Címkearchívumok: orvosi kivizsgálások

Amikor minden összejön…

Orvosi kivizsgálások, , , , , , , , , , , , , ,

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.

Orvosi kivizsgálások #6

Orvosi kivizsgálások, , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Egy másik időpontban vissza kellett menni a hepatológushoz. Annyit mondott, hogy az ilyen eseteket a fővárosba, az egyik neves kórházba szokták küldeni. Elmondta, hogy kihez kell majd fordulnom és előre szólt, hogy nem egyszerű a természete a professzornak, de ő a legjobb és bízhatok benne. Megírta a beutalót és innentől kezdve a fővárosba kellett menni további vizsgálatokra.


Következő alkalomkor a hepatológiai sebészeti ambulanciára mentünk. Felvették az adataimat, majd kaptam egy sorszámot és várakoztunk. Mikor behívtak minket, elkezdtem aggódni, ugyanis éreztem, hogy neki tényleg megvan a maga stílusa. Megnézte az addigi eredményeimet, majd közölte, hogy ha tetszik, ha nem ezt műteni kell.

Nyilván mikor meghallottam ezt, egyből levert a víz, de úgy voltam vele, ha ez kell, hogy jobban legyek, akkor hajrá. Először ő is biopsziában gondolkodott, aztán rájött, hogy ez felesleges lenne, de mégis szeretné látni, hogy pontosan mi az, így elküldött egy MR vizsgálatra.


Július közepén egy kora reggeli időpontra kellett felutaznunk. Adatfelvétel után egy kis ideig várakoznunk kellett, addig a fülbevalót kivettem, a nadrágomról pedig az övet kellett levennem. Mivel már korábban tapasztaltam, hogy milyen ez a vizsgálat, annyira nem féltem, csak inkább a bezártságtól.

Szóval az asszisztens nem volt a legkedvesebb, bunkó módon elmondta, mit és hogyan csináljak. Felfeküdtem, majd betoltak ebbe a csőbe és kaptam fülvédőt, mert ez a gép eléggé hangos.

Emellett figyelnem kellett az utasításokra és ha bármilyen problémám lett volna, akkor egy kis mikrofonon keresztül kommunikálhattam volna velük. Ez egy 20 perces vizsgálat volt. Az elején hosszúnak tűnt, majd a vége felé bejött az asszisztens és bekötötte intravénásan a kontrasztanyagot.

Miután befejeződött a vizsgálat, már alig éreztem a karjaimat, mivel 20 percen keresztül a fejemnél volt feltartott állapotban és már nagyon zsibbadt, bizsergett közben is. Épp, hogy az atlétát magamra tudtam venni és már mentem is ki a folyosóra, ahol anyukám segített feladni a pólót. Elmeséltem, hogy ez nagyon rossz volt és mennyire bezártság érzetem volt és sokszor a pánik is előjött.

Ezután már csak az eredményre kellett várni, majd ezt a papírt vissza kellett vinni a professzorhoz, aki megállapította, hogy ez a műtét elkerülhetetlen. Bemutatott a főnővérnek, aki elmondta, hogy mi fog rám várni a műtét után és amíg bent leszek a kórházban.

Elmondtam neki őszintén, hogy mennyire félek az altatástól, majd erre csak annyit mondott, hogy még a hülyék is felébrednek. Azt is hozzátette, hogy muszáj ezt végigcsinálni, hogy meggyógyuljak. Nagyon aranyos és segítőkész volt, így egy kicsit megnyugodtam. Egy pár alkalommal még fel kellett utaznunk vérvételre, vizeletet leadni, EKG-ra és a további teendők megbeszélésére. 

Orvosi kivizsgálások #4

Orvosi kivizsgálások, , , , , , , , , , , , , , , , ,

Majd elérkezett a májusi hónap és az egyik napon felhívott minket a hematológus és közölte anyukámmal, hogy beigazolódott nálam a lisztérzékenység. Mondta, hogy ki sem kell mennünk az eredményért, majd kipostázzák, amit én anno ott a kórházban megcímeztem magamnak. Nagyjából elmagyarázta, hogy miket kerüljek el és mire figyeljek, a többit pedig az interneten meg tudom nézni, vagy lépjek be a lakóhelyemen található lisztérzékenyek klubjába.

Miután meghallottam, hogy kiderült a lisztérzékenység, elkezdtem sírni. Azt sem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy milyen ételeket készítsünk és a lelki, mentális hatásaira még nem is gondoltunk akkor. Másnap már anyukám megvette nekem az első gluténmentes kenyeremet. Borzasztó íze volt, számomra ehetetlen volt és lelkileg megviselt. Amúgy sok idő kellett, mire az ízéhez hozzászoktam a gluténmentes ételeknek.

Családszűrést is javasolt az orvos, hogy kiderüljön kitől örökölhettem a lisztérzékenységet. Végül csak anya ment el egy ilyen vérvételre és neki negatív lett. A hematológus írt egy beutalót a biopsziára, hogy szövettant csináljanak. De ezt nem vállaltam, így ezt saját felelősségemre visszautasítottam. Meg amúgy is feleslegesnek találtam volna, ha műteni kell, akkor műteni kell.


Majd ezután a hepatológiára kaptam beutalót, mivel a májamból volt kiindulóan a nyirokcsomó, így a májamat meg akarták nézni, hogy jól működik-e? Ott egy idősebb nő volt az orvos, elsőre sem ő, sem az asszisztense nem volt szimpatikus. Ő is megvizsgált, majd elküldött vérvételre.

Szerencsére semmi probléma nem volt a májammal, tehát a gond máshonnan eredt.

