Fizikailag, lelkileg és mentálisan!

Kemény és küzdelmes évek voltak ezek, ugyanis szenvedéssel töltöttem el a fiatalságom nagy részét!

Így jártam végig az általános iskola felső osztályát, majd következett a középiskola. Ezekben az években még nem durvult el az állapotom, viszont mikor elmentem 2 éves felsőfokú képzésre, ott már konkrétan ájulás körüli állapotban találtam magamat bizonyos órákon.

A felszívódásom volt az első igazán intő jel, persze erre az orvosok legyintettek egyet! Kezdődött a vashiányos vérszegénységgel, majd folytatódott azzal, hogy évről évre semmit nem híztam, de enni azt ettem, méghozzá sokat! Egyre többet! De! Mikor a zsemlétől begörcsölt a gyomrom, feküdtem a padon és próbáltam túlélni az órákat, azért az nem volt semmi! Majd fokozódtak a rosszullétek és egyre rosszabbul voltam!

Ezután főiskolára mentem, ahol reménykedtem abban, „új hely, új környezet, új emberek” ez majd biztos sokat segít! Természetesen nem oldódott meg! Sőt! Másodéves voltam, amikor már egyre többször jelentkezett és sűrűbben! Nagyon aggasztó volt! Mikor órán is muszáj voltam enni és a csoporttársaim röhögni kezdtek, eléggé rosszul esett és dühös voltam! Még én éreztem magamat kínosan, mert nem tudtam, hogy mi lehet a bajom!

Gyakorlatról tartottam haza, mikor olyan szinten elgyengültem és szédültem, hogy már másnap a suliba nem tudtam eljutni! A vasútállomás felé vezető félúton vissza kellett fordulnom! Úgy jöttem haza, hogy fogtam a falat végig és közben telefononon jeleztem anyukámnak! Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül hazajutottam! Borzasztó halálfélelem kerített a hatalmába és azt hittem sose leszek már jól! Nagyon sokat sírtam és el voltam keseredve!

A háziorvos szerint fejlődő szervezet voltam! Ez nagyon vicces, mert 22 évesen nem hiszem, hogy az voltam! Az mennyire volt normális, hogy egy délelőtt alatt megettem 5 db szendvicset és ráadásul volt olyan alkalom, hogy rántott hús volt benne! Csak ettem és ettem, de hízni egy dekát nem híztam! Hiába figyeltem az étkezésre és a folyadékbevitelre, a vércukorszintem így is leesett és jött az ájulásérzet!

Nagyon fáradt voltam és a koncentrálásban is nehezített! Úgy tanultam végig az éveket, hogy nekem dupla vagy tripla energiámba került, hogy jó tanuló lehessek! Ugyanis elfelejtettem hamar a megtanult szöveget vagy nagyon nehéz volt odafigyelnem! Az idegrendszeremre is hatott, nem is kicsit!

Erre rájött még az, hogy a májkapumban kialakult nyirokcsomó rendszer mögött a kezeletlen lisztérzékenység is közrejátszhatott! Sajnos, ezt senki sem tudta nekem pontosan megmondani, míg a műtét, sőt a szövettan eredménye után sem!

Haragszok, nagyon! Mert ha ezek hamarabb kiderültek volna, akkor nem kellett volna végigszenvednem és én is felhőtlenül élvezhettem volna a diákéveket!