Címkearchívumok: műtét

„Kéz a kézben jár egymással”?!

2022.12.22.Fontosbizonytalanság, candida, ételérzékenységek, fokozódó tünetek, hosszú évek, kínlódás, lisztérzékenység, megfelelő vastabletta, megoldás, műtét, orvosi tanácsok, saját tapasztalat, szenvedés, tünetek, vashiány, vaskészítmények, vérszegénység, vizsgálatokAnnamari_30

A vashiány/vérszegénység vs. lisztérzékenység?

A saját tapasztalatomból kiindulva a válaszom: IGEN! Nálam hosszú évek teltek el, mire eljutottunk oda, hogy megoldást találjunk és a valódi problémát is kezeljük.

Már születésemkor megállapították a vashiányos vérszegénységet. Óvodás és kisiskolásként még nem volt feltűnő, viszont az évek elteltével egyre szembetűnőbb lett. Főleg az iskolai években kezdtem nem jól érezni magamat. Ezután éveken keresztül jött a kínlódás és szenvedés. Házi és iskolaorvosok mindig csak egyet fújtak, hogy mozogjak és legyek kint a levegőn sokat, meg figyeljek a folyadékra és szedjem a vasat és egyek. Az volt az érdekes, hogy jártam táncolni,-mert nagyon szeretem a zenét és a táncot-és ott is rosszullét jött rám. Akkor hogy is van ez? Mozogtam, de mégis rosszul voltam?! Nagyon, érdekes! Jó tanácsok voltak, de nem oldódott meg ezektől.

Tipikus jelek voltak az, hogy sápadt voltam, vékony alkatú és nem is tudtam hízni sem. Felsőbb évfolyamba jártam, (13 vagy 14 éves lehettem) amikor eléggé sűrűn fájt a fejem és szédültem is. Ezt követően elmentünk egy gyermek neurológushoz, aki megvizsgált, nézte az egyensúlyomat, reflexeimet és ezután beutalt egy MR vizsgálatra, majd csinált egy EEG-t is. Az eredmények szerencsére jók lettek, viszont a tünetek ugyanúgy fennálltak. Évek szenvedése, bizonytalansága következett.

Fokozódtak a tüneteim és már ájulásérzet is többször rám jött, amitől még jobban kialakult bennem a félelem. Ha még nem lett volna elég, már ahogy az iskolát megkezdtem, nehezen tudtam koncentrálni és tanulni. Ez felnőttkoromig elkísért egészen a főiskoláig, majd a nyelvvizsga felkészülése során is megmaradt. Nagyon sok energiámba került, hogy végezzek az iskolákkal és kellett is a segítség, anyukám nagyon sokat segített.

Az orvosok mindig jöttek azzal, hogy „jaj, de sovány vagy, hízzál már egy kicsit!”, ” milyen sápadtka vagy!”, „nagyon alacsony a vasnak az értéke!”- ezeket hallgattam éveken keresztül és nagyon elegem lett! Többféle vaskészítménnyel próbálkoztak nálam, de egyik sem vezetett sikerhez. Sőt, az egyik készítmény, amit nem fogok nevén nevezni, annyira ” felszívódott és hasznosult”, hogy a székletem fekete lett tőle! Ja, hozzáteszem a véremben a szint sem emelkedett túl sokat az évek alatt.

Akkora hova tűnt vagy egyáltalán hasznosult? Mennyire voltak megbízhatóak ezek a tabletták? Mivel nekem lényegi változást nem hozott, így nincs jó tapasztalatom ezekkel.

Ahogy teltek az évek felszívódási problémáim jelentkeztek. Állandó éhségérzettel, rosszullétekkel, néha gyomorgörcsökkel, fáradtsággal küzdöttem meg. Továbbra sem híztam egy dekát sem és még ez is zavart. Mikor már nagyon ott volt, hogy ezzel komolyabban kellene valakinek foglalkoznia, akkor elindultunk a megoldást vezető út felé. Orvosról orvosra jártunk és több vizsgálaton estem át. Hosszú évek után végre kiderült az alapproblémám és „fény az alagút végén” érzésem támadt.

