Címkearchívumok: sírás

Hogyan hatott rám a lisztérzékenység, amíg ki nem derült?

Fizikailag, lelkileg és mentálisan!

Kemény és küzdelmes évek voltak ezek, ugyanis szenvedéssel töltöttem el a fiatalságom nagy részét!

Így jártam végig az általános iskola felső osztályát, majd következett a középiskola. Ezekben az években még nem durvult el az állapotom, viszont mikor elmentem 2 éves felsőfokú képzésre, ott már konkrétan ájulás körüli állapotban találtam magamat bizonyos órákon.

A felszívódásom volt az első igazán intő jel, persze erre az orvosok legyintettek egyet! Kezdődött a vashiányos vérszegénységgel, majd folytatódott azzal, hogy évről évre semmit nem híztam, de enni azt ettem, méghozzá sokat! Egyre többet! De! Mikor a zsemlétől begörcsölt a gyomrom, feküdtem a padon és próbáltam túlélni az órákat, azért az nem volt semmi! Majd fokozódtak a rosszullétek és egyre rosszabbul voltam!

Ezután főiskolára mentem, ahol reménykedtem abban, “új hely, új környezet, új emberek” ez majd biztos sokat segít! Természetesen nem oldódott meg! Sőt! Másodéves voltam, amikor már egyre többször jelentkezett és sűrűbben! Nagyon aggasztó volt! Mikor órán is muszáj voltam enni és a csoporttársaim röhögni kezdtek, eléggé rosszul esett és dühös voltam! Még én éreztem magamat kínosan, mert nem tudtam, hogy mi lehet a bajom!

Gyakorlatról tartottam haza, mikor olyan szinten elgyengültem és szédültem, hogy már másnap a suliba nem tudtam eljutni! A vasútállomás felé vezető félúton vissza kellett fordulnom! Úgy jöttem haza, hogy fogtam a falat végig és közben telefononon jeleztem anyukámnak! Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül hazajutottam! Borzasztó halálfélelem kerített a hatalmába és azt hittem sose leszek már jól! Nagyon sokat sírtam és el voltam keseredve!

A háziorvos szerint fejlődő szervezet voltam! Ez nagyon vicces, mert 22 évesen nem hiszem, hogy az voltam! Az mennyire volt normális, hogy egy délelőtt alatt megettem 5 db szendvicset és ráadásul volt olyan alkalom, hogy rántott hús volt benne! Csak ettem és ettem, de hízni egy dekát nem híztam! Hiába figyeltem az étkezésre és a folyadékbevitelre, a vércukorszintem így is leesett és jött az ájulásérzet!

Nagyon fáradt voltam és a koncentrálásban is nehezített! Úgy tanultam végig az éveket, hogy nekem dupla vagy tripla energiámba került, hogy jó tanuló lehessek! Ugyanis elfelejtettem hamar a megtanult szöveget vagy nagyon nehéz volt odafigyelnem! Az idegrendszeremre is hatott, nem is kicsit!

Erre rájött még az, hogy a májkapumban kialakult nyirokcsomó rendszer mögött a kezeletlen lisztérzékenység is közrejátszhatott! Sajnos, ezt senki sem tudta nekem pontosan megmondani, míg a műtét, sőt a szövettan eredménye után sem!

Haragszok, nagyon! Mert ha ezek hamarabb kiderültek volna, akkor nem kellett volna végigszenvednem és én is felhőtlenül élvezhettem volna a diákéveket!

Nőgyógyászati problémák

Gyógyszer vagy alternatív megoldás?

Amiket idáig tapasztaltam!

19 évesen kezdődtek fokozódni a tüneteim, így már női gondokkal is kezdtem küszködni. 

Annak idején a rosszullétek mellett sajnos kialakult a petefészkemben egy ciszta. Ez úgy kezdődött, hogy nehezen akart megjönni illetve szúró érzést éreztem az alhasban, hányingerem volt és a közérzetem sem volt a legjobb.

A hasi és kismedencei ultrahangot követően a nőgyógyászhoz mentem.

Ő is megnézte, de a második alkalom után megállapította, hogy ha ez nem fog felszívódni, akkor műtéti eljárással el kell távolítani, ugyanis akkora méretű volt! 

