Címkearchívumok: megviseltség

Keresem magamat…

…és az utamat

Ez a bejegyzés így született meg, hogy már annyira mélyponton vagyok most is, hogy ültem és akkor jött ez a gondolat, hogy kiírjam ezt a fájdalmamat, hogy mit is kezdjek én az életemmel?! Hogy ki is vagyok valójában? Már egy ideje, de most főleg egy elveszett embernek érzem magamat. Mire születtem? Milyen irányban kellene tovább haladnom? Ezeket napi szinten felteszem magamnak és még mindig ugyanitt tartok. Egyébként, ami a végzettségemet illeti andragógus vagyok ezen belül művelődésszervező és felnőttképzési szervező. De nem is értem, minek tanultam én egyáltalán ilyet?! Ennyi idő elteltével sokszor jött ez, hogy minek választottam én annak idején ezt a területet?!

Ami az érdekes, hogy nekem kellene segíteni a munkanélkülieket vissza a munka világába, erre én vagyok olyan helyzetben, hogy saját magamat nem tudom ebből az állapotból kiszakítani. Szóval ez nagyon kettős és mindkét oldalát megtapasztalom. A környezetemben előfordult már, hogy egy közeli hozzátartozómon kellett segítenem abban, hogy a nehéz helyzetből talpra álljon és egy biztonságos és kiszámítható munkahelyen dolgozhasson. Az egészségem miatt sokat elszenvedtem és felőrölt lelkileg és az önbizalmamnak odavágott, ami miatt a munkába állást nehezen tudom magamról elképzelni. Voltak már rövidebb ideig tartó kisebb munkák, megjártam külföldet a párommal együtt, de ott is csak alkalmi munkák jöttek.

Sajnos a gyárban nem bírtam sokáig, mert idegileg a padlóra küldött. Majd jött a mosogatás, amiben jól éreztem magamat, de fizikailag fájt és sajnos hosszabb távon nem kaptam lehetőséget, így haza kényszerültem. Így is nehezen hittem el, hogy ennyi rosszullét és megviseltség után képes leszek „talpalni”. Pont emiatt is van bennem blokk és nagyon sok ember nem ért meg, megítél és könnyen osztja a kéretlen tanácsokat. Aki a legjobban megérti az anyukám-akinek szintén az egészségi állapot romlása okozta, hogy nem tud dolgozni-, és a párom. Most ott tartok, hogy a pánikbetegségből ki kell jönnöm és valamit döntenem kell, hogy merre lépjek.

Szeretnék még valamit tanulni, sok minden érdekel, de annyi olyan tanfolyam van, ami csak a pénzt viszi el és nem lesz meg az értelme. A döntéseimben pont ezért vagyok megfontolt, óvatos és sokat mérlegelek, hogy helyesen döntsek, nem rohanok fejjel a falnak.

Gyógyteával a hormonokért

Lassan fél év küzdelem van a hátam mögött, hogy helyreálljon a hormonháztartásom. Ez úgy kezdődött, hogy már egy ideje nem akart rendesen megjönni. Elmentem hasi és kismedencei ultrahangra, ami szerencsére nem mutatott semmilyen gyulladást. Kemény időszak ez, hogy mindennap biztatom magamat azzal, hogy muszáj meginnom a teámat, hogy legyen neki eredménye. Még soha nem tartott ilyen hosszú ideig egy kúra. Általában 4 vagy 6 hétig ittam, de ilyen sokáig még nem. Eleinte hőhullámok gyötörtek, ezt eléggé nehezen viseltem. Majd a folyamatos éhségérzet, remegés, vércukorszint ingadozás, ami még mindig tart. Ja, és még a hányinger és szédülés is jelentkezett.

Őszintén, nagyon elfáradtam mind testileg és lelkileg is. Emellett ülőfürdőt is szoktam venni, hogy ezzel is segítsem az állapotomat. Természetesen a vitaminokat is ugyanúgy szedem és a táplálkozásomra is figyelek, de ez már nálam alap. Még ami fontos, hogy a lelki oldalát is meg kellett alaposan vizsgálnom, mert ez is kell a gyógyuláshoz. És, hogy miért nem megyek orvoshoz? Mert nem szeretném feleslegesen hormonokkal tömni magamat, ugyanis a legtöbb nőgyógyász hormontablettát ír fel.