Címkearchívumok: szédülés

Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.

Kilencedik nap: készülődés haza

Reggel nagyon fitt voltam, összeszedtem magamat és egyedül szépen fel is öltöztem. Elkezdtem pakolgatni, persze csak nagyon lassan. Anya megérkezett, majd a párom is.

Nagyon örültem, hogy fel tudott jönni, szerencsére nem volt neki aznap órája, így tudott segíteni a csomagokban. Megvártuk, míg megkaptam a zárójelentést, elmondták mire figyeljek otthon, majd elköszöntem a szobatársaimtól és már indulhattunk is. Ahogy kiléptünk a kórház ajtaján, nagyon különösen éreztem magamat.

Szédültem, gyenge voltam, fáradt és alig vártam, hogy hazaérjünk. 

Harmadik nap

Reggelre már nagyon éhes voltam és nem voltam kipihent sem, így nehezen viseltem ezt az állapotot. A reggeli vizit után a nővérke arra kért, hogy szépen lassan fel kellene kelni az ágyból. Erre volt egy technika, hogy ne legyen semmi baj. Nagyon lassan oldalra fordultam és a könyökömmel kellett megtámasztani magamat, majd szintén a könyököm segítségével feltoltam magamat. Szerencsére ez könnyen ment, bár ahogy ültem elkezdtem szédülni.

A nővér mondta, hogy vagy visszafekszem vagy hátrahajtom egy kicsit a fejemet és nézzek fel. Jobban lettem, majd nagyon lassan megpróbáltam felállni. Hú, micsoda sikerélmény volt ez, el sem hittem magamról, hogy frissen műtve, felvágott hassal képes leszek ezt megcsinálni. Mondták ott a többiek, hogy milyen ügyes és bátor vagyok. Ezután még egy pár lépést tettem a szobában, majd visszaültem az ágyra.

Már nagyon korgott a gyomrom, így a mellettem lévő kis szekrényből elővettem az extrudált kenyeremet. Mellé kaptam a kórházban egy kis vajat, mézet, ami nagyon finom volt. Annyira örültem, hogy végre ehettem és hozzá a kórházi citromos tea a legjobb volt. Nagyon jól esett a meleg tea és tényleg finom volt. Anyukám és párom is odaértek, majd ők hozták nekem be a teát a folyosóról. Utána kicsit pihentem, mert eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ha épp nem szenderültem el, akkor beszélgettem velük.

Aztán már jött is az ebéd, aminek már kevésbé örültem. Nagyon zsíros levest kaptam benne pár darab zöldséggel. Állítólag azért is kaptam ezt a zsíros levest, hogy legyen széklet. Aznap csak leves volt, másodikféle nem, így arra jó volt, hogy ettem egy keveset. Sajnos az altatás miatt rám jöttek kisebb rosszullétek. Hirtelen rám tört a melegségérzet, hányinger és öklendeznem kellett. Legyeztem magamat újsággal, hogy megszűnjön a hányinger. Majd a nővér rám szólt és azt mondta, hogy ne a kezembe, hanem a vesetálba öklendezzek és ha hányni kell, azt is oda. Ja, és még azért is leszidott, hogy miért nem tettem magasabbra a párnámat.

Továbbra is kaptam a fájdalomcsillapítót infúzióban és a katéter is bennem volt még, meg a kis zacskó, ami a sebet tisztította. Ezekkel egy kicsit nehéz volt járkálni, mivel a mosdóba is ki kellett mennem, így nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy nehogy kicsússzon a cső. A fájdalmaim ellenére éjszaka egy picivel többet tudtam aludni, mint az előző éjjel. 

Amikor minden összejön…

A professzor augusztusban elment szabadságra. Miután visszajött, kijelölt nekem egy időpontot, ami azért nem volt jó nekem, mert már egy ideje késett a menstruációm. Műtétkor pedig ez számít, hogy ne legyen vérzés, legalábbis nekem ezt mondták. Mivel bizonytalan volt ez a helyzet, így elmentem a nőgyógyászhoz, aki felírt nekem olyan gyógyszert, ami meghozza.

Szépen beszedtem és vártam, hogy minden rendben legyen. Végül, az egyik napon olyan durván megjött, amit én még sosem tapasztaltam azelőtt. Alig fájt a hasam alja és hirtelen jött nagy mennyiség. Emiatt annyira szédültem, remegtem, hogy megfogadtam, soha többet ilyen gyógyszert.

Ez egy kivételes alkalom volt, hogy a műtétre elmúljon, így próbáltam magamat ezzel nyugtatni, hogyha így, de legalább megjött. Mikor elmúlt, hívtam telefonon, hogy mikorra kellene időzíteni a műtétet. Bár megvolt a maga stílusa, hallottam visszajelzésekből, hogy ő egy profi és a legjobb kezekben leszek nála.

Megnyugodtam és próbáltam elfogadni a helyzetemet. Kérte, hogy vigyázzak magamra, nehogy megfázzak, beteg legyek, mivel az altatás miatt ez kockázatos lehet. Így már előtte sehova nem mentem, vártam az időpontot. Továbbra is telefonon konzultáltunk és közölte, hogy szeptember 4-én feküdjek be és majd másnap 5-én lesz a műtét.

A gyulladást jelölő értékem amúgy is magas volt, de ahogy teltek a hónapok, magasabb lett. Emiatt még egy utolsó ultrahangra elmentünk, természetesen magánúton. Az ultrahang már nem csak egy, hanem két nyirokcsomót is mutatott. Azt sem tudtam, hogy mit szóljak hirtelen. Mindenesetre ennek az eredményét is vittem magammal a műtétre.

