Címkearchívumok: megértés

Hogyan viszonyulnak az ételérzékenyekhez?

Megítélések

A diétával, étkezéssel kapcsolatosan!

Ez egy nagyon nehéz és szokatlan helyzet-főleg az elején- mind az ételérzékeny és családja, környezete számára is!

Sajnos, az emberek többsége ilyenkor önkéntelenül megítéli vagy véleményt formál ( amit természetesen szabad, csak vigyázni kellene, hogy ezzel ne bántsuk meg a másikat)! Nyomasztó és terhet jelent, akik évek elteltével sem akarják ezt elfogadni és képesek kínálgatni ugyanúgy az érzékeny embert vagy felháborodva kérdőre vonni!

Különcnek/furának vagy hisztisnek és válogatósnak titulálják! Ez nem csak a családon belül fordulhat elő, hanem akár iskolában, munkahelyen, közösségi életben és éttermekben is!

Mit érezhet ezek után egy ételérzékeny? Hogy ő más, mint a többi! Önbizalmából veszíthet és előbb-utóbb kínosan érezheti magát, menjen akárhova is! Belefáradhat az állandó magyarázkodásba, ami még csak nehezítheti a saját helyzetét elsősorban! Mikor azt mutatják, hogy próbálják elfogadni, de a nézések, szavak és tettek másról árulkodnak, akkor ez egy idő után baromi idegesítő és unalmas lesz!

Jöjjenek azok, amiket az ételallergiások hallanak, tapasztalnak: ” ezt sem eheted akkor?”, „nem akarsz valami normálisat enni?” „már megint ezt a sz*rt eszed?”, „tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!”, „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!”, ” jaj, de vékony vagy, hízzál már!”, ” ez mi, amit eszel?”, ” ezek mennyibe kerülnek?”, „meddig kell tartanod a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez!

Ami a legfontosabb, hogy szeretettel, elfogadással és megértéssel sokat tudunk javítani a helyzeten!

Jelenlegi állapotom

Az elmúlt éveim összefoglalva. 2014-ben minden egyszerre zúdult a nyakamba. Májkapuban lévő nyirokcsomók, lisztérzékenység, műtét, allergia vizsgálat és a candida. Ez aztán a meglepetések éve volt, úgy rendesen. Régebben csak mertem remélni, hogy elérhetem az 50 kilós álomhatárt. Igen, nálam ez jelentette, mivel a műtét előtt voltam 43 kiló és ez eléggé rosszul érintett. Kb semmiben nem éreztem jól magamat, mindegy mit vettem fel. Legalább 3 év kellett, míg összeszedtem magamat súlyilag és szépen lassan elkezdtem hízni.

Ez olyannyira sikerült, hogy a súlyom 55 és 60 kiló között szokott „mozogni”. A hegem ennyi év elteltével is szokott fájni, főleg az időváltozásra bejelez. Ilyenkor azt érzem, hogy „ugrál” és mintha mocorogna belülről, illetve szokott görcsösen is fájni. Az étkezés okozta nehézségeket nagyjából leküzdöttem, de a mentális részével még jelenleg is meggyűlik a bajom. Ezalatt a pánikbetegségre gondolok. Szeretnék én magam megoldást találni rá és gyógyszerek segítsége nélkül kijönni ebből. Sok türelemre és akaraterőre van szükség és főleg szeretetre, megértésre, amit szerencsére a közvetlen környezettől meg is kapok.

Saját forrás