Címkearchívumok: hányinger

„Nehéz női napok”

Hogyan érezzük ilyenkor mi nők magunkat?

Bevezetésként megemlíteném, hogy a férfiak ezt sosem fogják megtudni, sem megérteni teljesen és ez most nem ellenük szól, de ez az igazság. A női hormonális rendszer olyan, mint egy hullámvasút és minden életkorban változik. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból bármilyen okok miatt, akkor bizony ez is borul és nem kell csodálkozni sajnos, ha zavar lép fel a működésében. A sok stressz, bizonytalan élethelyzetek, lelki tényezők,rendszertelen és nem változatos étkezés is felboríthatja a ciklust. Ezenkívül még számos betegség is állhat a hátterében, de hormonhiány is kiválthatja. Ezekről majd külön egy bejegyzést fogok írni sokkal részletesebben és szakirodalom segítségével.

Tünetek:

A női ciklus nagyon bonyolult és minden nőre másképp hat. Persze, azért vannak hasonló tünetek, de ez is változó, hogy ki hogyan éli meg. A menstruációt megelőző egy hétben már idegesebbek, feszültebbek vagyunk, kötekedőek, kezdünk teljesen szétcsúszni. Ahogy közeledünk a nehéz napokhoz és mikor benne vagyunk, egyre jobban éhesebbé válunk és össze-vissza kívánunk mindent, vagy nem. Érzékenyebben reagálunk mindenre, de szó szerint mindenre, egy sárkánnyá válhatunk. Hangulatingadozásaink vannak, hol nevetünk, hol sírunk vagy egyszerre mindkettőt. Jól is esik, meg nem is a párunk közeledése. A bőrünkön is meglátszik, itt attól függ, ki melyik bőrtípusba tartozik. Az önképünk ilyenkor a béka feneke alatt van és legszívesebben kimennénk a világból. Komfortérzetünk egyenlő a nullával és mindegy, hogy milyen ruhát veszünk fel, semmi sem áll ilyenkor jól. Nyúzottak, megviseltek, fáradtak, hisztériásak vagyunk. Bizonyos ételek, italok kívánása fokozottabban felerősödik, vagy épp ellenkezőleg nem bírjuk elviselni sem az ízét, sem az illatát/szagát. Több folyadékot kívánunk, de valamikor meg ez sem esik jól. Gyengébbek, sápadtak, nyűgösebbek, fáradékonyabbak vagyunk, hányingerünk van, öklendezünk és fejfájással, görcsökkel küzdünk. Fáj a hasunk alja, deréktájon, hátunk és a melleink is feszülnek, érzékenyek lesznek, mint a kő, olyan kemények. A hajunk zsírosabbá válik, nem számít, hogy mondjuk két napja mostuk meg. Hasmenés vagy székrekedés is előfordulhat és ezt még megkoronázza az, hogy közben görcsölünk és vérzünk. Csodálatos! Alig várjuk, hogy elmúljanak ezek a napok, mert ilyenkor bizony nem vagyunk önmagunk és mindent sokkal nehezebben tudunk elvégezni, mert a koncentrálásban is hátráltat.

Hogyan tudunk magunkon segíteni?

Sajnos, el kell fogadni először is. Majd megtanuljuk, hogy ezeket a napokat, hogyan vészeljük át. Sokkal könnyebb, ha erről tudunk mi nők egymás között beszélni, mert jobban megértjük, hogy mit érez ilyenkor a másik. Fájdalomcsillapító vagy gyógytea is sokat tud ilyenkor segíteni, de a gyömbér is, aki szereti/bírja. A vitaminokat ilyenkor is szedjük, főleg a vasat, mivel sokat veszítünk ilyenkor. Meleg fürdő vagy melegvizes palack is enyhíti a panaszainkat. Könnyebb ételeket fogyasszunk ilyenkor és a megterhelőt hagyjuk inkább más alkalomra. Igaz említettem, hogy ebben az időszakban mindegy milyen ruhát veszünk fel, kb. semmiben sem érezzük magunkat jól. Mégis olyat vegyünk fel inkább ami kényelmes, hosszabb és eltakar, így kevésbé fogjuk magunkat rosszul érezni. Próbáljunk többet pihenni és könnyed mozgásformát választani.