Kaptam rá gyógyszert, de ettől nagyon nem voltam jól! Éjszaka rám jött kisebb rosszullét, remegtem, izzadtam tőle, nem is tudtam emiatt aludni. Így arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom ezt a gyógyszert és inkább az alternatív megoldásokat választottam.

Gyógyteát ittam kúraszerűen és egyik ismerősünktől azt az információt kaptuk, hogy a faszén terápia erre a problémára megoldás nyújthat! Elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni, de egyébként interneten fent van minden információ erről.

Sokat sírtam, aggódtam és megviselt lelkileg. Szerencsére anyukám végig mellettem volt a nehéz időkben és mivel ő neki is voltak/vannak egészségi problémái, így teljesen megértette, átérezte a helyzetemet. Legalább két hónap kellett, míg eltűnt a ciszta és jobban lettem nőgyógyászati téren!

Ezek után több évig szerencsére semmi probléma nem volt, aztán egyszer csak egy fokozottan stresszes időszak után felborult a hormonháztartásom!

Egy nyári időszak volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy először az egyik hónaljamban, majd a másikban olyan szinten begyulladtak a mirigyek, hogy rendesen fel volt dagadva és a karjaimat is alig bírtam tartani.

Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lehet ez?! Talán a szőrtelenítés vagy nem izzadok jól? A szőrtelenítést is hagytam egy kis időre, meg az izzadásgátlót is. Amire még gyanakodtam, az a hormonok, ugyanis ekkor már kínlódtam azzal, hogy nem jött meg rendesen (már megint). 

Kellett egy pár hét, míg alábbhagyott, de hogy ez mitől volt, azt a mai napig nem tudom! 

Próbáltam sokat izzadni, több C-vitamint szedni. Fél évig ittam gyógyteát, amitől eleinte hőhullámok gyötörtek. Ezt eléggé nehezen viseltem, szédültem, hányingerem is volt. Ülőfürdőt is készítettem gyógynövény keverékből. Kemény időszak volt ez és mindennap bíztatnom kellett magamat, hogy muszáj a cél elérése érdekében!

Majd ezt követően hormonterapeuta által elmentem egy hormonvizsgálatra. Ennek eredménye alapján természetes hormont szedek és krémet használok! 

A táplálkozásomra alapból figyelek és a vitaminokat is szedem.

Nyilván a lelki okát “megvizsgáltam” magamban és a stresszt próbálom lecsökkenteni, amit valljunk be, nagyon nehéz ebben a világban! 

Pánikbetegség leküzdése!

Ahogy én kezelem!

A buszozás, “mumus”?!

KÜZDŐ típus vagyok és SOHA NEM ADOM FEL!

Már egy jó ideje elhatároztam magamat, hogy minden héten megteszem a “lépéseket” a gyógyulás felé! Vannak intéznivalók, amiket összeírok és előtte lévő nap megtervezem a másnapot! Sokat gyaloglok, de már többször felszálltam a buszra, igaz csak rövidebb útvonalakat teszek meg, hisz ez is sikerélményt ad számomra!

Így volt ez a mai nap is, hogy elintéztem a dolgaimat, majd szépen megpakolva 2 táskával elindultam a buszmegálló felé! Mivel a múlt héten fel tudtam szállni, így egyértelmű volt, hogy megint buszozni fogok! De! Ez sajnos nem jött össze! Ugyanis fullon volt és megpróbáltam felszállni, de azzal a lendülettel le is szálltam! Tudtam, ez most nem fog menni!

Ezt nagyon nehéz leírni vagy elmagyarázni, csak az az ember tudja igazán, aki már átélte vagy átéli! Ezt azért írom, mert pár hete volt egy pánikrohamom a buszon! Nem kívánom senkinek! A gyomromból elindult valami gyengeség és a meleg-hideg érzet végigfutott rajtam! Remegve és reszketve szálltam le, természetesen sírásban törtem ki!

Így ez alkalommal már éreztem, hogy most nem! Inkább hazasétáltam és végigsírtam az egész utat! Hogy mennyire haragszok ilyenkor magamra?! Nagyon! Hogy mennyire akarom ezt, hogy kijöjjek ebből?! Erre tessék, van amikor visszahúz, “csődöt mondok”! Nem baj, majd legközelebb! Próbálok türelmes lenni és ami a legfontosabb: hiszek, bízok, akarok, teszek és siker lesz a vége!