Címkearchívumok: remegés

Nőgyógyászati problémák

Gyógyszer vagy alternatív megoldás?

Amiket idáig tapasztaltam!

19 évesen kezdődtek fokozódni a tüneteim, így már női gondokkal is kezdtem küszködni. 

Annak idején a rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem az alhasban, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

A hasi és kismedencei ultrahangot követően a nőgyógyászhoz mentem.

Ő is megnézte, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani, ugyanis akkora méretű volt! 

Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól! Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni. Így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat! Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren!

Ezek után több évig szerencsére semmi probléma nem volt, aztán egyszer csak egy fokozottan stresszes időszak után felborult a hormonháztartásom!

Egy nyári időszak volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy először az egyik hónaljamban, majd a másikban olyan szinten begyulladtak a mirigyek, hogy rendesen fel volt dagadva és a karjaimat is alig bírtam tartani.

Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lehet ez?! Talán a szőrtelenítés vagy nem izzadok jól? A szőrtelenítést is hagytam egy kis időre, meg az izzadásgátlót is. Amire még gyanakodtam, az a hormonok, ugyanis ekkor már kínlódtam azzal, hogy nem jött meg rendesen (már megint). 

Kellett egy pár hét, míg alábbhagyott, de hogy ez mitől volt, azt a mai napig nem tudom! 

Próbáltam sokat izzadni, több C-vitamint szedni. Fél évig ittam gyógyteát, amitől eleinte hőhullámok gyötörtek. Ezt eléggé nehezen viseltem, szédültem, hányingerem is volt. Ülőfürdőt is készítettem gyógynövény keverékből. Kemény időszak volt ez és mindennap bíztatnom kellett magamat, hogy muszáj a cél elérése érdekében!

Majd ezt követően hormonterapeuta által elmentem egy hormonvizsgálatra. Ennek eredménye alapján természetes hormont szedek és krémet használok! 

A táplálkozásomra alapból figyelek és a vitaminokat is szedem.

Nyilván a lelki okát „megvizsgáltam” magamban és a stresszt próbálom lecsökkenteni, amit valljunk be, nagyon nehéz ebben a világban! 

Kávézás

Korábban úgy ittam a kávét, hogy éhgyomorra és nem ittam sokáig mellé vizet. Ettől nem éreztem jól magamat, mert égett a gyomrom és hányingerem is lett. Illetve több helyen olvastam már, hogy csersavakat termel, ha nem eszünk előtte. Így akkor elhatároztam, hogy mindig evés után fogok kávét fogyasztani és utána pedig vizet inni. Ezt a mai napig így teszem és jól érzem magamat, szerencsére nincs gond a kávéval.

Instant vagy főzött kávé? Nekem a lisztérzékenység miatt nem mindegy milyen kávét iszom. Általában itthon fogyasztom és akkor tudom, hogy én készítettem, abból baj nem lehet. Instant kávét iszok, mert a főzött nem tesz jót nekem, mivel a szívverésemet felgyorsítja és elkezd a kezem remegni tőle. De ha mégis ezt választanám, akkor a kávébabszemet meg kellene őrölnöm és csak utána főzhetném meg.

Mentális, lelki tünetek

Amin keresztül mentem az mind fizikailag, lelkileg hatott rám és a szociális életemet is megváltoztatta. Sokkal jobban bezárkóztam és az önbizalmat is rendesen megtépázta. Ha a problémámról beszéltem vagy beszélek, mindig kínosan éreztem és érzem is magamat. Ezt a mai napig nehezen kezelem. A rosszulléttől való félelem, hogy több mint 20 év után egy teljesen új és ismeretlen életmódba kellett kezdenem, ez megviselt. A megszokott ételek elhagyása sokszor elvonási tüneteket okozott és okoz nálam.

Még mindig sokszor dühös vagyok, nehezen emésztem ezt meg. Akárhol járok, már nincs az, hogy beülök megenni egy pizzát, vagy veszek egy péksüteményt. Ezt is nehéz volt feldolgozni lelkileg, hisz ehhez voltam hozzászokva éveken keresztül, hogy bárhol és bármit megehetek. Tényleg nem könnyű ez, nagyon nem. Sokszor már nemcsak akkor eszek, ha éhes vagyok, hanem már pszichésen is, hisz ez mély nyomot hagyott bennem. A félelem, szorongás miatt már pánikrohamokban is volt részem.

Nálam a tünetek, mint például az éjszakai felébredések, szapora szívverés, remegés, néha légszomj, rettegés, szédülés, ájulásérzet, halálfélelem. A zárt terekben is sokszor előjön, de próbálok belemenni a helyzetbe, hogy ezt leküzdjem. Általában 20 percnél tovább nem tart és most már próbálok arra figyelni, hogy szépen lassan vegyem a levegőt, hogy meg tudjam magamat nyugtatni.

Tudom, hogy ez nem jó így és szeretnék én magam változtatni ezen. Elfogadni, megérteni és türelemmel lenni elsősorban magam felé. Feldolgozni lelkileg hosszú idő és sokat kell ezen dolgoznom, hogy ez megváltozzon. Szóval a gyógyuláshoz vezető út még hosszú és van még min változtatnom, van még miben fejlődnöm.

Amikor minden összejön…

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.