Címkearchívumok: szervezet

Érzelmi evésről

A tapasztalataim!

Korábban már többször leírtam, hogy a rosszullétek kialakították bennem a félelmet és szorongást. Mivel nagyon sokáig senki sem foglalkozott( orvosokra gondolok) a problémámmal-sőt még mi sem tudtuk igazán mi lehet nálam a gond-így az evésbe menekültem.

Már akkor is ettem, ha nem voltam éhes, csak nehogy rosszullét jöjjön rám. Azt éreztem, hogy nem vagyok jól, viszont ezt másképp nem tudtam kezelni, csak úgy, hogy az étkezés nyugtatott meg. Tehát a biztonságérzetet kerestem, hogy ne legyen baj.

Magam sem tudtam, hogy ez abszolút nem normális, ha jön egy félelemérzet vagy egy „nem vagyok jól” érzet, hogy a táplálékban keresem a megnyugvást. Sajnos, még akkor nem tudtam, hogy lisztérzékeny vagyok, így az évek elteltével egyre éhesebb lettem és többet ettem. Na, de hiába ettem sokat és sűrűn, az étel nem szívódott fel és nem is híztam.

Mivel sokat szorongtam és mindig „vártam” a következő rosszullétet, így kialakult nálam a pánik. Féltem, hogy mások előtt rosszul fogok lenni, olyan mintha szégyellnem kellett volna magamat ezért. Családi eseményeken, iskolai órákon, rendezvényeken sem tudtam magamat felhőtlenül érezni, pont ezért.

Akadtak bőven stresszhelyzetek, melyeket szintén úgy kezeltem, hogy elkezdtem enni. Például vizsgák előtt képes voltam befalni 2 zsemlét, holott más semmit sem tudott enni. Na, én meg ezt nem tudtam elképzelni, hogy éhgyomorra „nyomjak le” egy vizsgát. A stresszt muszáj voltam levezetni az étkezésemben. Ha pedig orvosi vizsgálatokra került sor, akkor meg a folyadékba menekültem, vagyis sok vizet ittam, szintén a félelem miatt.

Szóval az évek alatt történtek ezt alakították ki bennem. Azt éreztem, hogy ennem kell és akkor majd biztos nem fogok elájulni. Teljesen hatalmába kerített ez az érzés és minél többször megtapasztaltam, annál jobban szorongtam. Mindig kellett, hogy legyen nálam valami ennivaló, így akkor tuti nem fog leesni a vércukorszintem. Ezt így bemagyaráztam magamnak, sőt el is képzeltem, ezáltal megnyugodtam.

Miután kiderült a problémám, akkor is folytattam tovább ezeket, mert traumát okozott. Olyan mintha emlékezett volna a szervezetem a korábban történt rosszullétekre és emiatt folytattam tovább az evésbe menekülést. Tanórák, különórák, városban való intézkedés közben vagy vásárlás előtt mindig gyorsan ételhez nyúltam. Utána már az édesítőszerre is rákattantam és minden „helyzet” előtt vettem be belőle. Később már az étcsokoládéra és a magokra voltam ráállva. Őszintén bevallom, hogy még a mai napig előfordulnak velem ilyenek. Viszont ez egy csapda is, mert nem az ételtől kellene várnom a nyugalmat és a biztonságot. Nem így kellene gondolnom az evésre, hanem úgy, hogy ez egy szükséglet és nem pedig olyan tényező, ami félelemhez vezet.

Ez az egész ami történt, mély nyomot hagyott bennem és meg kellene tanulnom kezelni a félelmeimet és elfogadnom, hogy nekem több idő kell ahhoz, hogy a lelkem is meggyógyuljon. Sokat szoktam gondolkodni ezen, hogy saját magamat kellene meggyógyítanom, hisz csak én érzem, hogy a lelkem mélyén mire is van igazán szükségem.

Végül, nagyon jól esne, ha találhatnék hasonló helyzetben lévő embereket és tudnék velük „beszélgetni” erről.

Hogyan hat a stressz a szervezetre?

Milyen formái és hatásai vannak a stressznek?

„A szervezetet érő stresszhatások sokfélék lehetnek, amelyek a szervezeten kívül és belülről egyaránt származhatnak. Stresszhatást nemcsak fizikai értelemben megterhelő helyzetek-nehéz munka, túlórázás, kimerítő sport, drasztikus fogyókúra -idéznek elő, hanem lelki és szellemi megterhelések is.”

