Címkearchívumok: pihenés

LÁZas napok

Egy hosszú és lelkileg megterhelő időszak után lerobbantam. Először párom volt full beteg, majd most következtem én, végül anyukám kapta el. Pár napja kezdődött fejfájással, amire én azt hittem, hogy biztos valami front. Az volt a gyanús, hogy már 3 napja fájt a fejem és szépen lassan a hideg is kezdett rázni. Idegileg nagyon megviselt ez az állapot. Évek óta nem voltam lázas és erre most tessék, 5 napig egész nap lázasan feküdtem az ágyban. Nem vagyok híve a gyógyszernek, de ezt már nem bírtam ki fájdalomcsillapító nélkül.

Fájt a hátam, mellkasom, izületeim, köhögtem és köhögök, tüsszögtem, hányingerem volt és nem volt étvágyam. Sokat pihentem, mert éreztem, hogy a fekvés jót tesz. Gyógyteát, homoktövist és sok folyadékot ittam. Az orromba pedig tengeri sós oldatot fújtam, mert annyira el volt dugulva, hogy alig kaptam levegőt. Továbbra is figyelek a vitaminokra, köhögésre cseppeket szedek, mely a felső légutak fertőzése és gyulladása esetén ajánlott. Ezenkívül melegítettem infralámpával az arcomat, fülemet, hogy ne kapjak szövődményt. Már nagyon örülnék, ha elmúlna a köhögés, mert már elég volt nagyon. Tudom, türelem és önuralom, az kell nagyon!

Mindenki vigyázzon magára ebben a beteges időszakban!

Műtét utáni lábadozás

Miután hazajöttünk a kórházból, jobban éreztem magamat itthon. Ahogy szokták mondani, otthon jobban gyógyul az ember. Úgy éreztem, hogy még szükségem van a pihenésre és amúgy is vissza kellett menni 10 nap múlva varratszedésre, így még vagy két hetet itthon töltöttem. Sokat pihentem és nagyon oda kellett arra is figyelni, hogy a sebemet ne érje víz. Úgyhogy 6 hétig nem lehetett fürdeni és eleinte csak anyukám segítségével sikerült mosakodnom.

A kád szélére leültem és anya segített nekem, hogy meg tudjak mosakodni. Majd később már beleálltam a kádba és a hasamat letakartuk törölközővel és egy vékonyabb plédet is odatettünk a biztonság kedvéért. Egyébként varratszedésig a sebemet mindennap át kellett kötni. A hajmosás pedig szintén nehezebb volt, mint ahogy azt megszoktam. A fürdőszobába bevittünk két széket és az egyikre leültem, a másikra pedig rátettük a lavórt és hátrahajtottam a fejemet, majd anya megmosta a hajamat.

Az étkezésemre továbbra is oda kellett figyelnem. Bűntudatom is volt, hogy nem tudok bejárni a suliba, ráadásul megtudtam, hogy a gyakorlatom a hónap végén kezdődik. Nagyon el voltam keseredve, hisz még a kórházban is megmondták, hogy ezzel otthon kellene legalább 6 hetet lennem.

A tanárokkal e-mailen keresztül tartottam a kapcsolatot, szerencsére megértőek voltak.

Ötödik nap

Szerencsére már sokkal jobban éreztem magamat. Az altatás miatti hányinger elmúlt, jobb volt az étvágyam, több volt az energiám. Bátrabban mozogtam, sokat beszélgettem a szobatársaimmal. Mindig volt 1-2 új ember, aki épp akkor érkezett, így mindig volt valami újdonság. Anyukám egész nap ott volt velem, ellátott mindennel.

Tesóm is meglátogatott, ő is hozott valami apróságot. A kórházi koszt továbbra sem jött be, anya hozott nekem kaját, amit megehettem. A lényeg az volt, hogy ne egyek olyat, ami puffasztó. A teát már nem nagyon kívántam, mivel jobban voltam, így ösztönösen érezte a szervezetem, hogy már nincs szükségem erre. Úgyhogy pihentem, járkáltam, ettem, beszélgettem, rejtvényt fejtettem.