Címkearchívumok: lisztérzékenység

Érzelmi evésről

A tapasztalataim!

Korábban már többször leírtam, hogy a rosszullétek kialakították bennem a félelmet és szorongást. Mivel nagyon sokáig senki sem foglalkozott( orvosokra gondolok) a problémámmal-sőt még mi sem tudtuk igazán mi lehet nálam a gond-így az evésbe menekültem.

Már akkor is ettem, ha nem voltam éhes, csak nehogy rosszullét jöjjön rám. Azt éreztem, hogy nem vagyok jól, viszont ezt másképp nem tudtam kezelni, csak úgy, hogy az étkezés nyugtatott meg. Tehát a biztonságérzetet kerestem, hogy ne legyen baj.

Magam sem tudtam, hogy ez abszolút nem normális, ha jön egy félelemérzet vagy egy „nem vagyok jól” érzet, hogy a táplálékban keresem a megnyugvást. Sajnos, még akkor nem tudtam, hogy lisztérzékeny vagyok, így az évek elteltével egyre éhesebb lettem és többet ettem. Na, de hiába ettem sokat és sűrűn, az étel nem szívódott fel és nem is híztam.

Mivel sokat szorongtam és mindig „vártam” a következő rosszullétet, így kialakult nálam a pánik. Féltem, hogy mások előtt rosszul fogok lenni, olyan mintha szégyellnem kellett volna magamat ezért. Családi eseményeken, iskolai órákon, rendezvényeken sem tudtam magamat felhőtlenül érezni, pont ezért.

Akadtak bőven stresszhelyzetek, melyeket szintén úgy kezeltem, hogy elkezdtem enni. Például vizsgák előtt képes voltam befalni 2 zsemlét, holott más semmit sem tudott enni. Na, én meg ezt nem tudtam elképzelni, hogy éhgyomorra „nyomjak le” egy vizsgát. A stresszt muszáj voltam levezetni az étkezésemben. Ha pedig orvosi vizsgálatokra került sor, akkor meg a folyadékba menekültem, vagyis sok vizet ittam, szintén a félelem miatt.

Szóval az évek alatt történtek ezt alakították ki bennem. Azt éreztem, hogy ennem kell és akkor majd biztos nem fogok elájulni. Teljesen hatalmába kerített ez az érzés és minél többször megtapasztaltam, annál jobban szorongtam. Mindig kellett, hogy legyen nálam valami ennivaló, így akkor tuti nem fog leesni a vércukorszintem. Ezt így bemagyaráztam magamnak, sőt el is képzeltem, ezáltal megnyugodtam.

Miután kiderült a problémám, akkor is folytattam tovább ezeket, mert traumát okozott. Olyan mintha emlékezett volna a szervezetem a korábban történt rosszullétekre és emiatt folytattam tovább az evésbe menekülést. Tanórák, különórák, városban való intézkedés közben vagy vásárlás előtt mindig gyorsan ételhez nyúltam. Utána már az édesítőszerre is rákattantam és minden „helyzet” előtt vettem be belőle. Később már az étcsokoládéra és a magokra voltam ráállva. Őszintén bevallom, hogy még a mai napig előfordulnak velem ilyenek. Viszont ez egy csapda is, mert nem az ételtől kellene várnom a nyugalmat és a biztonságot. Nem így kellene gondolnom az evésre, hanem úgy, hogy ez egy szükséglet és nem pedig olyan tényező, ami félelemhez vezet.

Ez az egész ami történt, mély nyomot hagyott bennem és meg kellene tanulnom kezelni a félelmeimet és elfogadnom, hogy nekem több idő kell ahhoz, hogy a lelkem is meggyógyuljon. Sokat szoktam gondolkodni ezen, hogy saját magamat kellene meggyógyítanom, hisz csak én érzem, hogy a lelkem mélyén mire is van igazán szükségem.

Végül, nagyon jól esne, ha találhatnék hasonló helyzetben lévő embereket és tudnék velük „beszélgetni” erről.

Vizsgálatok

Gluténérzékenység és lisztérzékenység kimutatására irányulóan.

Hogy milyen vizsgálatok vannak ennek a megállapítására?