Példaként felsorolhatjuk az egészségügyi és szociális intézményben dolgozókat, akik a többszörös műszakok által „kiégést”tapasztalhatnak, ezt nevezik „burn outszindrómának. Továbbá azok az anyukák, akik a várandósságukat „teherként” élik meg. Ezenkívül stresszt okozhat egy adott élethelyzet vagy esemény mint például a többnapos ünnepek, gyerekek iskolai szünideje, az iskolakezdéssel járó teendők, a beteg rokon ápolása stb. Emellett még hosszú ideig elhúzódó fertőzés, gyulladás, allergia és autoimmun folyamat, illetve nem felismert ételintolerancia, melyek folyamatos gyulladáscsökkentésre késztetik a szervezetet. Stresszhatásokhoz tartozik még a rendszeres önértékelési zavarból és kisebbrendűségi érzésből adódó zavarodottság, a lelki terhek cipelése és érzelmi problémák is. A stressz manapság minden korosztályt érint egészen a gyermekkortól a felnőttkorig.

Melyek a leggyakrabban előforduló stresszhatások?

Életmódbeli problémákhoz sorolhatók a túlórázás, kimerültség, rohanás, éjszakázás ebből kifolyólag alváshiány, cigarettázás, alkohol, koffein, drogok, nem betartott diéták, rossz táplálkozási szokások, mozgáshiány ennek következtében kialakuló elhízás, túlsúly, kíméletlen fogyókúra, túlzásba vitt, kemény sport, ingerszegény környezet, egyhangúság.

Kóros állapotok közé tartozik a baleset, vérzés, operáció, fájdalom, oxigénhiány, infekció gyulladás, túlérzékenység, ételintolerancia, anyagcserezavar, emésztési gondok, hormonális zavar, ingadozó vércukorszint, vitamin-és tápanyaghiány, folyadék-és sóvesztés, tartós betegségek.

Lelki-érzelmi tényezőkhöz sorolhatók az érzelmi konfliktusok, passzív látásmód, félelem, aggódás, szorongás, lelkifurdalás, magabiztosság hiánya, önértékelési problémák, bizonyítási vágy/maximalizmus mely kóros, gyűlölet, agresszió, féltékenység és irigység, párkapcsolaton vagy családon belüli gondok, pénzügyi és szociális aggály, hiábavalóság érzése, veszteség megélése akár szakítás, válás és gyász.

Környezeti hatásokhoz tartozik a kemikáliák a háztartási termékekben, tartósítószerek az élelmiszerekben, egészségtelen anyagok a vizekben, a levegő szennyezettsége, gyógyszerek mellékhatásai, munkahelyi ártalmak, hőhatások, veszélyes sugárzások, elektroszmog.

Mi történik a szervezetünkben, ha hirtelen stresszhatás éri?

Hirtelen stresszhatás esetén a mellékvese nagy mennyiségű adrenalint, míg tartós stressz esetén kortizolt pumpál a vérbe, hogy a szervezet képes legyen megbirkózni a terheléssel.”

Hogyan hat a nők szervezetére a stressz?

Jelentősen befolyásolja a nők szervezetét a stressz, ezt követően pedig kihat az egészségi állapotra és bekövetkezik a hormonális egyensúly felborulása. Hatással van a testre, lélekre, szellemre, így a hormonális rendszert és a női ciklust is felborítja. Mivel a hormonegyensúly felborul, így ennek következtében kialakul a progeszteronhiány és az ösztrogéntúlsúly, továbbá a prolaktinszint megemelkedik és a pajzsmirigy működésére is kihat.

Mi a megoldás a stressz ellen?

Az egyik legnehezebben tanulható az életben a stressznek a kezelése. Mégis igyekezzünk elsajátítani stresszkezelő technikákat, melynek során megtanulhatjuk a különböző helyzetek/emberek kezelését és csökkenteni a stresszt az életünk során, amennyire csak tudjuk, hisz mindig utólag látjuk be, hogy elsősorban saját magunknak ártunk vele a legtöbbet.

Forrás: Dr. Csiszár Miklós, Nora Igloi Syversen, Női igazságok, Naturwell Kiadó, Budapest, 2014, p. 109-112.

Az étcsokoládé rabjává váltam

Ez onnan jött, hogy alapból kevés édességet ehetek meg, mióta új életmódba kezdtem. Mivel a szervezetnek szüksége van minimális cukorra, így igen csak jelzett az idegrendszerem, hogy „ hahó, vigyél már be valami cukrot”. Sokszor volt olyan, hogy na majd én szépen leszokok a cukorról. Na persze, hát ez nem így működik. Ugyanis az elvonási tünetek miatt, már kezdtem agresszív lenni. Tudom, durván hangzik, de én már annyi mindent elkerültem, hogy sajnos megviselt nemcsak lelkileg, de idegileg is.

Természetesen a magas kakaótartalmú étcsokoládéra gondolok, ami nagyon keserű, de én már annyi elvonáson vagyok túl, hogy ez is képes boldoggá tenni. Arra figyelni kell, hogy a mérték itt is mérték. Ha túl sokat eszik belőle az ember, simán lehet szorulása, ami megint csak elősegíti az aranyér kialakulását, amelyről az előző bejegyzésben írtam.