Így jutottam el a vashiányos vérszegénységből a lisztérzékenységig, majd ezt követően egy műtéttel és ételérzékenységek és candida kiderülésével záródott. Az a doktornő, aki ezt megállapította, ő ajánlotta azt a vaskészítményt, ami felszívódik és hasznosul is. Egy évig szedtem napi kettőt ebből és a 2.3-as szintemet felvitte 21-re! Lényegében megszűnt ez a problémám és a mai napig szedem, mert megbízok ebben!

A vashiány/vérszegénység komoly probléma!
A képet készítette: JK Workshop

Mennyi idő kellett, míg összeszedtem magamat?

2022.12.15.Véleményezéseimálomhatár, elfogadás, emlékek, érzékenységem, étvágy, felszívódás, gluténmentes diéta, gluténmentes gabonák, gyógynövények, hasznosul, hízás, könnyek, könnyű ételek, megszokás, műtét, műtéti heg, siker, súlyom, szeretet, támogatás, tanulság, táplálkozás, testi és lelki megviseltség, több mint 50 kilóAnnamari_30

Műtét után, diéta betartásával!

2014 májusában kezdtem el a gluténmentes diétát, majd szeptemberben várt rám a nagy műtét. Kiderült a többi érzékenységem és azokra is figyelnem kellett, amik még jobban nehezítették a táplálkozást!

Utána sok minden megváltozott az étvágyammal és étkezéssel kapcsolatban. Nem kívántam az ételt és nagyon keveset ettem egy nap. Főleg könnyű ételeket és szárazakat, mert ezek estek jól. Puffasztott szeleteket, linzert és párolt zöldséget körettel, húst csak ritkábban!

Nagyon nehéz volt és féltem, hogy soha nem fogok tudni enni. Körömvirág teát ittam, mert étvágygerjesztő hatással bír! Étkezések előtt citromlevet egy kiskanállal vagy unicumot egy gyűszűnyit ittam.

Nem voltam még teljesen jól és akkor még nem kezdtem el hízni! Évek kellettek, míg szépen elkezdett gyarapodni a súlyom. Nem értettem, ha tartom a diétát, akkor miért vagyok még mindig olyan vékony?!

Nem éreztem magamat egyik ruhában sem jól, mert láttam a tükörben, hogy milyen az alkatom. Nagyon megviselt voltam és a műtéti hegem elfogadásához is idő kellett. Tudom, hogy muszáj volt a műtét, de nehéz volt, hogy mindennap szembesültem vele, milyen nagy vágás van a hasamon! Szerencsére akik közel állnak hozzám, támogattak és mondták, hagyjak időt magamnak, próbáljak türelmes lenni!

Ahogy írom ezt a bejegyzést, jönnek vissza bennem az emlékek és potyognak a könnyeim. Van, ami nem tud nyomtalanul elmúlni, van amit nem tud az ember feldolgozni!

Nagyon őszintén! Elfáradtam, meggyötörtek az évek testileg, lelkileg és mentálisan is! Nem számít a kor! Bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet! Természetesen sokkal könnyebb, ha elfogadják és szeretik az embert és vannak „segítő kezek” akikbe tud az ember kapaszkodni!

A másik fontos tényező a tanulság, hogy ebből tanuljunk a nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetekből, hogy majd fordított esetben is ott legyünk a másiknak, amikor szüksége lesz rá!

Szóval az évek alatt rájöttünk arra, hogy mi az ami valóban hasznosul. A kukoricát kezdtük megunni, így áttértünk a hajdinára és sütésre/főzésre egyaránt használtuk. Majd több gluténmentes gabonát is kipróbáltunk és kezdtem ehhez hozzászokni. Lassan, nagyon lassan láttam magamon, hogy kezd felszívódni, amiket megettem!

Majd három év telt el a műtét után, amikor már 50 kiló felett jártam. El sem hittem, főleg úgy, hogy 43 voltam!