Vérvizsgálat

„A coeliakia kimutatását célzó vérvizsgálat egy úgynevezett szerológiai teszt, melyben olyan ellenanyagtípusokat keresnek, amelyek csak az arra érzékenyekben termelődnek glutén hatására. Ezek tTG-IgA, EMA-IgA, AGA-IgA és AGA-IgG néven szoktak szerepelni a leleten, és melléjük még megmérik a teljes szérum IgA mennyiségét is. A vért a háziorvos beutalója alapján megjelölt gasztroenterológiai rendelőben vagy laboratóriumban levehetik. Az összes vizsgálat elvégzéséhez elegendő egyetlen cső vér! Ha a felsoroltak közül bármelyik teszteredmény pozitív, az coeliakiára utalhat, és a szakorvos javasolni fogja a bélbiopszia elvégzését a diagnózis megerősítésére.”

Bélbiopszia

„A szövettani minta vizsgálati eredménye perdöntő erejű a coeliakia kimutatásában. A mintavétel endoszkópos módszerrel történik: az orvos egy vékony csövet vezet a szájon, a nyelőcsövön és a gyomron át a vékonybélbe, és a műszer végén elhelyezett csipesszel apró mintát csippent ki a bélfal bolyhaiból. A coeliakiás betegekben a glutén fogyasztása immunválaszt vált ki, és a bélbolyhok ellen irányuló támadás következtében a bolyhok lelapulnak. A biopszia megmutatja, hogy a bolyhok lelapulása bekövetkezett-e, és ha igen, az milyen mértékű.”

Vigyázat!

„A vérvizsgálat és a biopszia eredménye csak akkor tükrözi a valóságot, ha előtte hosszú ideig elegendő mennyiségű glutént fogyasztottál ahhoz, hogy a szervezted reagáljon rá. Ha gluténérzékeny vagy coeliakiás vagy, de túl kevés glutén jutott a szervezetedbe a vizsgálatot megelőző időszakban, az ellenanyagszintek a vérben a kimutatási küszöb alá süllyedhetnek, azt a hamis benyomást keltve, mintha nem lenne semmi bajod. Ugyanez érvényes a biopsziára is: ha elég régen nem ettél glutént, a vékonybelednek volt ideje regenerálódni, és a biopszia eredménye negatív lesz.”

Genetikai vizsgálat

” A genetikai vizsgálat során olyan génváltozatokat keresnek, amelyek ismerten hajlamosítanak a coeliakiára. A vizsgálatot vér vér-vagy nyálmintából is el lehet végezni. Európában és Magyarországon inkább a vérvizsgálat az elterjedtebb. A genetikai teszttel elég egyszerűen ki lehet zárni a coeliakia gyanúját, mert ha nem hordozod sem a HLA-DQ2, sem a HLA-DQ8 génváltozatot, akkor 99%-os eséllyel nem vagy coeliakiás. Annak megjóslására azonban jóval kevésbé alkalmas a teszt, hogy ki lesz valóban coeliakiás, mert ezeket a génváltozatokat egy rakás ember hordozza anélkül, hogy valaha is megbetegedne.”

Saját tapasztalatomat szintén megosztom itt is, hogy nekem milyen vizsgálattal derült ki a lisztérzékenység. Mikor a hematológiára kerültem, akkor az ottani orvosnak egyből leesett, hogy itt mi lehet a probléma. Nem sokat hezitált, mert a vashiányos vérszegénységem és felszívódási zavarom rögtön feltűnt neki és a korábbi leleteimet is megnézte.

Még aznap délután levették a véremet ( szerencsére nem éhgyomorra) és elküldték Debrecenbe, majd egy hónap után jött vissza csak az eredmény.Miután visszajött az eredmény, anyukámat az itthoni telefonon értesítették arról, hogy beigazolódott nálam a cöliákia. Olyan csillagos és magas érték jött ki, hogy feleslegesnek tartotta az orvos a biopsziát, mert ez eléggé egyértelmű volt. Ráadásul már egy hónapja tartottam a diétát-mert erre kért az orvos-így nem lett volna értelme a biopsziának, mert már elkezdtek a bélbolyhok regenerálódni.

Természetesen a gasztroenterológián-ide kerültem ezután-az orvos erőltette ezt nekem, de én határozottan megmondtam, ugyan minek ez. Még volt kedve poénkodni velem, hogy ő látni akarja a vékonybelemet. Végül nem látta, mert nem mentem bele ebbe a vizsgálatba-mint már fentebb említettem-nem lett volna értelme.