Orvosi kivizsgálások #1

A háziorvos csak délután rendelt, így nem tudtam mást tenni, minthogy várni. Anyukámmal és apukámmal átsétáltunk a rendelőbe, ami szerencsére közel van hozzánk. Mindkét oldalról segítettek, hisz nehezen tudtam menni, ez nagy segítség volt. Ez a szédülés a semmiből jött rám és hirtelen. A háziorvos kikérdezett, megmérte a vérnyomásomat, megvizsgálta a hasamat. Hozzátette, hogy azért vagyok mindig ilyen éhes, mert fejlődő szervezet vagyok és nyugodtan egyek, amennyi csak jól esik. 22 éves voltam akkor. Nem tudom, hogyan gondolhatta ezt, mikor serdülő koromban nem ettem ennyit és nem voltam ilyen éhes folyamatosan.

Ezután kaptam beutalót az SZTK-ba a belgyógyászatra, de utólag kiderült, hogy a kórházba kellett volna mennem, csak a háziorvos valamit nem jól írt. Ezért persze le is szidtak minket rendesen anyukámmal, hogy minek mentünk mi oda. Amúgy tényleg nem volt elég bajom, még jobban belerúgtak az emberbe. Szóval az ott lévő asszisztens hölgy megkérdezte tőlem, ahogy az adataimat vette fel, hogy milyen problémával mentem oda. Elmondtam, hogy szédülök, nem vagyok jól. Mondtam neki, hogy emiatt az iskolába sem tudok eljutni, mivel hátráltat ez a rosszullét. Amúgy akkor szerencsére tényleg nem volt senki a folyosón és nagyon úgy tűnt, hogy rajtunk kívül senki sem várakozott. Miután bekerültünk a belgyógyász doktornő kikérdezett, megnézte a testsúlyomat, megvizsgálta a hasamat, majd EKG vizsgálatot végeztek el. Az asszisztens rám pakolta az elektródákat, de ezt is úgy tette, hogy még érezzem magamat jobban rosszul és megalázva. Majd a doktornő kiértékelte az eredményt, ami szerencsére jó lett. Amúgy a doktornő sem volt szimpatikus, de valakinek muszáj volt megvizsgálnia. Mellkas röntgenre, hasi ultrahangra és egy általános vérvételre kaptam beutalót.

Rosszullétek kezdete

Sajnos sehol sem tudtam magamat biztonságban és felhőtlenül érezni, hisz a félelem mindig ott volt bennem és a kérdés: Mi lesz, ha rosszul leszek? Előfordult, hogy nem éreztem jól magamat az iskolában, rendezvényen, hivatalos eseményen. Elmesélek egy rövid történetet. Az egyik rokonunk meghívott minket az esküvőjükre. A szertartás előtt volt egy állófogadás. Hidegtálak, saláták, gyümölcssaláták fogadták az oda érkező vendégeket. Sajnos már itt sem tudtam magamat jól érezni, mert szédültem, hányingerem volt és olyan furcsa volt a közérzetem. Ez megmaradt a lakodalom alatt is, nehezen tudtam enni úgy bármiből is. Volt leves, sültek, töltött káposzta, de mindegyikből csak nagyon keveset ettem, mert alig bírtam lenyelni egy falatot is és maróhatást éreztem a torkomban. Nem tudtam mi volt ez, de csak a gyümölcssalátát tudtam könnyen megenni.

Szóval a panaszok továbbra is fenn álltak és az évek múlásával mindig tevődött hozzá plusz tünet. Mivel az első menstruációm még nem jelentkezett akkor, erre is rá lehetett fogni, ahogy éreztem magamat. Persze miután már megjött, ugyanúgy voltam és nem változott semmi. A középiskolai évek sem hoztak változást. Az iskolaorvos is tanácsolta, hogy a vaskészítményt továbbra is szedjem, mivel alacsony volt a vas értéke a véremben. Hányszor megkaptam, hogy milyen vékony, sápadt vagyok. Nem értettem azt, hogy én miért nem érezhetem jól magamat, miért nem tudok önfeledten élni.

Miután befejeztem a középiskolát, még nem éreztem akkor, hogy azonnal főiskolára menjek. Egy két éves felsőfokú képzést választottam, így ezzel az életemben egy új fejezet kezdődött. Azt gondoltam, hogy biztos jobban leszek majd, de tévedtem. Az egyik órán sajnos rosszul lettem, pedig előtte ettem és a folyadékra is ügyeltem. Olyat éreztem mintha a vércukorszintem leesett volna. Azt éreztem, hogy legyengültem teljesen, pici apró foltokat láttam és tompult a hang körülöttem. Azonnal szóltam a tanárnak, majd kimentem a mosdóba. Fogalmam sincs honnan volt annyi lelkierőm, hogy kimenjek egyedül. A távolság a terem és mosdó között nem volt sok, de mikor rosszul van az ember, nagyon távolinak tűnik. Anyukám tanácsát megfogadva segítettem magamon, így az arcomat, karjaimat, tarkómat, csuklómat hideg vízzel megmostam. Nagy nehezen, de visszamentem a terembe és a padtársam kérdezte meg, hogy minden rendben van-e? Látta rajtam, hogy milyen fehér vagyok, zavart. Ezután letettem a fejemet, pihentem illetve a tanárt megkértem, hogy nyissák ki az ablakokat, így egy kicsit jobban lettem, viszont nagyon megviselt lelkileg. Egy másik alkalomkor volt olyan, hogy miután megettem a zsemlét begörcsölt a gyomrom. Iszonyat volt, szintén letettem a fejemet, majd vártam, hogy jobban legyek. Azt sem tudtam, hogy ez mi, de valami borzasztó érzés volt.