Nekem ez egy álomhatár volt és sikerült elérnem! Majd még több év után 55, sőt már 60 kiló is voltam! Azt hittem, nem jól látok a mérlegen!

Jelenleg 54 kiló vagyok és jó az étvágyam már, többet tudok enni és jóízűen! Ami még ennél is fontosabb, hálásan és megbecsülve az ételt!

Van amiben még fejlődnöm kell, hogy még jobban érezzem magamat a bőrömben és lelkileg, mentálisan is megerősödjek!

Allergia vizsgálat és a Candida

2021.10.11.Új problémákadalékanyag, allergia, allergia vizsgálat, anya, betegség, biorezonancia, biorezonanciás allergia vizsgálat, candida, colon hidroterápia, cukor, diéta, doktornő, eredmény, étrend-kiegészítő, finomított szénhidrát, gomba, mikrobiológiai egyensúly, műtét, székletminta, szénhidrát, tartósítószer, új problémák, vastagbéltisztítás, vitaminhiányAnnamari_30

2014 novemberében elmentünk anyával egy biorezonanciás allergia vizsgálatra, ami több száz allergént mért. Itt sokféle allergén kijött nekem és anyának is. Erről a vizsgálatról röviden annyit, hogy nem fájdalmas és nem is tart sokáig. Ezt a vizsgálatot az a doktornő ajánlotta, akinél korábban már jártunk a vasammal kapcsolatban.

Elmondta, hogy javasolja ezt az allergia vizsgálatot, mert jól lenne tudni, hogy egyáltalán mi jó a szervezetünknek és mi az ami nem. Ezzel az eredménnyel utána visszamentünk hozzá és vinni kellett magunkkal székletmintát is. Ezt azért kérte, hogy megnézze mikroszkóp alatt, hogy candidások vagyunk-e?

Egyébként sok betegség kialakulásának is az egyik oka lehet, ha nem derül ki időben. Kiderült, hogy valóban azok vagyunk és elszaporodott bennünk a gomba. Annyit mondott még a doktornő, hogy mindig egyéntől függ, hogy kinek mennyi idő kell a gyógyuláshoz. Elmondta, hogy mit kellene annak érdekében tennünk, hogy kitisztuljon a szervezetünk. Elsősorban az étkezésünkön, rossz szokásainkon kellett változtatni.

Sajnos a sok finomított szénhidrát, cukor, élesztős étel, tartósítószer, adalékanyag, mesterséges színezékek is hozzájárultak a mikrobiológiai egyensúly felborulásához. Mivel a mai világ nagyon stresszes, így doktornő azt is mondta, hogy lelkileg is helyre kell tennünk magunkat. Ajánlott nekünk étrend-kiegészítőket, ami elsősorban a belek tisztítása miatt kellett. Valamint elmondta, hogy jó lenne, ha szednénk vitaminokat is, hisz a vitaminhiány is közrejátszik a betegségek kialakulásában.

Kiegészítő kezelésnek javasolta még a masszázst, talpmasszázst, Colon hidroterápiát, vagyis a vastagbéltisztítást. Anyával ezt csak kétszer próbáltuk ki, nem volt fájdalmas, viszont kicsit kellemetlen. Mivel mi vékony alkatúak vagyunk, így emiatt nem ajánlotta túl sűrűn a doktornő.

Még a vizsgálat menetéről röviden annyit, hogy ajánlott volt úgy oda érkezni, hogy már itthon elvégeztük a „nagy dolgunkat”, de ha ez nem sikerült, akkor sem volt nagy baj. Ahogy írtam már nem volt fájdalmas, de kicsit furcsa érzés volt. Az viszont érdekes volt, hogy láttuk a saját szemünkkel, hogy milyen dolgok válnak le a bél faláról. Miután ez a kezelés véget ért, mennünk kellett a mosdóba és először csak vízszerű majd utána rendes széklet is jött.