Miután kiderült a családszűrést javasolták, hogy fény derüljön arra, kitől örökölhettem. Egy vérvétel kellett hozzá és anyukám volt csak aki ezt vállalta és neki szerencsére nincs lisztérzékenysége, így arról a részről talán nem hozhattam?! Apukám és testvérem biorezonanciás tesztre mentek el-majd későbbiekben- és egyiküknek sem jött ki a glutén. Egyébként anyukám és én is voltunk ilyen vizsgálaton, viszont nekem kijött a glutén-mily meglepő-még anyukám esetében csak a búzára jött ki az intolerancia. Ettől függetlenül mindenképpen kellett volna a másik két családtagnak a szűrése is, de ők ezt nem tették meg, így maradtam abban a bizonytalanságban, hogy ugyan kitől is örökölhettem ezt?!

Forrás: Danna Korn, Gluténmentes élet, Panem, Budapest, 2011, p. 39-40.

„Kéz a kézben jár egymással”?!

A vashiány/vérszegénység vs. lisztérzékenység?

A saját tapasztalatomból kiindulva a válaszom: IGEN! Nálam hosszú évek teltek el, mire eljutottunk oda, hogy megoldást találjunk és a valódi problémát is kezeljük.

Már születésemkor megállapították a vashiányos vérszegénységet. Óvodás és kisiskolásként még nem volt feltűnő, viszont az évek elteltével egyre szembetűnőbb lett. Főleg az iskolai években kezdtem nem jól érezni magamat. Ezután éveken keresztül jött a kínlódás és szenvedés. Házi és iskolaorvosok mindig csak egyet fújtak, hogy mozogjak és legyek kint a levegőn sokat, meg figyeljek a folyadékra és szedjem a vasat és egyek. Az volt az érdekes, hogy jártam táncolni,-mert nagyon szeretem a zenét és a táncot-és ott is rosszullét jött rám. Akkor hogy is van ez? Mozogtam, de mégis rosszul voltam?! Nagyon, érdekes! Jó tanácsok voltak, de nem oldódott meg ezektől.

Tipikus jelek voltak az, hogy sápadt voltam, vékony alkatú és nem is tudtam hízni sem. Felsőbb évfolyamba jártam, (13 vagy 14 éves lehettem) amikor eléggé sűrűn fájt a fejem és szédültem is. Ezt követően elmentünk egy gyermek neurológushoz, aki megvizsgált, nézte az egyensúlyomat, reflexeimet és ezután beutalt egy MR vizsgálatra, majd csinált egy EEG-t is. Az eredmények szerencsére jók lettek, viszont a tünetek ugyanúgy fennálltak. Évek szenvedése, bizonytalansága következett.

Fokozódtak a tüneteim és már ájulásérzet is többször rám jött, amitől még jobban kialakult bennem a félelem. Ha még nem lett volna elég, már ahogy az iskolát megkezdtem, nehezen tudtam koncentrálni és tanulni. Ez felnőttkoromig elkísért egészen a főiskoláig, majd a nyelvvizsga felkészülése során is megmaradt. Nagyon sok energiámba került, hogy végezzek az iskolákkal és kellett is a segítség, anyukám nagyon sokat segített.

Az orvosok mindig jöttek azzal, hogy „jaj, de sovány vagy, hízzál már egy kicsit!”, ” milyen sápadtka vagy!”, „nagyon alacsony a vasnak az értéke!”- ezeket hallgattam éveken keresztül és nagyon elegem lett! Többféle vaskészítménnyel próbálkoztak nálam, de egyik sem vezetett sikerhez. Sőt, az egyik készítmény, amit nem fogok nevén nevezni, annyira ” felszívódott és hasznosult”, hogy a székletem fekete lett tőle! Ja, hozzáteszem a véremben a szint sem emelkedett túl sokat az évek alatt.

Akkora hova tűnt vagy egyáltalán hasznosult? Mennyire voltak megbízhatóak ezek a tabletták? Mivel nekem lényegi változást nem hozott, így nincs jó tapasztalatom ezekkel.

Ahogy teltek az évek felszívódási problémáim jelentkeztek. Állandó éhségérzettel, rosszullétekkel, néha gyomorgörcsökkel, fáradtsággal küzdöttem meg. Továbbra sem híztam egy dekát sem és még ez is zavart. Mikor már nagyon ott volt, hogy ezzel komolyabban kellene valakinek foglalkoznia, akkor elindultunk a megoldást vezető út felé. Orvosról orvosra jártunk és több vizsgálaton estem át. Hosszú évek után végre kiderült az alapproblémám és „fény az alagút végén” érzésem támadt.

