Címkearchívumok: tapasztalatok

Ételallergia, ételintolerancia és a candida – tapasztalatok és információk

Van összefüggés?!

Miután kiderült a lisztérzékenység és a műtéten is túl voltam, anyával elmentünk egy biorezonanciás allergia vizsgálatra. Egyébként az a doktornő ajánlotta, aki annak idején a vasszintem helyreállításában segített egy olyan készítménnyel, ami valóban felszívódik. Ez a vizsgálat több száz allergént mér és egyáltalán nem fájdalmas. Szerencsére itt sok mindenre fény derült nekem és anyának is.

A családból még apa, tesóm és párom is megcsináltatták, persze a mi kérésünkre, mert sokat beszéltünk róla nekik. Azért is kellett ez a vizsgálat, hogy kiderüljön a szervezetünknek mi a jó és mi az, amit el kellene kerülni. Az eredményt vissza kellet vinnünk a doktornőhöz és közben székletmintát is vittünk magunkkal, amit mikroszkóp alatt megnézett és megállapította, hogy candidásak vagyunk.

Elmondta, hogy egyéntől függ, kinek mennyi időbe telik, míg kitisztul a szervezete. Elsősorban az étkezési szokásainkon kellett változtatni illetve a hozzáállásunkon. Gombaölő készítményeket, vitaminokat tanácsolt és a lelki oldalára is felhívta a figyelmünket. További tapasztalataimat már korábban leírtam és itt olvashatjátok:

Allergiavizsgálat és a candida
Tapasztalatok az étkezéssel kapcsolatban
Megitélések a diétával, és étkezéssel kapcsolatban

Hogy mi az ételallergia és az ételintolerancia között a különbség?
Ételallergia vagy ételintolerancia | letöltés ideje: 2022.01.23.
Mi az ételallergia?| letöltés ideje: 2022.01.23.
Mi az ételintolerancia? | letöltés ideje: 2022.01.23.
Ételallergia okai | letöltés ideje: 2022.01.23.

Candida
A betegség | letöltés ideje: 2022.01.23.
A fertőzés | letöltés ideje: 2022.01.23.
A tünetek | letöltés ideje: 2022.01.23.
Méregtelenítés és béltisztítás | letöltés ideje: 2022.01.23.
A diéta | letöltés ideje: 2022.01.23.
letöltés ideje: 2022.01.23.

Gondolataim és tapasztalataim a nyelvtanulásról

Hogyan hatott rám, és milyen nehézségekkel kellett megküzdenem az egészségi állapotom miatt?

Az egészségem romlása kihatott az idegrendszerre és nemcsak a tanulásomat, de a nyelvtanulásomat is erősen befolyásolta. Persze ennek ellenére, felteszem mindig a következő kérdéseket. Hogy tanuljunk nyelveket? Kényszer hatására vagy anélkül? Szorongva vagy félve? Vagy lazábban és gátlások nélkül? És akkor még haszna is lesz és nem megy tönkre az ember idegrendszere! Na, ez a nem mindegy! Az előző bejegyzésben már említettem, hogy andragógia szakon végeztem és két szakirányon. 2015-ben szakdolgozatom témájának a következőt választottam. Az idegennyelv-tudás jelentősége az élethosszig tartó tanulásban és felnőttképzésben. Elég hosszú, szép címet kapott és amit akkor írtam, azt meg is tapasztaltam a rá következő években. A német nyelv számomra mindig is „mumus” marad. Annyi kín, szenvedés, áttanult nappalok és éjszakák, öröm, sírás, magasság, mélység és mindig az a bizonyos ördögi kör.

Évek kínlódása, kudarcba fulladt magántanárok, sok kidobott pénz és sikertelen vizsgák után jutottam el diszlexia vizsgálatra, hogy még „jobban” érezzem magamat. De legalább megoldódott ez a probléma is, ugyanis a középfokú nyelvvizsgát, ha az égről lehozom az összes csillagot sem sikerült volna. Egyébként a vizsgálaton nagyon rendes volt a gyógypedagógus és a feladatokat is gyorsan és könnyen megoldottam és próbáltam alázattal végigcsinálni. Szinte nem is hittem el, hogy ha mindent megoldok, akkor mi a bajom és mit keresek én itt egyáltalán?! A vizsgálat végén az utolsó feladatnál jött ki a gond. Ez pedig a fogalmazás írása volt és sok esetben a betűim is olvasatlanok, így emiatt és a sikertelen nyelvvizsgák miatt is született meg ez a döntés. Ja és a végén még a szakember hozzátette, hogy figyelemzavart is észrevett nálam, de azt nem ott vizsgálták, így az annyiban is maradt.