Azóta továbbra is tartjuk a diétát és szedjük az étrend-kiegészítőket, vitaminokat. Bár a diéta helyett inkább egy új életmódot írnék, hisz ami nem volt jó és tönkretette az embert, az azután sem fog változni. A műtét után még kellett pár év, mire felszedtem néhány kilót, hisz olyanokat kezdtem enni, ami valóban hasznosul.

De a candidából vezető kiút még hosszú, mert fontos, hogy az ember lelkileg rendbe tegye magát.

Műtét utáni lábadozás

2021.10.11.Lábadozásértekezés, étkezés, gyakorlat, gyógyulás, hajmosás, kórház, lábadozás, mosakodás, műtét, pihenés, seb, tisztálkodás, varratszedésAnnamari_30

Miután hazajöttünk a kórházból, jobban éreztem magamat itthon. Ahogy szokták mondani, otthon jobban gyógyul az ember. Úgy éreztem, hogy még szükségem van a pihenésre és amúgy is vissza kellett menni 10 nap múlva varratszedésre, így még vagy két hetet itthon töltöttem. Sokat pihentem és nagyon oda kellett arra is figyelni, hogy a sebemet ne érje víz. Úgyhogy 6 hétig nem lehetett fürdeni és eleinte csak anyukám segítségével sikerült mosakodnom.

A kád szélére leültem és anya segített nekem, hogy meg tudjak mosakodni. Majd később már beleálltam a kádba és a hasamat letakartuk törölközővel és egy vékonyabb plédet is odatettünk a biztonság kedvéért. Egyébként varratszedésig a sebemet mindennap át kellett kötni. A hajmosás pedig szintén nehezebb volt, mint ahogy azt megszoktam. A fürdőszobába bevittünk két széket és az egyikre leültem, a másikra pedig rátettük a lavórt és hátrahajtottam a fejemet, majd anya megmosta a hajamat.

Az étkezésemre továbbra is oda kellett figyelnem. Bűntudatom is volt, hogy nem tudok bejárni a suliba, ráadásul megtudtam, hogy a gyakorlatom a hónap végén kezdődik. Nagyon el voltam keseredve, hisz még a kórházban is megmondták, hogy ezzel otthon kellene legalább 6 hetet lennem.

A tanárokkal e-mailen keresztül tartottam a kapcsolatot, szerencsére megértőek voltak.

Műtét utáni éjszaka: Leírhatatlan fájdalom

2021.10.11.Kórházbanálmatlanság, éhség, éjszaka, fájdalom, fájdalomcsillapító, hasi fájdalom, injekció, kórház, műtét, szenvedés, szobatárs, tűrés, zenehallgatásAnnamari_30

Egyáltalán nem tudtam aludni, nagy fájdalmaim miatt szinte végig fent voltam és 10 percekre, ha elszenderültem. Úgy éreztem magamat, mint akin átment egy úthenger. Azt éreztem, hogy már mindenem fáj, pedig a hasamnál műtöttek, de még a mellkasom is fájt.

A szobatársaimmal szerencsére jól kijöttem és tudtam velük beszélgetni, ha szükséges volt, akkor segítettük is egymást. Akivel először megismerkedtem, vele egy napon feküdtünk be és egy napon is műtöttek minket. Együtt szenvedtünk és beszélgettünk éjszaka, de olyan is volt, hogy zenét hallgattam, hogy elviseljem a fájdalmat. Többen kértek még pluszba fájdalomcsillapítót injekció formában a fenékbe.

Mikor ezt meghallottam, már amúgy is fájt mindenem, inkább kibírtam és tűrtem. Mivel aznap egyáltalán nem ehettem, így már a gyomrom is korgott rendesen és még ez is zavart.