Így jutottam el a vashiányos vérszegénységből a lisztérzékenységig, majd ezt követően egy műtéttel és ételérzékenységek és candida kiderülésével záródott. Az a doktornő, aki ezt megállapította, ő ajánlotta azt a vaskészítményt, ami felszívódik és hasznosul is. Egy évig szedtem napi kettőt ebből és a 2.3-as szintemet felvitte 21-re! Lényegében megszűnt ez a problémám és a mai napig szedem, mert megbízok ebben!

A vashiány/vérszegénység komoly probléma!
A képet készítette: JK Workshop

Lisztérzékenységről/ cöliákiáról

Információk, érdekességek!

A lisztérzékenység/cöliákia napjainkban felkapott téma lett és ez a betegség a népesség folyamatosan gyarapodó százalékát teszik ki. A felmérések alapján csupán minden tizedik ember tud erről a betegségéről.

Milyen panaszok esetén gyanakodhatunk?

Főként felszívódási zavarok esetén jelentkező panasz hátterében megbújhat a lisztérzékenység.

Hogy mi a glutén?

A glutén, vagy másnéven sikér a búza, rozs, árpa, vízben oldhatatlan fehérje együttese. A kalászosok legjelentősebb fehérje összetevői az alkoholban oldódó prolaminok, melyek az érett mag fehérjetartalmának az 50%-át teszik ki. A búza gluténjét sokféle prolamin ( gliadinok és gluteninek) állítja elő. A búzában megtalálható gliadin mellett más kalászosok prolaminjai is hozzá hasonló immunológiai reakciókat idézhetnek elő. Mint például a rozsban fellelhető secalin, az árpában pedig a hordein is.

Milyen tényezők állnak a kialakulásának hátterében?

Az első a sajátos genetikai hajlam, majd ezt követi a glutén, továbbá azok az immunsejtek (limfociták) melyek károsító hatással bírnak.

Érdekességek

A következő rövid történeti összegzés több száz évet ölel át és jól szemlélteti a cöliákiára utaló ismertetőjeleket és a betegség megállapításának különböző fokait. Évszázadok gyógyítóinak fáradhatatlan megfigyelő-és kutatómunkája alapján a tünetek illetve a kiváltó ok közti összefüggések felismerése áll.

„Kappadókiai Aretaeusaz i. sz. I. évszázadban írta le először a lisztérzékenység tüneteit ( innen ered a cöliákia, azaz, ,,hasbetegség” elnevezés), majd Samuel Jones Gee ( 1839-1911) angol gyermekgyógyász 1888-ban publikálta a cöliákia klinikai képét, és megállapította a diéta jelentőségét is. 1953-ban Williem-Karel Dicke (1905-1962) holland gyermekgyógyász összefüggést talált a betegség és néhány gabonaféle fogyasztása között. Munkatársaival azt is igazolta, hogy a búza alkoholban oldható fehérjererakció, vagyis a gliadin felelős a zsírfelszívódási zavaráért. 1957-ben végezték az első vékonybél-biopsziát, majd a glutén elhagyását követően is. 1972-ben Seah és munkatársai írták le, hogy a lisztérzékenyek vérében autoantitestek mutathatóak ki, amelyek reakcióba lépnek a normál szövettel ( ún. transzglutamináz enzimmel). Ma a vizsgálatok során a transzglutamináz-ellenes antitestek mennyiségét mutatjuk ki, és a diétát követően ezeknek a szintjét ellenőrizzük, így becsüljük meg a betegség aktivitását.”

„2012 októberében az ausztráliai Synchrotron kutatási központban először tették láthatóvá a glutén és az immunrendszer T sejtjei közötti kapcsolatot, ami egyértleműen igazolja a lisztérzékenység-cöliákia-kiváltásában szerepet játszó immunsejtek szerepét. Statisztikák alapján minden százharmincharmadik embert érint ez a genetikailag meghatározott eltérés. A HLA-DQ2-hordozók közül minden huszadik, míg a HLA-DQ8 -hordozók közül minden százötvenedik embernél alakul ki a lisztérzékenység. A HLA-DG gének egyéb változatait hordozó személyek védettek a betegséggel szemben. Dr. Hugh Reid, a kutatás vezetője így nyilatkozott: ,, Most először sikerült szubmolekuláris szinten szemmel láthatóvá tenni a glutén, illetve az immunválasz kiváltásáért felelős két protein interakcióját” ”

