Címkearchívumok: odafigyelés

Véleményem az ünnepi ételekről

Legyen szó bármilyen ünnepi ételről, ha nem bírja az ember emésztése, akkor hiába van jeles alkalom. Nekem sokat változott az ételekhez való viszonyom, másképp érzem az ízeket, illatokat és már nem is úgy tekintek sokszor az étkezésre, mint korábban. A gondolkodásomon az élethez való hozzáállásomon is változtatott. Azok az emberek, akik ezt nem értik meg, ők más világban mozognak. Elmúlt a karácsony és nagyon sok helyen a tipikus ételek kerültek az asztalra. Húsleves, halászlé, rántott hal/hús, töltött káposzta, székelykáposzta, bejglik és további édes/sós sütemények. Az emberek mértéktelenül falnak és pótcselekvésként is tömik magukba az ennivalót, mert ,,ÜNNEP VAN ÉS ENNI KELL!”.

Szerintem ez egy hülye felfogás, majd én eldöntöm, mikor és mit pláne mennyit szeretnék enni. Mindenkinek érezni kellene, hogy mit bír és mennyit és ne egyen csak azért olyanokat, mert ennek most van itt az ideje. Sokan ezért is vesznek be étkezés után emésztésjavítót, mert próbálják elfedni a nehéz ételek hatását. Pedig csak egyszerűen oda kellene figyelni és olyat enni, ami tényleg jól esik és könnyebb a gyomor tőle. Most aktuálisan a szilveszteri menü kerül előtérbe. Virsli, lencsefőzelék, malachús és megint a sok sütemények. Egyébként ezeket bármikor meg lehetne enni, de az emberek többsége most sem bír magával és összevissza eszik, mert ennek MOST van itt az ideje. Én is szeretek finomakat enni, de mostmár odafigyelek arra, hogy a megengedett ételek közül, ami nehéz, azt próbálom szelektálni még jobban.

Megítélések a diétával, étkezéssel kapcsolatosan

Elsősorban a környezetemben tapasztalom, hogy hogy állnak ehhez a témához. A hét év alatt kaptam hideget-meleget egyaránt és sajnos még a mai napig nem tudom úgy kezelni, hogy ne legyek erre dühös. Tudom, hogy nekem is furcsa volt az elején megszokni, de ahhoz már nincs türelmem, hogy állandóan magyarázkodjak és kínosan érezzem emiatt magamat. UNOM! Csak próbálják elfogadni, vagyis csak mutatják ezt, de érzem, hogy valójában nem tudják. Ott van a nézésekben, szavakban, tettekben és ezeket mind tapasztaltam és tapasztalom. Jöjjenek azok, amiket:,,IMÁDOK HALLANI!”: „ezt sem eheted akkor?”,, nem akarsz valami normálisat enni?” ,,már megint ezt a sz*rt eszed?” „ tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!” „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!” „ jaj, de vékony vagy, hízzál már!” ,,ez mi, amit eszel?” „és ezek mennyibe kerülnek?” „ meddig kell tartanod még ezt a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez.

Akik nincsenek ebben a helyzetben nem tudják mit érez egy ételérzékeny, hogyan éli meg ezeket és mennyi nehézséggel kell szembenéznie. Ha egy kis odafigyelés, belátás lenne, elsősorban a családon belül, akkor könnyebben lehetne ezt kezelni. Szeretettel és megértéssel kellene hozzáállni.