Második nap: Műtét

2021.10.11.Kórházbanaltatás, aneszteziológus, anya, ébredőszoba, egyedül, előkészületek, fájdalom, fájdalomcsillapító, hálóing, hasi fájdalom, hideg, infúzió, katéter, kórterem, műtét, műtő, nyugtató, rettegés, rideg, seb, testvérAnnamari_30

Felébredtem, fogat mostam és vártam, hogy előkészítsenek a műtétre. Egyébként délelőtt 10 órára voltam kiírva, ehelyett már 7 óra után jöttek és mondták, hogy én leszek az első, így igyekeznünk kell. Nagyon megijedtem, mert se anyukám, se a párom nem volt még ott, hisz ők egy picit később értek volna oda. Le kellett vetkőznöm teljesen meztelenre, majd egy fehér lepedővel betakartak. Közben bekötötték a branült a kézfejemnél, amiben az antibiotikumot kaptam. Miközben előkészítettek, addigra ők is megérkeztek.

Elmondtam nekik gyorsan, hogy változott a helyzet és én leszek az első. Ezután ki kellett menniük, mert feltették a katétert. Először nem jó helyre ment, mert az első próbálkozásnál nem is éreztem semmit, de a következőnél majd kiugrott a szemem és elkezdett csípni, amire azt mondták, hogy ez teljesen normális majd elmúlik. Akkor még nem tudtam, hogy ez a fájdalom semmi ahhoz képest, miután megműtöttek.

Ezután már vittek a műtőbe, de még egy gyors puszi és biztatás belefért anyukámtól, páromtól. Még a műtő ajtaja előtt láttam őket, majd bezáródott az ajtó. Jött az aneszteziológus és mondta, hogy ne izguljak, minden rendben lesz. Feladott rám még egy műtős sapkát, utána már betoltak a műtőbe. Nagyon hideg és borzasztóan rideg volt. Fáztam nagyon és rettegtem, de nem volt mit tennem, el kellett engednem ezt a félelmet. Ja, és reggel arra sem volt már idő, hogy egy nyugtatót bevegyek, így ott infúzióban kaptam meg és pár másodperc után már el is aludtam.

A következő pillanat amire emlékeztem, az már az ébredőszobában volt. Annyira bódult állapotban voltam, hogy alig jött ki hang a torkomon. Azt éreztem, hogy nagyon fáj a hasamnál. Miután már magamhoz tértem, akkor vittek vissza a kórterembe. A műtőből kitolva anyukám, párom egyből odajöttek hozzám és kérdezték, hogy érzem magamat, de nem nagyon tudtam válaszolni.

Elmondásuk szerint falfehér voltam és be voltak a szemeim esve, gondolom az altatás így hatott rám. A műtősfiú átemelt az ágyra és mondta, hogy próbáljak pihenni. Vizet csak fokozatosan és lassan ihattam. Először csak a számat lehetett benedvesíteni egy fapálcika segítségével, aminek a végén volt egy vatta. Enni pedig nem ehettem, majd csak másnap.

Nagyon sokat segített, hogy ott voltak végig mellettem anyáék és csak estére mentek el. Testvérem is meglátogatott aznap, apukámmal pedig telefonon beszéltem mindennap. Ő nem tudott ott lenni, mert távol dolgozott, de én ezt megértettem. Eléggé fáradt voltam, nehezemre esett a beszélgetés is. Kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, de akkor még nem éreztem, hogy nagyon fáj, azt majd később.

Ott feküdtem az ágyon, egyik oldalamon katéter, a másikon meg egy kis tasak, amiben a vérem tisztult. Ez úgy nézett ki, hogy a hasamból volt kivezetve egy cső és ebbe a zacskóba ment a vérem és ez segítette, hogy tisztuljon a sebem. Miután egyedül maradtam, később az egyik beteg segített feladni óvatosan a hálóingemet.

Első nap a kórházban: Felkészülés a műtétre

2021.10.11.Kórházbananeszteziológus, anya, betegség, bizalom, budapest, egyedül, főiskola, gyógyszerérzékenység, kórház, kórházban, műtét, nyugtató, új barátok, várakozásAnnamari_30

2014, az utolsó évemet kezdtem meg a főiskolán, így a tanároknak is írnom kellett, hogy sajnos az első két hetet ki fogom hagyni. Szerencsére megértőek voltak és emiatt nem kellett aggódnom. Szóval szeptember 4-én anyukámmal felutaztunk Budapestre. Miután megérkeztünk felvették az adataimat, majd arra az osztályra, ahová be kellett feküdnöm lepakoltuk a cuccaimat. Nem ment semmi sem egyszerűen.

