Címkearchívumok: szenvedések

Szorongás, félelem, pánik

Ahogy éreztem és érzem most magamat!

Több bejegyzésben megemlítettem már, hogy nálam a sok rosszullét kialakította a szorongást. Mivel sokszor előfordult az évek alatt, így elkezdett kialakulni bennem egyfajta félelem. Majd egy idő után jelentkeztek a pánikrohamok és mivel ez sokszor előjött, így már pánikbeteggé váltam. Oké, hogy a jelenlegi állapotomról is írok, de nem tudok a múltról nem írni, hisz az is hat.

Hogy a múlthoz visszakanyarodjak kicsit, az iskolákban is mindig szorongtam, de még akkor nem jöttek pánikrohamok, pedig akkor is meg kellett felelni és jöttek a számonkérések, vizsgák stb.

Ami teljesen kikészített úgy idegileg, az a nyelvvizsgára való felkészülés volt. Sajnos a megfelelés, stressz és az, hogy én maximálisan beleadtam mindent, mondhatjuk úgy is, hogy besokalltam és a szervezetem jelzett. Oké, hogy megszereztem, de hányszor buktam meg és nem is úgy sikerült teljesen, ahogy én azt gondoltam, szerettem volna. Szóval a nyelvtanulás is kedvezett a szorongásomnak, majd elindultam a “lejtőn”.

Kezdődött először kint az utcán, utána már nem válogatott és jött éjszaka, napközben. Pokoli volt. Azóta van az alvástól is félelmem, mindig azt érzem, mivan ha nem fogok felébredni?! Emiatt a halálfélelem is ott van bennem, nagyon rossz és valamikor egyre csak fokozódik.

Sajnos a többszöri rosszullétek alatt jutottam már olyan mélyre, hogy azt éreztem, lehet ennyi volt az életem?! Ez is rádöbentett arra, hogy milyen mulandó minden, mennyire törékenyek vagyunk és bármikor véget érhet az életünk. Durva és sokkos állapotokat éltem meg, amiről majd egy külön bejegyzést írok, mert az eléggé hosszú lenne így. Még ezt fokozták ezt a csalódások, kudarcok, szevedések.

Az évek alatt a tennivalóimat próbáltam úgy ahogy tenni, nem mindig sikerült. Nem fordultam szakemberhez, mert nem éreztem, hogy arra lenne szükségem. Egyébként most is szorongok, ahogy ezekről írok. Rájöttem arra, hogy meg kell tanulnom ezt kezelnem és le kell küzdenem.

A múlt évben már több mindent csináltam bátrabban és egyedül is.

Most valami megint történt, mert nem érzem jól magamat és kezdek szorongani, ha ki kellene mennem.

Mit érzek ilyenkor? Kezdenek a lábaim gyengülni és olyan rossz érzés fog el. Hevesen elkezd verni a szivem, leizzadok és nem érzem magamat biztonságban. Folyamatosan azt érzem, hogy valami baj fog történni. Emiatt megint ördögi körbe kerülök és kezdhetem az egészet elölről, amit idáig szépen felépítettem. Rosszul is érzem magamat lelkileg, mert megint a padlón vagyok, ahonnan fel kell állnom.

Úgyhogy veszek ismételten egy “nagy levegőt” és újra össze kell kaparnom magamat. Ezután át kell gondolnom pár dolgot és rendszert kell vinnem a mindennapjaimba, mert ez hiányzik elsősorban. Ugyanis a sok rossz lehúzott és kb. az élettől való kedvem is elment. Tudom, hogy akik szeretnek és mellettem állnak itt vannak, viszont nekem kell ebből kijönni és megtenni a lépéseket.

Itt tartok, hogy nem volt kedvem napokon keresztül írni sem. Próbáltam tegnap valamit elkezdeni, de töröltem. Egyszerűen csak néztem ki a fejemből és nem jött semmi. Alig akartam ma is kikelni az ágyból, enni sem úgy eszek, mert semmi sem jó és nem vagyok passzban. Ennyi.

Vannak mélypontok és olyan időszakok, hogy nem vágyok semmire, csak a csendre. Van olyan, hogy nem érdekel, hogy ki néz miközben sírok az utcán vagy éppen hangosan kikelek magamból, mert nekem úgy tetszik. Esetleg saját magam kínján röhögök, hogy mit össze tudok szerencsétlenkedni, amikor helyzet van.

Ezek mind megtörténtek velem és ez is én vagyok, hogy felvállalom a gyengeségeimet, problémáimat. Hozzáteszem, hogy nagyon nehéz ezekről írni, hisz mindig tartottam mások véleményétől, de ezt is meg kell tanulnom kezelni.

Fejlődtem sokat az elmúlt években, de még sok mindent meg kell tanulnom és még erősödnöm kell, mert ezek ellenére is úgy érzem, nem vagyok erős, vagy az vagyok, csak nem hiszem el magamról?!

Ez az írás most ilyen lett, ahhoz képest, hogy úgy ültem le megint, hogy azt sem tudtam miről írjak?!

Testi és lelki szenvedés hatása

Van, ami nem múlik el nyomtalanul!

Eddig is őszintén írtam, továbbra is ezt képviselem. Nagyon megviselt időszakomban vagyok mind testileg és lelkileg is. Fáradt vagyok és sokszor keresnem kell a motivációt az életemben. A sok szenvedés, kudarc és csalódás hatott rám és ez egy összetett probléma. Hosszú idő kell míg kialakul a testi és lelki fáradtság és nagyon nehéz, amíg ebből kitud jönni az ember. Sokkal könnyebben tud ez menni, ha szerető és segítő emberek társaságában vagyunk.

De ettől függetlenül az első lépést mindig nekünk kell megtenni, hogy merjünk és akarjunk változtatni. Ami ezt még megelőzi, hogy találjunk célokat, ha ez megvan, akkor a többi jön utána. Ezenkívül találni olyan tevékenységet, ami feltölt és segít abban, hogy megtalálhassuk önmagunkat.

Amit még fontosnak tartok, hogy ha egyedül nem megy, akkor kérni a láthatatlan világ segítségét, aki hisz ebben. Spirituális beállítottságú vagyok, így én természetesen mindig imádkozok és hiszek az égi segítőkben. Kérem, kapom a jeleket és figyelek is erre. Bízom és tudom, hogy mindig a legjobbat akarják nekem, még akkor is, ha ez sokszor fáj.

Hosszú éveken keresztül sok rosszullétet bírt ki a testem és a lelkem, de még ezek ellenére is nehezen tudom magamról elhinni, hogy erősebbé tettek. Mivel érzékeny ember vagyok nagyon, így két véglet van nálam. Ha örülök, akkor nagyon, ha szenvedek, akkor nagyon. Szeretem megélni a fájdalmat, szeretek őrjöngve térdre borulni és zokogni, mert így kiadom és megélem. Szeretek a mélyre lemenni és felszaggatni a sebeket, mert ez kell ahhoz, hogy gyógyulni tudjon a belsőm is. Hogy pozitívat is írjak, szeretek nagyokat és jókat nevetni tiszta szívből. Szeretek küzdeni, harcolni és soha nem feladni, mert erre is megtanítottak a nehézségek, szenvedések.

Az utóbbi negyed évben pár kilót fogytam, ami elszomorít. Most vagyok 51 és még tavaly ősz elején 57 voltam. Persze mozogtam is, meg nyilván hormonális okok is közrejátszhatnak, beteg is voltam, de mégis azt érzem, hogy ennek hátterében főleg lelki okok állnak. Ezt úgy vettem magamon észre, hogy éreztem az arcomon és testemen is, hogy vékonyabb és ment le rólam. Nyúzottabbá váltam és a ruháimban sem érzem a legjobban magamat.

Volt már ilyen időszakom és pontosan tudom, milyen nehéz újra felszedni néhány kilót. Egyensúlyba kell hoznom magamat, hogy ez tudjon változni és ez nem egyik napról a másikra megy.

Amivel még küzdök továbbra is, azok a pánikrohamok. Tegnap és ma éjszaka is rám jött és ez mindig a másnapomra rányomja a bélyegét. Nehezebben kelek fel, kb. nincs is kedvem. Úgy nehezemre esik minden, mint például a beágyazás, mosakodás, felöltözés és a többi napközbeni tevékenység is. Meg kell olyankor “ráncigálnom” magamat, hogy fel kell kelnem és tennem kell valamit az életemért.

A padlóról felállni nehéz és sokszor erőfeszítésekbe kerül és nem adják csak úgy “ingyen”, hogy jobban legyen az ember.

Itt tartok most jelenleg, hogy ismét össze kell, hogy szedjem magamat és tovább küzdenem egy szebb és jobb jövő reményében.