Címkearchívumok: megfelelés

Gondolataim és tapasztalataim a nyelvtanulásról

Hogyan hatott rám, és milyen nehézségekkel kellett megküzdenem az egészségi állapotom miatt?

Az egészségem romlása kihatott az idegrendszerre és nemcsak a tanulásomat, de a nyelvtanulásomat is erősen befolyásolta. Persze ennek ellenére, felteszem mindig a következő kérdéseket. Hogy tanuljunk nyelveket? Kényszer hatására vagy anélkül? Szorongva vagy félve? Vagy lazábban és gátlások nélkül? És akkor még haszna is lesz és nem megy tönkre az ember idegrendszere! Na, ez a nem mindegy! Az előző bejegyzésben már említettem, hogy andragógia szakon végeztem és két szakirányon. 2015-ben szakdolgozatom témájának a következőt választottam. Az idegennyelv-tudás jelentősége az élethosszig tartó tanulásban és felnőttképzésben. Elég hosszú, szép címet kapott és amit akkor írtam, azt meg is tapasztaltam a rá következő években. A német nyelv számomra mindig is „mumus” marad. Annyi kín, szenvedés, áttanult nappalok és éjszakák, öröm, sírás, magasság, mélység és mindig az a bizonyos ördögi kör.

Évek kínlódása, kudarcba fulladt magántanárok, sok kidobott pénz és sikertelen vizsgák után jutottam el diszlexia vizsgálatra, hogy még „jobban” érezzem magamat. De legalább megoldódott ez a probléma is, ugyanis a középfokú nyelvvizsgát, ha az égről lehozom az összes csillagot sem sikerült volna. Egyébként a vizsgálaton nagyon rendes volt a gyógypedagógus és a feladatokat is gyorsan és könnyen megoldottam és próbáltam alázattal végigcsinálni. Szinte nem is hittem el, hogy ha mindent megoldok, akkor mi a bajom és mit keresek én itt egyáltalán?! A vizsgálat végén az utolsó feladatnál jött ki a gond. Ez pedig a fogalmazás írása volt és sok esetben a betűim is olvasatlanok, így emiatt és a sikertelen nyelvvizsgák miatt is született meg ez a döntés. Ja és a végén még a szakember hozzátette, hogy figyelemzavart is észrevett nálam, de azt nem ott vizsgálták, így az annyiban is maradt.

Szóval megkérdezem én a volt pedagógusaimat, hogy nem fedezték fel ezt nálam anno és még a főiskolát is így végeztem el, ez most komoly?! HATALMAS CSALÓDÁS ÉS HARAGSZOK! Végül azt ajánlották, hogy egy alapfokú nyelvvizsgát meg kell csinálnom felmentésekkel. Így a hanganyag helyett-ami amúgy is nagyon nehéz szokott lenni, pláne németből-felolvasás volt és ennek alapján kellett válaszolnom a kérdésekre. A másik segítség a többletidő volt, írásban plusz időt kaptam, hogy megoldhassam a feladatokat. Amit mai napig nem hiszek el, hogy olyan könnyen ment és sikeresen vettem az akadályokat. Ráadásul szívemhez és lelkemhez közel álló témákat kaptam mind az írásbelin és szóbelin is, AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDOT! És mivel nem hiszek a véletlenekben, így az írásbeli vizsga pont április 7.-re esett, amikor is az Egészség világnapja van.

Így számtalan zsákutcák után beért a „ gyümölcs” , persze nem úgy, ahogy én azt szerettem volna. Sikerült a vizsga és már alig tudtam örülni, hisz mennyit vágyakoztam, hogy majd én is elérhetem, nekem is sikerülhet?! Hozzáteszem ezt a diploma megszerzése miatt kellett megcsinálnom, egyébként tuti, hogy nem foglalkoztam volna ilyennel. Majd ezután jött a nagy kaland, az igazi „vizsga” . Egy idegen országban helytállni, bizonyítani a nyelvtudást nem egyszerű. Főleg, ha az ember olyan helyen van, ahol a dialektus is még plusz problémát okoz. Nincs előre bemagolt szöveg, kihúzott tétel, vizsgabizottság. Rögtön reagálni és hirtelen kell az agyat átállítani az adott nyelvre, pörögnek a szavak a fejben. Ja, arra odafigyelni, amit itthon elvárnak, hogy helyesen kell nyelvtanilag írni és mondani, őket odakint ez nem érdekli, így is értik.

Az egyik volt magántanárom, aki csak a rosszat és a hibát kereste bennem és akivel kölcsönös volt a „szimpátia”, egyszer ezt mondta: „Annamari, ez nem eine, hanem einen”. De ezt így rideg tekintettel és lecseszve, lenézően. Szóval üzenem innen: „Drága Tanárnő” megtapasztaltam, hogy kint pont nem érdekelte őket, hogy eine vagy einen. Nem így kell valakit motiválni a nyelvtanulásra, véleményem szerint. Sokkal könnyebb, ha az adott környezetben mindennap látja, hallja a szavakat és beszéli az ember, így lassan beilleszkedik, ráhangolódik és azonosul azzal a kultúrával, ahol éppen tartózkodik.

Miután letudtam a némettel kapcsolatos teendőimet, egy új nyelvet megismerni és tanulni elvárás és blokk nélkül, az maga a csoda! Szívem vágya teljesült azzal, hogy a mindig is imádott nyelvemet, az angolt tanulhatom szabadon és kötetlenül. Felemelő érzés!