Azonkívül, hogy várakozni kellett, nem tudták megmondani pontosan, hogy mikor lesz a műtétem. Jött az ápoló és elmagyarázta, hogy másnap nem biztos, hogy meg leszek operálva. Aztán később megint visszatért és közölte, hogy most már biztos, hogy másnap meg lesz a műtét.

A várakozás közben összeismerkedtünk egy idősebb házaspárral. A nénit műtötték, akivel a kórházban eltöltött napok alatt jó viszonyt alakítottam ki és kérte, hogy inkább tegezzük egymást. Délután fél 4 körül lehetett, amikor utoljára ehettem és utána csak vizet ihattam. Anyukám késő délután jött el a kórházból. Megöleltük egymást, elkezdtem sírni nagyon. Nagyon nehéz volt ez az egész helyzet és legjobban az altatástól rettegtem.

Miután egyedül maradtam még bejött hozzám az aneszteziológus, aki kikérdezett alaposan, hogy milyen betegségem van, gyógyszerérzékenységem, idáig hány műtétem volt, a fogaim milyen állapotban vannak. Elsőre nem volt szimpatikus, de mivel ő altatott engem, így muszáj volt benne megbíznom. Estére kaptam egy fél adag nyugtatót, így olyan nyugodt voltam, hogy szépen lezuhanyoztam, megmostam a fogamat, majd beállítottam reggel fél 7-re az ébresztőt és fél 10 körül már el is aludtam.

Amikor minden összejön…

2021.10.10.Orvosi kivizsgálásokaltatás, eredmény, gyógyszer, gyulladás értéke, magánvizsgálat, menstruáció, műtét, nőgyógyász, orvosi kivizsgálások, professzor, profi, remegés, szédülés, telefonos konzultáció, ultrahangAnnamari_30

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.

Orvosi kivizsgálások #6

2021.10.10.Orvosi kivizsgálásokaltatás, asszisztens, beutaló, bezártságérzet, biopszia, bizsergés, bunkóság, ekg, eredmény, eredmények, főnővér, főváros, hepatológus, kontrasztanyag, műtét, orvosi kivizsgálások, pánik, professzor, sebészeti ambulanciaAnnamari_30

Egy másik időpontban vissza kellett menni a hepatológushoz. Annyit mondott, hogy az ilyen eseteket a fővárosba, az egyik neves kórházba szokták küldeni. Elmondta, hogy kihez kell majd fordulnom és előre szólt, hogy nem egyszerű a természete a professzornak, de ő a legjobb és bízhatok benne. Megírta a beutalót és innentől kezdve a fővárosba kellett menni további vizsgálatokra.

Következő alkalomkor a hepatológiai sebészeti ambulanciára mentünk. Felvették az adataimat, majd kaptam egy sorszámot és várakoztunk. Mikor behívtak minket, elkezdtem aggódni, ugyanis éreztem, hogy neki tényleg megvan a maga stílusa. Megnézte az addigi eredményeimet, majd közölte, hogy ha tetszik, ha nem ezt műteni kell.

Nyilván mikor meghallottam ezt, egyből levert a víz, de úgy voltam vele, ha ez kell, hogy jobban legyek, akkor hajrá. Először ő is biopsziában gondolkodott, aztán rájött, hogy ez felesleges lenne, de mégis szeretné látni, hogy pontosan mi az, így elküldött egy MR vizsgálatra.

Július közepén egy kora reggeli időpontra kellett felutaznunk. Adatfelvétel után egy kis ideig várakoznunk kellett, addig a fülbevalót kivettem, a nadrágomról pedig az övet kellett levennem. Mivel már korábban tapasztaltam, hogy milyen ez a vizsgálat, annyira nem féltem, csak inkább a bezártságtól.