Végül miután túl vagyunk rajta, jó ha van pár nap, amit kiélvezhetünk nyugodtan és felhőtlenül. Sajnos nem sok idő telik el és beköszönt a peteérés, ami szintén hasonló tünetekkel jelentkezik és keződik az egész elölről.

Nőgyógyászati problémák

Gyógyszer vagy alternatív megoldás?

Amiket idáig tapasztaltam!

19 évesen kezdődtek fokozódni a tüneteim, így már női gondokkal is kezdtem küszködni. 

Annak idején a rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem az alhasban, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

A hasi és kismedencei ultrahangot követően a nőgyógyászhoz mentem.

Ő is megnézte, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani, ugyanis akkora méretű volt! 

Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól! Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni. Így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat! Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren!

Ezek után több évig szerencsére semmi probléma nem volt, aztán egyszer csak egy fokozottan stresszes időszak után felborult a hormonháztartásom!

Egy nyári időszak volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy először az egyik hónaljamban, majd a másikban olyan szinten begyulladtak a mirigyek, hogy rendesen fel volt dagadva és a karjaimat is alig bírtam tartani.

Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lehet ez?! Talán a szőrtelenítés vagy nem izzadok jól? A szőrtelenítést is hagytam egy kis időre, meg az izzadásgátlót is. Amire még gyanakodtam, az a hormonok, ugyanis ekkor már kínlódtam azzal, hogy nem jött meg rendesen (már megint). 

Kellett egy pár hét, míg alábbhagyott, de hogy ez mitől volt, azt a mai napig nem tudom! 

Próbáltam sokat izzadni, több C-vitamint szedni. Fél évig ittam gyógyteát, amitől eleinte hőhullámok gyötörtek. Ezt eléggé nehezen viseltem, szédültem, hányingerem is volt. Ülőfürdőt is készítettem gyógynövény keverékből. Kemény időszak volt ez és mindennap bíztatnom kellett magamat, hogy muszáj a cél elérése érdekében!

Majd ezt követően hormonterapeuta által elmentem egy hormonvizsgálatra. Ennek eredménye alapján természetes hormont szedek és krémet használok! 

A táplálkozásomra alapból figyelek és a vitaminokat is szedem.

Nyilván a lelki okát „megvizsgáltam” magamban és a stresszt próbálom lecsökkenteni, amit valljunk be, nagyon nehéz ebben a világban! 

Kávézás

Korábban úgy ittam a kávét, hogy éhgyomorra és nem ittam sokáig mellé vizet. Ettől nem éreztem jól magamat, mert égett a gyomrom és hányingerem is lett. Illetve több helyen olvastam már, hogy csersavakat termel, ha nem eszünk előtte. Így akkor elhatároztam, hogy mindig evés után fogok kávét fogyasztani és utána pedig vizet inni. Ezt a mai napig így teszem és jól érzem magamat, szerencsére nincs gond a kávéval.

Instant vagy főzött kávé? Nekem a lisztérzékenység miatt nem mindegy milyen kávét iszom. Általában itthon fogyasztom és akkor tudom, hogy én készítettem, abból baj nem lehet. Instant kávét iszok, mert a főzött nem tesz jót nekem, mivel a szívverésemet felgyorsítja és elkezd a kezem remegni tőle. De ha mégis ezt választanám, akkor a kávébabszemet meg kellene őrölnöm és csak utána főzhetném meg.

Ájulásról, eszméletvesztésről csak röviden

Lelkileg ez a bejegyzés az idáig, ami nagyon nehezemre esik, hogy megírjam. Nem véletlen, hogy sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak-e ezekről, hisz felhozza bennem, ami megtörtént és teljesen átjár. Ennek a két szónak a leírása is szorongást kelt bennem, mert megrémít és felidézi az emlékeket, amikor is többször rosszul voltam. Nem bírom magamat túltenni ezen, annyira megviselt. Hiába teltek el az évek, ezeket viszem mindig magammal, menjek bárhova is. Sokszor elfog a félelem, a pánik, a „mi lesz, ha megint előfordul”? kérdés és „hogyan bírjam még ezt el majd a lelkem”? követi. Nem tudom elhinni, hogyan bírtam el ennyi rosszullétet. Hogy mi volt azaz erő, ami átsegített? Sose tudom meg, de nagyon elfáradtam, az tuti. Mindig is komolyabb és érettebb voltam a koromnál, de ezek tettek igazán érett felnőtté és szomorúvá. Sok fájdalom, nehézség, ami miatt kevés emberrel tudtam magamat megértetni, hisz senki nem tudta, hogy mi zajlik bennem valójában.

Elvesztettem az egyik legjobbnak hitt barátnőmet, mert a nehéz időkben nem volt ott mellettem és nem is tudott így rólam semmit. Persze, mikor nekem kellett neki támaszt nyújtani, akkor én szó nélkül megtettem. Akkor tért vissza az életembe, amikor én már más úton jártam és nem volt már közös témánk. Családon belül a legtöbb támaszt anyukámtól kaptam és páromtól. Ők ketten azok, akik láttak igazán mélyen engem azokban az időkben. Aki még sose élt át ilyet, annak nehéz ezt megértenie. Az ájulásnak vannak előjelei, míg az eszméletvesztés hirtelen jön és szó szerint se kép se hang. A rosszullétek nekem általában úgy jelentkeztek, hogy legyengültem teljesen és azt éreztem, hogy nem vagyok ura a testemnek. Volt, hogy hányingerrel, melegségérzettel kezdődött, majd a látótér és a hangok tompulásával folytatódott. Borzasztó félelem kerített hatalmába és nem tudtam mi történik velem, hogy hogy fogom ezt egyáltalán túlélni. Továbbra is úgy gondolom és érzem, hogy szükségem van segítségre ahhoz, hogy el tudjam ezt a traumát is engedni.

Ötödik nap

Szerencsére már sokkal jobban éreztem magamat. Az altatás miatti hányinger elmúlt, jobb volt az étvágyam, több volt az energiám. Bátrabban mozogtam, sokat beszélgettem a szobatársaimmal. Mindig volt 1-2 új ember, aki épp akkor érkezett, így mindig volt valami újdonság. Anyukám egész nap ott volt velem, ellátott mindennel.

Tesóm is meglátogatott, ő is hozott valami apróságot. A kórházi koszt továbbra sem jött be, anya hozott nekem kaját, amit megehettem. A lényeg az volt, hogy ne egyek olyat, ami puffasztó. A teát már nem nagyon kívántam, mivel jobban voltam, így ösztönösen érezte a szervezetem, hogy már nincs szükségem erre. Úgyhogy pihentem, járkáltam, ettem, beszélgettem, rejtvényt fejtettem.

Negyedik nap

Ezen a napon már jobban éreztem magamat. Jött anyukám és segített mindenben. Megfésült, hozott teát, megmosdatott, de csak nedves törölközővel lehetett. A szobában volt egy kis csap és ott meg tudtam minden reggel szépen mosakodni, fogat mosni, ezeket egyedül is meg tudtam oldani. Ha jól emlékszem, ezen a napon már a katétert is kivették. Ez úgy nézett ki, hogy a nővér elmondta, hogy csak akkor szóljak majd, ha nagyon feszít a hólyagom. Amikor már éreztem, hogy nagyon feszít, akkor jeleztem neki. Együtt kimentünk a mosdóba és ahogy elkezdtem pisilni, ő elvágta nekem a katéter csövét és ez szinte kirobbant belőlem.

A másik cső még bennem volt, ami a sebemet tisztította. Ebédre már kaptam a leves mellé másodikfélét, általában főzeléket. Nagyon pocsék íze volt, de ettem egy keveset. Anyukámnak elmondták, hogy mit ehetek a harmadik naptól, így ezen a napon már hozott nekem egy kis rizst, párolt répával.

A folyosón oda-vissza tudtam sétálgatni, így amennyit csak tudtam mozogtam. Mindkét lábam be volt fáslizva nehogy trombózist kapjak, de ezt is úgy fogtam fel, hogy kihívás és igenis végig csinálom. Éjszaka még mindig voltak fájdalmaim, hányingerem és emiatt meg is nyomtam a nővérhívót, mert úgy éreztem kidobom a taccsot. Jött is az ápoló, aki az infúziómba hányingercsökkentőt adott.

Egyből jobban éreztem magamat. Szintén boldog voltam akkor, hogy mennyire jó az, ha az ember jól érezheti magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de valamelyik napon még a torkom is elkezdett fájni. Azt mondták ez attól van, hogy altatásnál a pipát ledugták a torkomon és ott felsértette.

Harmadik nap

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel. 

Rosszullétek kezdete

Sajnos sehol sem tudtam magamat biztonságban és felhőtlenül érezni, hisz a félelem mindig ott volt bennem és a kérdés: Mi lesz, ha rosszul leszek?

Előfordult, hogy nem éreztem jól magamat az iskolában, rendezvényen, hivatalos eseményen.

Elmesélek egy rövid történetet. Az egyik rokonunk meghívott minket az esküvőjükre. A szertartás előtt volt egy állófogadás. Hidegtálak, saláták, gyümölcssaláták fogadták az oda érkező vendégeket. Sajnos már itt sem tudtam magamat jól érezni, mert szédültem, hányingerem volt és olyan furcsa volt a közérzetem. Ez megmaradt a lakodalom alatt is, nehezen tudtam enni úgy bármiből is. Volt leves, sültek, töltött káposzta, de mindegyikből csak nagyon keveset ettem, mert alig bírtam lenyelni egy falatot is és maróhatást éreztem a torkomban. Nem tudtam mi volt ez, de csak a gyümölcssalátát tudtam könnyen megenni.

Szóval a panaszok továbbra is fenn álltak és az évek múlásával mindig tevődött hozzá plusz tünet. Mivel az első menstruációm még nem jelentkezett akkor, erre is rá lehetett fogni, ahogy éreztem magamat. Persze miután már megjött, ugyanúgy voltam és nem változott semmi. A középiskolai évek sem hoztak változást.

Az iskolaorvos is tanácsolta, hogy a vaskészítményt továbbra is szedjem, mivel alacsony volt a vas értéke a véremben. Hányszor megkaptam, hogy milyen vékony, sápadt vagyok. Nem értettem azt, hogy én miért nem érezhetem jól magamat, miért nem tudok önfeledten élni.

Miután befejeztem a középiskolát, még nem éreztem akkor, hogy azonnal főiskolára menjek. Egy két éves felsőfokú képzést választottam, így ezzel az életemben egy új fejezet kezdődött.

Azt gondoltam, hogy biztos jobban leszek majd, de tévedtem. Az egyik órán sajnos rosszul lettem, pedig előtte ettem és a folyadékra is ügyeltem. Olyat éreztem mintha a vércukorszintem leesett volna. Azt éreztem, hogy legyengültem teljesen, pici apró foltokat láttam és tompult a hang körülöttem. Azonnal szóltam a tanárnak, majd kimentem a mosdóba. Fogalmam sincs honnan volt annyi lelkierőm, hogy kimenjek egyedül. A távolság a terem és mosdó között nem volt sok, de mikor rosszul van az ember, nagyon távolinak tűnik.

Anyukám tanácsát megfogadva segítettem magamon, így az arcomat, karjaimat, tarkómat, csuklómat hideg vízzel megmostam. Nagy nehezen, de visszamentem a terembe és a padtársam kérdezte meg, hogy minden rendben van-e? Látta rajtam, hogy milyen fehér vagyok, zavart. Ezután letettem a fejemet, pihentem illetve a tanárt megkértem, hogy nyissák ki az ablakokat, így egy kicsit jobban lettem, viszont nagyon megviselt lelkileg. Egy másik alkalomkor volt olyan, hogy miután megettem a zsemlét begörcsölt a gyomrom. Iszonyat volt, szintén letettem a fejemet, majd vártam, hogy jobban legyek.

Azt sem tudtam, hogy ez mi, de valami borzasztó érzés volt.