1950-es évektől 2012 október: Ausztráliában sikerült bebizonyítani a glutén és az immunsejtek kapcsolódását a cöliákia genetikai prediszpozíció melletti kiváltó okaként. Ez a meghatározó eredmény a jövőben soron lévő kutatások alapjait fogja kifejezni. A cöliákiás betegek csaknem 90 százalékánál kimutatták megelőzően adenovírus-fertőzésen átestek. Áteresztőbbé válik a fertőzés által a bélbolyhok nyálkahártyája a gliadinmolekula részére. Ebben a folyamatban kémiai és mechanikai hatások, gyulladásos folyamatok, fertőzések, továbbá a bélflóra megváltozása is szerepet játszhatnak. Tehát nem allergia, hanem egy autoimmun folyamat.

Genetikai vizsgálatok

„Széles körű genetikai családvizsgálatok során mutatták ki a cöliákia kialakulásának egyik alapfeltételét, azt a genetikai hajlamot, amelyet a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 genetikai típusjelent. A táplálékban lévő és a bélfalon lebontatlanul áthaladó glutén, illetve prolamin ezekben az esetekben összekapcsolódik az immunsejtekkel, ami a gyulladásos T, B sejtek és citokinok aktiválódása következtében elindít egy immunfolyamatot. A szövettani vizsgálat során a bolyhokban található sejtek (intraepiteliális limfociták-IEL) számának növekedését lehet kimutatni, valamint súlyos esetkben a bélbolyhok zsugorodását, eltűnését.”

Gyakorisága

A lisztérzékenység gyakorisága a fejlett országokban 1-2 a 100-hoz és egyértelmű női dominanciát mutatnak az adatok. Globálisan megfigyelhető gyarapodását a csecsemőkori bélflórával, ezenkívül a megfelelő bélflóra kialakulásának hiányával is kapcsolatba hozzák. A lisztérzékenység nagyobb fokú gyakoriságát észrevették azoknál, akik császármetszéssel jöttek a világra. A cöliákiában a mikrobiom vizsgálat közben elsődlegesen a Lactobacillusok, a Bifidobacteriumok, a Firmicutes mennyiségének csökkenését, a Bacteroides, a Proteobacteriumok, az Escherichia coli és a Clostridium mennyiségének emelkedését kimutatták.

Fontos információk!

A lisztérzékenység egy autoimmun folyamat, így további autoimmun betegségekkel együtt sokszor előfordul.

Az autoimmun folyamat megszűnik a glutén elhagyását követően. Ezért nélkülözhetetlen a gluténmentes diéta szigorú betartása.

Nemzetközileg elfogadott jelzés az áthúzott kalász a gluténmentes termékek egységes jelképe. Hasznos információkkal látja el a betegeket a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete.

Nem allergia, hanem autoimmun betegség, melynek az okát ismerjük.

Az immunológiai folyamatot, melyet a glutén vált ki és a bélbolyhokban gyulladást okoz.

Felszívódási zavart okoz a bélbolyhok hiánya vagy nem megfelelő működése, ami továbbá vashiányt és egyéb nyomelemek, vitaminok hiányát eredményezi.

Sokszor más szerveket is érint.

A betegség tünetmentességét a glutén elhagyása oldja meg.

A lisztérzékenységgel együtt járhat másodlagos laktózérzékenység.

A családtagok vizsgálata is szükséges feltétlenül a genetikai hajlam végett.

A pontos diagnózis megállapítása előtt ne kezdd el a gluténmentes diétát!

Forrás: Dr. Tamássy Klára-Barangolás a bél körül, Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018. p. 125-131.

Hogyan hatott rám a lisztérzékenység, amíg ki nem derült?

Fizikailag, lelkileg és mentálisan!

Kemény és küzdelmes évek voltak ezek, ugyanis szenvedéssel töltöttem el a fiatalságom nagy részét!

Így jártam végig az általános iskola felső osztályát, majd következett a középiskola. Ezekben az években még nem durvult el az állapotom, viszont mikor elmentem 2 éves felsőfokú képzésre, ott már konkrétan ájulás körüli állapotban találtam magamat bizonyos órákon.

