Címkearchívumok: pánikbetegség

Keresem magamat…

…és az utamat

Ez a bejegyzés így született meg, hogy már annyira mélyponton vagyok most is, hogy ültem és akkor jött ez a gondolat, hogy kiírjam ezt a fájdalmamat, hogy mit is kezdjek én az életemmel?! Hogy ki is vagyok valójában? Már egy ideje, de most főleg egy elveszett embernek érzem magamat. Mire születtem? Milyen irányban kellene tovább haladnom? Ezeket napi szinten felteszem magamnak és még mindig ugyanitt tartok. Egyébként, ami a végzettségemet illeti andragógus vagyok ezen belül művelődésszervező és felnőttképzési szervező. De nem is értem, minek tanultam én egyáltalán ilyet?! Ennyi idő elteltével sokszor jött ez, hogy minek választottam én annak idején ezt a területet?!

Ami az érdekes, hogy nekem kellene segíteni a munkanélkülieket vissza a munka világába, erre én vagyok olyan helyzetben, hogy saját magamat nem tudom ebből az állapotból kiszakítani. Szóval ez nagyon kettős és mindkét oldalát megtapasztalom. A környezetemben előfordult már, hogy egy közeli hozzátartozómon kellett segítenem abban, hogy a nehéz helyzetből talpra álljon és egy biztonságos és kiszámítható munkahelyen dolgozhasson. Az egészségem miatt sokat elszenvedtem és felőrölt lelkileg és az önbizalmamnak odavágott, ami miatt a munkába állást nehezen tudom magamról elképzelni. Voltak már rövidebb ideig tartó kisebb munkák, megjártam külföldet a párommal együtt, de ott is csak alkalmi munkák jöttek.

Sajnos a gyárban nem bírtam sokáig, mert idegileg a padlóra küldött. Majd jött a mosogatás, amiben jól éreztem magamat, de fizikailag fájt és sajnos hosszabb távon nem kaptam lehetőséget, így haza kényszerültem. Így is nehezen hittem el, hogy ennyi rosszullét és megviseltség után képes leszek „talpalni”. Pont emiatt is van bennem blokk és nagyon sok ember nem ért meg, megítél és könnyen osztja a kéretlen tanácsokat. Aki a legjobban megérti az anyukám-akinek szintén az egészségi állapot romlása okozta, hogy nem tud dolgozni-, és a párom. Most ott tartok, hogy a pánikbetegségből ki kell jönnöm és valamit döntenem kell, hogy merre lépjek.

Szeretnék még valamit tanulni, sok minden érdekel, de annyi olyan tanfolyam van, ami csak a pénzt viszi el és nem lesz meg az értelme. A döntéseimben pont ezért vagyok megfontolt, óvatos és sokat mérlegelek, hogy helyesen döntsek, nem rohanok fejjel a falnak.

Jelenlegi állapotom

Az elmúlt éveim összefoglalva. 2014-ben minden egyszerre zúdult a nyakamba. Májkapuban lévő nyirokcsomók, lisztérzékenység, műtét, allergia vizsgálat és a candida. Ez aztán a meglepetések éve volt, úgy rendesen. Régebben csak mertem remélni, hogy elérhetem az 50 kilós álomhatárt. Igen, nálam ez jelentette, mivel a műtét előtt voltam 43 kiló és ez eléggé rosszul érintett. Kb semmiben nem éreztem jól magamat, mindegy mit vettem fel. Legalább 3 év kellett, míg összeszedtem magamat súlyilag és szépen lassan elkezdtem hízni.

Ez olyannyira sikerült, hogy a súlyom 55 és 60 kiló között szokott “mozogni”. A hegem ennyi év elteltével is szokott fájni, főleg az időváltozásra bejelez. Ilyenkor azt érzem, hogy “ugrál” és mintha mocorogna belülről, illetve szokott görcsösen is fájni. Az étkezés okozta nehézségeket nagyjából leküzdöttem, de a mentális részével még jelenleg is meggyűlik a bajom. Ezalatt a pánikbetegségre gondolok. Szeretnék én magam megoldást találni rá és gyógyszerek segítsége nélkül kijönni ebből. Sok türelemre és akaraterőre van szükség és főleg szeretetre, megértésre, amit szerencsére a közvetlen környezettől meg is kapok.

Saját forrás