Szóval az asszisztens nem volt a legkedvesebb, bunkó módon elmondta, mit és hogyan csináljak. Felfeküdtem, majd betoltak ebbe a csőbe és kaptam fülvédőt, mert ez a gép eléggé hangos.

Emellett figyelnem kellett az utasításokra és ha bármilyen problémám lett volna, akkor egy kis mikrofonon keresztül kommunikálhattam volna velük. Ez egy 20 perces vizsgálat volt. Az elején hosszúnak tűnt, majd a vége felé bejött az asszisztens és bekötötte intravénásan a kontrasztanyagot.

Miután befejeződött a vizsgálat, már alig éreztem a karjaimat, mivel 20 percen keresztül a fejemnél volt feltartott állapotban és már nagyon zsibbadt, bizsergett közben is. Épp, hogy az atlétát magamra tudtam venni és már mentem is ki a folyosóra, ahol anyukám segített feladni a pólót. Elmeséltem, hogy ez nagyon rossz volt és mennyire bezártság érzetem volt és sokszor a pánik is előjött.

Ezután már csak az eredményre kellett várni, majd ezt a papírt vissza kellett vinni a professzorhoz, aki megállapította, hogy ez a műtét elkerülhetetlen. Bemutatott a főnővérnek, aki elmondta, hogy mi fog rám várni a műtét után és amíg bent leszek a kórházban.

Elmondtam neki őszintén, hogy mennyire félek az altatástól, majd erre csak annyit mondott, hogy még a hülyék is felébrednek. Azt is hozzátette, hogy muszáj ezt végigcsinálni, hogy meggyógyuljak. Nagyon aranyos és segítőkész volt, így egy kicsit megnyugodtam. Egy pár alkalommal még fel kellett utaznunk vérvételre, vizeletet leadni, EKG-ra és a további teendők megbeszélésére.

Orvosi kivizsgálások #5

2021.10.10.Orvosi kivizsgálásokanya, egészségügyi probléma, főiskola, glutén, gluténmentes étrend, gyenge immunrendszer, gyógytea, hasznos információk, időpont, műtét, nyirokcsomó, szigorlat, vashiány, vasszint, vérvétel, vizsgaidőszakAnnamari_30

Egyébként mivel anyukám akupunktúrára járt az egészségügyi problémái végett, sok hasznos információval gazdagodott. Így többek között azt is onnan hallotta, hogy az egyik betegnek a lánya nagyon vashiányos volt és ajánlott egy doktornőt, aki helyrehozta neki a vasszintjét egy olyan vaskészítménnyel, ami valóban hasznosult a szervezetben.

Szóval megkaptuk az elérhetőséget, felhívtuk, majd kaptunk egy időpontot és elmentünk hozzá. Ez a doktornő megnézte az addig összegyűlt leleteimet, az ujjamból egy csepp vért vett, majd mikroszkóp alatt megvizsgálta. Mondta, hogy nagyon le van gyengülve az immunrendszerem. Szóval elmondta, hogy most elsősorban azzal foglalkozzak, hogy túl legyek a műtéten és utána majd menjek vissza hozzá mindenképpen.

A vaskészítményt megvettük tőle, majd szépen elkezdtem szedni.

Két hét után visszamentem a suliba, mert még voltak tárgyak, amiket teljesíteni kellett és be kellett járni órákra. Majd a vizsgaidőszak vége egy szigorlattal zárult, amire elég nehéz volt lelkileg felkészülnöm. Minden reggel kiültem az erkélyre és éhgyomorra ittam gyógyteát, hogy ezzel is segítsem az állapotom javulását miközben tanultam a tételeket.

Nagyon sokat segített már az is, hogy elhagytam a glutént így a nagyfokú szédülésem megszűnt. Amúgy azt is mondták az orvosok, hogy nem a nyirokcsomó miatt érzem így magamat, hanem inkább a glutén okozta ezt. Bár ki tudja, mert az sem volt normális, hogy minden tápanyagot elszívott tőlem, ugyanis ezt mondták nekem.

ÚT A GYÓGYULÁSHOZ

FÓKUSZBAN AZ EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS