Címkearchívumok: lelki gondok

2022-es évösszegző

Az egészségem tükrében!

Az év elején még éppen az előző évi (2021-es) Covidból gyógyultam ki és próbáltam regenerálódni. Egy gyors visszaugrás az időben. Nagyon megszenvedtem a vírust és anyukám is elkapta. Neki durvább volt és több időbe is telt a gyógyulása. Nekem is brutális, amilyen tüneteim voltak és pár hét kellett, mire jobban lettem. Fejfájással kezdődött, majd magas lázzal, köhögéssel és orrfolyással folytatódott. Mindenem fájt, nem volt étvágyam és nem éreztem a szagokat, ízeket sem. Egyik reggel még egy ájulásérzet is rám jött, amit nem tudok, hogy attól volt-e vagy a hormonoktól, de mindenesetre megijedtem. Sokféle vitaminnal, homoktövissel, gyömbérrel, cseppekkel vagy éppen fájdalomcsillapító használatával lettem túl ezen. Test és fülgyertyát is használtam, hogy jobban legyek. Infralámpával melegítettem az arcomat és fülemet és használtam tengervizes orrsprayt és pihentem.

Nekem szinte mindig fájt és fáj a torkom, de ebben az évben szinte folyamatosan visszatért. Kora tavasszal megint úgy lerobbantam, hogy azt hittem megbolondulok. Erős torokfájás, majd tüsszögés, orrfolyás, hőemelkedés, izomfájdalom és gyengeség, fáradtság, étvágytalanság. A szokásos teendőket-amiket fentebb leírtam- végigcsináltam, hogy jobban legyek. Nem sok idő telt el és megint beteg lettem. Igaz, enyhébb tünetekkel és szerencsére még a hideg sem rázott, de a torokfájás és a megfázás az jelen volt. A jól bevált módszereket alkalmaztam és meggyógyultam. Mondtam is magamban, hogy na én most tuti nem leszek beteg egy darabig. Ahha, persze! Kb. eltelt pár hét és megint beleestem. Ilyen nem létezik és mégis! Az egész tavaszt végig betegeskedtem, hurrá!

Nyártól kora őszig szerencsére nem voltam beteg és úgy voltam vele, remélhetőleg ebben az évben már nem fogok elkapni semmit sem! Persze, hogy nem így lett!

Novemberben olyan erősen megfájdult a torkom, hogy azt éreztem, mintha „kaktusz” lenne a torkomban, ahogyan nyeltem. Na, szinte sejtettem, hogy ebből megint mi várható. Négy nap után átment megint tüsszögésbe és nem volt étvágyam sem. Kb. egy hét után kijöttem ebből, de két hétre rá, megint tüsszögtem. A vitaminok, homoktövis velő, gyömbér mellett anyukám a bioboltból hozott nekem Izlandi zuzmót, amit tabletta vagy por formájában is kipróbáltam. Egyébként azóta is szedek napi egyet ebből, mert erősíti az immunrendszert, a torkot, garatot, hangszálakat és még az emésztésre is jótékony hatással bír!

Még nyáron elkezdtem mozogni itthon, de november óta leálltam vele, mert nem voltam jó passzban. Szeretem a zenét, táncot, tornát. Gondolkoztam, hogy el kéne menni valahova táncolni/mozogni. Régebben szerettem járni ilyen helyekre. Mint tudjuk, a zene és tánc együttes hatása gyógyító!

A hormonális problémáim miatt felkerestem egy hormonterapeutát, aki elküldött hormonvizsgálatra. Kiderült az eredményből, hogy van egy pár érték, ami nem megfelelő. Így kaptam természetes hormont és krémet is. Majd egy következő bejegyzésben kifejtem ennek az eredményét és a hatását is, amiket használok erre a problémára.

Ezenkívül havonta egyszer eljárok talpreflexológushoz, hogy ezzel is segítsek magamon. A közelben van és sétával is eljutok. Ezt azért emeltem így ki, mert még mindig küzdök a pánikbetegséggel. Többet sétálok, mert a tömegközlekedés nem mindig megy. Már többször felszállok buszra és direktbe rövidebb útvonalakat választok, hogy gyorsabban elteljen a buszon töltött idő.

Vannak intéznivalók, vásárlások és ezeket is próbálom egyedül megoldani, amennyit csak tudok. Azelőtt még a boltok között is „különbséget” tettem, mert volt amelyikbe nem tudtam bemenni, vagy ha bementem, akkor bepánikoltam. Amúgy nagyon borzasztó ez, csak az tudja, aki szintén hasonló tünetekkel küzd. Egyedül meg alig mertem közlekedni, ha kimentem, akkor visszafordultam egy idő után, mert nem mertem továbbmenni. Az éjszakai pánikok még időközönként rám jönnek, de ennek az okát nem tudom megmondani. Váratlanul tör rám, hirtelen a semmiből. A pánikroham ilyen kiszámíthatatlan és ijesztő.