A felszívódásom volt az első igazán intő jel, persze erre az orvosok legyintettek egyet! Kezdődött a vashiányos vérszegénységgel, majd folytatódott azzal, hogy évről évre semmit nem híztam, de enni azt ettem, méghozzá sokat! Egyre többet! De! Mikor a zsemlétől begörcsölt a gyomrom, feküdtem a padon és próbáltam túlélni az órákat, azért az nem volt semmi! Majd fokozódtak a rosszullétek és egyre rosszabbul voltam!

Ezután főiskolára mentem, ahol reménykedtem abban, „új hely, új környezet, új emberek” ez majd biztos sokat segít! Természetesen nem oldódott meg! Sőt! Másodéves voltam, amikor már egyre többször jelentkezett és sűrűbben! Nagyon aggasztó volt! Mikor órán is muszáj voltam enni és a csoporttársaim röhögni kezdtek, eléggé rosszul esett és dühös voltam! Még én éreztem magamat kínosan, mert nem tudtam, hogy mi lehet a bajom!

Gyakorlatról tartottam haza, mikor olyan szinten elgyengültem és szédültem, hogy már másnap a suliba nem tudtam eljutni! A vasútállomás felé vezető félúton vissza kellett fordulnom! Úgy jöttem haza, hogy fogtam a falat végig és közben telefononon jeleztem anyukámnak! Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül hazajutottam! Borzasztó halálfélelem kerített a hatalmába és azt hittem sose leszek már jól! Nagyon sokat sírtam és el voltam keseredve!

A háziorvos szerint fejlődő szervezet voltam! Ez nagyon vicces, mert 22 évesen nem hiszem, hogy az voltam! Az mennyire volt normális, hogy egy délelőtt alatt megettem 5 db szendvicset és ráadásul volt olyan alkalom, hogy rántott hús volt benne! Csak ettem és ettem, de hízni egy dekát nem híztam! Hiába figyeltem az étkezésre és a folyadékbevitelre, a vércukorszintem így is leesett és jött az ájulásérzet!

Nagyon fáradt voltam és a koncentrálásban is nehezített! Úgy tanultam végig az éveket, hogy nekem dupla vagy tripla energiámba került, hogy jó tanuló lehessek! Ugyanis elfelejtettem hamar a megtanult szöveget vagy nagyon nehéz volt odafigyelnem! Az idegrendszeremre is hatott, nem is kicsit!

Erre rájött még az, hogy a májkapumban kialakult nyirokcsomó rendszer mögött a kezeletlen lisztérzékenység is közrejátszhatott! Sajnos, ezt senki sem tudta nekem pontosan megmondani, míg a műtét, sőt a szövettan eredménye után sem!

Haragszok, nagyon! Mert ha ezek hamarabb kiderültek volna, akkor nem kellett volna végigszenvednem és én is felhőtlenül élvezhettem volna a diákéveket!

Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.

Orvosi kivizsgálások #4

Majd elérkezett a májusi hónap és az egyik napon felhívott minket a hematológus és közölte anyukámmal, hogy beigazolódott nálam a lisztérzékenység. Mondta, hogy ki sem kell mennünk az eredményért, majd kipostázzák, amit én anno ott a kórházban megcímeztem magamnak. Nagyjából elmagyarázta, hogy miket kerüljek el és mire figyeljek, a többit pedig az interneten meg tudom nézni, vagy lépjek be a lakóhelyemen található lisztérzékenyek klubjába.

Miután meghallottam, hogy kiderült a lisztérzékenység, elkezdtem sírni. Azt sem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy milyen ételeket készítsünk és a lelki, mentális hatásaira még nem is gondoltunk akkor. Másnap már anyukám megvette nekem az első gluténmentes kenyeremet. Borzasztó íze volt, számomra ehetetlen volt és lelkileg megviselt. Amúgy sok idő kellett, mire az ízéhez hozzászoktam a gluténmentes ételeknek.

Családszűrést is javasolt az orvos, hogy kiderüljön kitől örökölhettem a lisztérzékenységet. Végül csak anya ment el egy ilyen vérvételre és neki negatív lett. A hematológus írt egy beutalót a biopsziára, hogy szövettant csináljanak. De ezt nem vállaltam, így ezt saját felelősségemre visszautasítottam. Meg amúgy is feleslegesnek találtam volna, ha műteni kell, akkor műteni kell.


Majd ezután a hepatológiára kaptam beutalót, mivel a májamból volt kiindulóan a nyirokcsomó, így a májamat meg akarták nézni, hogy jól működik-e? Ott egy idősebb nő volt az orvos, elsőre sem ő, sem az asszisztense nem volt szimpatikus. Ő is megvizsgált, majd elküldött vérvételre.

