Címkearchívumok: szeretet

Megítélések a diétával, étkezéssel kapcsolatosan

Elsősorban a környezetemben tapasztalom, hogy hogy állnak ehhez a témához. A hét év alatt kaptam hideget-meleget egyaránt és sajnos még a mai napig nem tudom úgy kezelni, hogy ne legyek erre dühös. Tudom, hogy nekem is furcsa volt az elején megszokni, de ahhoz már nincs türelmem, hogy állandóan magyarázkodjak és kínosan érezzem emiatt magamat. UNOM! Csak próbálják elfogadni, vagyis csak mutatják ezt, de érzem, hogy valójában nem tudják. Ott van a nézésekben, szavakban, tettekben és ezeket mind tapasztaltam és tapasztalom. Jöjjenek azok, amiket:,,IMÁDOK HALLANI!”: „ezt sem eheted akkor?”,, nem akarsz valami normálisat enni?” ,,már megint ezt a sz*rt eszed?” „ tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!” „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!” „ jaj, de vékony vagy, hízzál már!” ,,ez mi, amit eszel?” „és ezek mennyibe kerülnek?” „ meddig kell tartanod még ezt a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez.

Akik nincsenek ebben a helyzetben nem tudják mit érez egy ételérzékeny, hogyan éli meg ezeket és mennyi nehézséggel kell szembenéznie. Ha egy kis odafigyelés, belátás lenne, elsősorban a családon belül, akkor könnyebben lehetne ezt kezelni. Szeretettel és megértéssel kellene hozzáállni.

Jelenlegi állapotom

Hét év telt el azóta, hogy fény derült az egészségügyi problémáimra. 2014-ben minden egyszerre zúdult a nyakamba. Májkapuban lévő nyirokcsomók, lisztérzékenység, műtét, allergia vizsgálat és a candida. Ez aztán a meglepetések éve volt, úgy rendesen. Régebben csak mertem remélni, hogy elérhetem az 50 kilós álomhatárt. Igen, nálam ez jelentette, mivel a műtét előtt voltam 43 kiló és ez eléggé rosszul érintett. Kb semmiben nem éreztem jól magamat, mindegy mit vettem fel. Legalább 3 év kellett, míg összeszedtem magamat súlyilag és szépen lassan elkezdtem hízni.

Ez olyannyira sikerült, hogy most jelenleg 58 kiló vagyok. A hegem ennyi év elteltével is szokott fájni, főleg az időváltozásra bejelez. Ilyenkor azt érzem, hogy “ugrál” és mintha mocorogna belülről, illetve szokott görcsösen is fájni. Az étkezés okozta nehézségeket nagyjából leküzdöttem, de a mentális részével még jelenleg is meggyűlik a bajom. Ezalatt a pánikbetegségre gondolok. Szeretnék én magam megoldást találni rá és gyógyszerek segítsége nélkül kijönni ebből. Sok türelemre és akaraterőre van szükség és főleg szeretetre, megértésre, amit szerencsére a közvetlen környezettől meg is kapok.

Saját forrás