elsősorban magam felé. Feldolgozni lelkileg hosszú idő és sokat kell ezen dolgoznom, hogy ez megváltozzon. Szóval a gyógyuláshoz vezető út még hosszú és van még min változtatnom, van még miben fejlődnöm.

Műtét utáni lábadozás

Miután hazajöttünk a kórházból, jobban éreztem magamat itthon. Ahogy szokták mondani, otthon jobban gyógyul az ember. Úgy éreztem, hogy még szükségem van a pihenésre és amúgy is vissza kellett menni 10 nap múlva varratszedésre, így még vagy két hetet itthon töltöttem. Sokat pihentem és nagyon oda kellett arra is figyelni, hogy a sebemet ne érje víz. Úgyhogy 6 hétig nem lehetett fürdeni és eleinte csak anyukám segítségével sikerült mosakodnom.

A kád szélére leültem és anya segített nekem, hogy meg tudjak mosakodni. Majd később már beleálltam a kádba és a hasamat letakartuk törölközővel és egy vékonyabb plédet is odatettünk a biztonság kedvéért. Egyébként varratszedésig a sebemet mindennap át kellett kötni. A hajmosás pedig szintén nehezebb volt, mint ahogy azt megszoktam. A fürdőszobába bevittünk két széket és az egyikre leültem, a másikra pedig rátettük a lavórt és hátrahajtottam a fejemet, majd anya megmosta a hajamat.

Az étkezésemre továbbra is oda kellett figyelnem. Bűntudatom is volt, hogy nem tudok bejárni a suliba, ráadásul megtudtam, hogy a gyakorlatom a hónap végén kezdődik. Nagyon el voltam keseredve, hisz még a kórházban is megmondták, hogy ezzel otthon kellene legalább 6 hetet lennem.

A tanárokkal e-mailen keresztül tartottam a kapcsolatot, szerencsére megértőek voltak.