Szerencsére semmi probléma nem volt a májammal, tehát a gond máshonnan eredt.

Mivel vashiányom volt, így elküldtek egy vasfelszívódás vizsgálatra. Ez a vizsgálat úgy nézett ki, hogy kb. reggel 7 órára mentünk ki a kórházba és először éhgyomorra vettek vért, de ihattam, sőt kellett is innom sok vizet. Utána kaptam tőlük vastablettát, amiből meg volt mennyit kellett bevennem és óránként vették le a vért. 11 óra körül ért véget és ezután már ehettem.

Az eredmény jó lett, bár ennek ellenére nem értettem, hogy lehet ez, ha közben meg nagyon alacsony volt mindig is a vas értéke.


Következő utunk a gasztroenterológiára vezetett. Egy fiatalabb orvos volt, aki viccelődött velem, hogy ő nagyon meg szeretné nézni a bélbolyhaimat, mivel a lisztérzékenység által roncsolódhattak.

Ezt a vizsgálatot sem vállaltam, hisz olyan magas volt az értéke a vérvételi eredménynek, hogy feleslegesnek találtam volna, illetve már egy hónapja diétáztam.

Orvosi kivizsgálások #3

A következő beutalót a hematológiára kaptam, ott egy idősebb férfi volt az orvos. Megvizsgált és ő úgy gondolta, hogy ezek a tünetek a lisztérzékenységtől is lehetnek. Még aznap két vérvételre is sor került. Az egyiknél csak bizonyos értékeket kért, míg a másik kizárólag a lisztérzékenységre irányult.

Ennek az eredményére kellett legalább egy hónapot várni, mert nem helyben vizsgálták, hanem elszállították. Azt tanácsolta, amíg ki nem derül az eredmény, addig egyem ugyanazokat, amiket addig ettem. A CT vizsgálatra április elején kora reggeli időpontban kellett megjelenni és természetesen éhgyomorra. Felvették az adataimat, majd vártunk. Amikor mondták a nevemet, odamentem az egyik ajtóhoz és egy kancsó kontrasztanyagot kaptam, hozzá egy kis műanyag poharat is.

A lényeg az volt, hogy 10 percenként meg kell innom egy pohárral. Amúgy nem volt rossz íze, de jó sem. Enyhén mentolos íz, szénsavas folyadék volt. Mivel éhgyomorra voltam, így azt éreztem, hogy gázosodok tőle. Kb. egy óra telt el mire rám került a sor. Bementem, levetkőztem, a nadrágot ki kellett gombolnom és egy kicsit lehúzni, felül pedig csak egy atléta maradhatott rajtam melltartó nélkül. Mielőtt elkezdődött volna a vizsgálat, a karomba bevezették a branült, mivel ebbe kaptam vénásan a kontrasztanyagot.

A karjaimat a fejemhez tették, kérték, hogy ne beszéljek. Mivel volt egy kis mikrofon, ebbe beszéltek hozzám, figyelnem kellett az utasításokat, hogy pl. mikor tartsam bent a levegőt, mikor fújjam ki. Majd a végéhez közeledve, jelezték, hogy most fogják beadni a kontrasztanyagot. Melegségérzet fogott el és olyan érzés volt, mintha bepisiltem volna. Ezután felöltöztem és kimentem a folyosóra. Amúgy szerencsére nagyon normálisak voltak, így ezzel a részével nem volt semmi gond.

Anyukámmal délután fél kettőig kellett várni az eredményre, de abba is csak egy mondat volt leírva, így nem sokra jutottunk ezzel. Amúgy a CT vizsgálat kb. negyed órás és nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint az MR.

Mivel ebből nem tudtunk kiindulni, így kértünk radiológushoz időpontot hasi ultrahangra. Megvizsgált és annyit mondott, hogyha a lánya lennék, akkor biztos azt mondaná, hogy ez műtéti eljárással oldható csak meg, mivel látta, hogy ez egy nyirokcsomó.

A CT vizsgálat eredményét elvitte haza magával és a következő alkalomra kiértékelte nekem és ezért nem kért semmi pénzt. Elmondta, hogy szerinte egy jóindulatú nyirokcsomót lát a májkapuban és ezt mindenképpen operálni kell majd. Még azt is hozzátette, hogy ennek a nyirokcsomónak gyors a keringése és minden tápanyagot elszív tőlem.