Mivel vashiányom volt, így elküldtek egy vasfelszívódás vizsgálatra. Ez a vizsgálat úgy nézett ki, hogy kb. reggel 7 órára mentünk ki a kórházba és először éhgyomorra vettek vért, de ihattam, sőt kellett is innom sok vizet. Utána kaptam tőlük vastablettát, amiből meg volt mennyit kellett bevennem és óránként vették le a vért. 11 óra körül ért véget és ezután már ehettem.

Az eredmény jó lett, bár ennek ellenére nem értettem, hogy lehet ez, ha közben meg nagyon alacsony volt mindig is a vas értéke.


Következő utunk a gasztroenterológiára vezetett. Egy fiatalabb orvos volt, aki viccelődött velem, hogy ő nagyon meg szeretné nézni a bélbolyhaimat, mivel a lisztérzékenység által roncsolódhattak.

Ezt a vizsgálatot sem vállaltam, hisz olyan magas volt az értéke a vérvételi eredménynek, hogy feleslegesnek találtam volna, illetve már egy hónapja diétáztam.

Orvosi kivizsgálások #2

Orvosi kivizsgálások, , , , , , , , , , , ,

Egy másik alkalomkor kellett visszamennünk az SZTK-ba reggel 9 órára hasi ultrahangra. Ez úgy működött, hogy éhgyomorra, telt hólyaggal várakoztam kint a folyosón. Anyukám figyelmeztetett, hogy az egy dolog, hogy ekkora kaptunk időpontot, ez semmit sem jelent, hisz mindig van csúszás. 11 óra felé jutottam be és addigra már igencsak kopogott a szemem az éhségtől.

A mosdót is sűrűn kerestem fel, mert annyira feszült a hólyagom, hogy muszáj volt párszor kimennem. Még a vizsgálat alatt is kimentem, mert nem bírtam tartani, amikor az ultrahang feje a hólyagomhoz ért. Ezt már el kellett engednem, hisz a lényegre kellett koncentrálnom, hogy mit mutat majd az ultrahang.

Ahogy az ultrahangon megvizsgáltak, éreztem, hogy valami nincs rendben. A doktornő nézte a monitort és nem értette, hogy mi látható, ahogy azt sem tudta egyértelművé tenni, hogy hol van ez pontosan. Erre odahívott egy másik orvost, hogy kikérje a véleményét. Majd közölték, hogy nem tudják megmondani, talán a mellékvesémmel lehet valami.

Néztem is egy nagyot, ugyanis sose volt ezzel gondom. Mivel eléggé megijedtem, így elkezdtem sírni. Mondták, hogy nem kell sírni és hozzátették, hogy talán egy megnagyobbodott nyirokcsomó lehet az. Ezekkel az eredményekkel vissza kellett menni a belgyógyász doktornőhöz. A mellkas röntgen szerencsére negatív lett, így egy picit megnyugodtam. Viszont ahogy nézte az ultrahangos papírt, csak ennyit mondott elsőre, hogy ebből sebészet lesz.

Elfogott a rettegés, bizonytalanság, hogy mi fog történni, majd végül kért egy időpontot a CT vizsgálatra. Ezután visszamentünk a háziorvoshoz az addigi eredményekkel. A vérvételből kiderült, hogy volt egy pár érték, ami alacsony volt.

A gyulladást jelölő érték az nagyon magas volt és ez feltűnt neki.

Orvosi kivizsgálások #1

Orvosi kivizsgálások, , , , , , , , ,

A háziorvos csak délután rendelt, így nem tudtam mást tenni, minthogy várni. Anyukámmal és apukámmal átsétáltunk a rendelőbe, ami szerencsére közel van hozzánk. Mindkét oldalról segítettek, hisz nehezen tudtam menni, ez nagy segítség volt. Ez a szédülés a semmiből jött rám és hirtelen. A háziorvos kikérdezett, megmérte a vérnyomásomat, megvizsgálta a hasamat. Hozzátette, hogy azért vagyok mindig ilyen éhes, mert fejlődő szervezet vagyok és nyugodtan egyek, amennyi csak jól esik. 22 éves voltam akkor. Nem tudom, hogyan gondolhatta ezt, mikor serdülő koromban nem ettem ennyit és nem voltam ilyen éhes folyamatosan.

Ezután kaptam beutalót az SZTK-ba a belgyógyászatra, de utólag kiderült, hogy a kórházba kellett volna mennem, csak a háziorvos valamit nem jól írt. Ezért persze le is szidtak minket rendesen anyukámmal, hogy minek mentünk mi oda. Amúgy tényleg nem volt elég bajom, még jobban belerúgtak az emberbe. Szóval az ott lévő asszisztens hölgy megkérdezte tőlem, ahogy az adataimat vette fel, hogy milyen problémával mentem oda. Elmondtam, hogy szédülök, nem vagyok jól. Mondtam neki, hogy emiatt az iskolába sem tudok eljutni, mivel hátráltat ez a rosszullét. Amúgy akkor szerencsére tényleg nem volt senki a folyosón és nagyon úgy tűnt, hogy rajtunk kívül senki sem várakozott. Miután bekerültünk a belgyógyász doktornő kikérdezett, megnézte a testsúlyomat, megvizsgálta a hasamat, majd EKG vizsgálatot végeztek el. Az asszisztens rám pakolta az elektródákat, de ezt is úgy tette, hogy még érezzem magamat jobban rosszul és megalázva. Majd a doktornő kiértékelte az eredményt, ami szerencsére jó lett. Amúgy a doktornő sem volt szimpatikus, de valakinek muszáj volt megvizsgálnia. Mellkas röntgenre, hasi ultrahangra és egy általános vérvételre kaptam beutalót.