Nem csak szerintem, de párom és anyukám szerint is sokat fejlődtem ebben az évben a pánikbetegséggel kapcsolatosan. Próbálom kezelni és leküzdeni, mert szeretnék jobban lenni és az álmaimat megvalósítani, céljaimat elérni!

Az utóbbi időszakban fogytam is, ami miatt még rosszabbul érzem magamat testileg és lelkileg is. Ráadásul még az aranyeremmel is kínlódtam legalább egy hónapon keresztül. Amúgy is régóta van ezzel gondom, de ebben az évben, főleg ősszel sokat bajlódtam vele. Használtam rá kúpot, kenőcsöt és még ülőfürdőztem is, amit gyógynövényből készítettem. Azóta ez rendeződni látszik.

Tisztában vagyok vele, hogy lelki problémák is szerepet játszanak a betegségek kialakulásában. A sok stressz, bizonytalan helyzetek, konfliktusok és még számos tényező is gyengíti az immunrendszert.

Úgy érzem elindultam egy olyan úton, hogy megtaláljam önmagamat és az életemet a kezembe vegyem. Meg kell találnom az egyensúlyt a céljaim és az álmaim elérésének érdekében. Hálás vagyok, hogy vannak körülöttem segítő emberek, így könnyebben tudok a helyzetemen változtatni, mert van kire támaszkodni és természetesen ez kölcsönösen működik.

Szeretek én is segíteni és jobban is érzem magamat, mert tudom, hogy a másiknak jót tehettem!

Végül, ha az embernek van célja, motivációja, akkor sokkal jobban tudja érezni magát ebben a világban, még akkor is, ha a világ olyan, amilyen!

Orvosi kivizsgálások #4

Majd elérkezett a májusi hónap és az egyik napon felhívott minket a hematológus és közölte anyukámmal, hogy beigazolódott nálam a lisztérzékenység. Mondta, hogy ki sem kell mennünk az eredményért, majd kipostázzák, amit én anno ott a kórházban megcímeztem magamnak. Nagyjából elmagyarázta, hogy miket kerüljek el és mire figyeljek, a többit pedig az interneten meg tudom nézni, vagy lépjek be a lakóhelyemen található lisztérzékenyek klubjába.

Miután meghallottam, hogy kiderült a lisztérzékenység, elkezdtem sírni. Azt sem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy milyen ételeket készítsünk és a lelki, mentális hatásaira még nem is gondoltunk akkor. Másnap már anyukám megvette nekem az első gluténmentes kenyeremet. Borzasztó íze volt, számomra ehetetlen volt és lelkileg megviselt. Amúgy sok idő kellett, mire az ízéhez hozzászoktam a gluténmentes ételeknek.

Családszűrést is javasolt az orvos, hogy kiderüljön kitől örökölhettem a lisztérzékenységet. Végül csak anya ment el egy ilyen vérvételre és neki negatív lett. A hematológus írt egy beutalót a biopsziára, hogy szövettant csináljanak. De ezt nem vállaltam, így ezt saját felelősségemre visszautasítottam. Meg amúgy is feleslegesnek találtam volna, ha műteni kell, akkor műteni kell.


Majd ezután a hepatológiára kaptam beutalót, mivel a májamból volt kiindulóan a nyirokcsomó, így a májamat meg akarták nézni, hogy jól működik-e? Ott egy idősebb nő volt az orvos, elsőre sem ő, sem az asszisztense nem volt szimpatikus. Ő is megvizsgált, majd elküldött vérvételre.

Szerencsére semmi probléma nem volt a májammal, tehát a gond máshonnan eredt.

Mivel vashiányom volt, így elküldtek egy vasfelszívódás vizsgálatra. Ez a vizsgálat úgy nézett ki, hogy kb. reggel 7 órára mentünk ki a kórházba és először éhgyomorra vettek vért, de ihattam, sőt kellett is innom sok vizet. Utána kaptam tőlük vastablettát, amiből meg volt mennyit kellett bevennem és óránként vették le a vért. 11 óra körül ért véget és ezután már ehettem.

Az eredmény jó lett, bár ennek ellenére nem értettem, hogy lehet ez, ha közben meg nagyon alacsony volt mindig is a vas értéke.


Következő utunk a gasztroenterológiára vezetett. Egy fiatalabb orvos volt, aki viccelődött velem, hogy ő nagyon meg szeretné nézni a bélbolyhaimat, mivel a lisztérzékenység által roncsolódhattak.

Ezt a vizsgálatot sem vállaltam, hisz olyan magas volt az értéke a vérvételi eredménynek, hogy feleslegesnek találtam volna, illetve már egy hónapja diétáztam.