Szóval megkérdezem én a volt pedagógusaimat, hogy nem fedezték fel ezt nálam anno és még a főiskolát is így végeztem el, ez most komoly?! HATALMAS CSALÓDÁS ÉS HARAGSZOK! Végül azt ajánlották, hogy egy alapfokú nyelvvizsgát meg kell csinálnom felmentésekkel. Így a hanganyag helyett-ami amúgy is nagyon nehéz szokott lenni, pláne németből-felolvasás volt és ennek alapján kellett válaszolnom a kérdésekre. A másik segítség a többletidő volt, írásban plusz időt kaptam, hogy megoldhassam a feladatokat. Amit mai napig nem hiszek el, hogy olyan könnyen ment és sikeresen vettem az akadályokat. Ráadásul szívemhez és lelkemhez közel álló témákat kaptam mind az írásbelin és szóbelin is, AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDOT! És mivel nem hiszek a véletlenekben, így az írásbeli vizsga pont április 7.-re esett, amikor is az Egészség világnapja van.

Így számtalan zsákutcák után beért a „ gyümölcs” , persze nem úgy, ahogy én azt szerettem volna. Sikerült a vizsga és már alig tudtam örülni, hisz mennyit vágyakoztam, hogy majd én is elérhetem, nekem is sikerülhet?! Hozzáteszem ezt a diploma megszerzése miatt kellett megcsinálnom, egyébként tuti, hogy nem foglalkoztam volna ilyennel. Majd ezután jött a nagy kaland, az igazi „vizsga” . Egy idegen országban helytállni, bizonyítani a nyelvtudást nem egyszerű. Főleg, ha az ember olyan helyen van, ahol a dialektus is még plusz problémát okoz. Nincs előre bemagolt szöveg, kihúzott tétel, vizsgabizottság. Rögtön reagálni és hirtelen kell az agyat átállítani az adott nyelvre, pörögnek a szavak a fejben. Ja, arra odafigyelni, amit itthon elvárnak, hogy helyesen kell nyelvtanilag írni és mondani, őket odakint ez nem érdekli, így is értik.

Az egyik volt magántanárom, aki csak a rosszat és a hibát kereste bennem és akivel kölcsönös volt a „szimpátia”, egyszer ezt mondta: „Annamari, ez nem eine, hanem einen”. De ezt így rideg tekintettel és lecseszve, lenézően. Szóval üzenem innen: „Drága Tanárnő” megtapasztaltam, hogy kint pont nem érdekelte őket, hogy eine vagy einen. Nem így kell valakit motiválni a nyelvtanulásra, véleményem szerint. Sokkal könnyebb, ha az adott környezetben mindennap látja, hallja a szavakat és beszéli az ember, így lassan beilleszkedik, ráhangolódik és azonosul azzal a kultúrával, ahol éppen tartózkodik.

Miután letudtam a némettel kapcsolatos teendőimet, egy új nyelvet megismerni és tanulni elvárás és blokk nélkül, az maga a csoda! Szívem vágya teljesült azzal, hogy a mindig is imádott nyelvemet, az angolt tanulhatom szabadon és kötetlenül. Felemelő érzés!

Megítélések a diétával, étkezéssel kapcsolatosan

Elsősorban a környezetemben tapasztalom, hogy hogy állnak ehhez a témához. A hét év alatt kaptam hideget-meleget egyaránt és sajnos még a mai napig nem tudom úgy kezelni, hogy ne legyek erre dühös. Tudom, hogy nekem is furcsa volt az elején megszokni, de ahhoz már nincs türelmem, hogy állandóan magyarázkodjak és kínosan érezzem emiatt magamat. UNOM! Csak próbálják elfogadni, vagyis csak mutatják ezt, de érzem, hogy valójában nem tudják. Ott van a nézésekben, szavakban, tettekben és ezeket mind tapasztaltam és tapasztalom. Jöjjenek azok, amiket:,,IMÁDOK HALLANI!”: „ezt sem eheted akkor?”,, nem akarsz valami normálisat enni?” ,,már megint ezt a sz*rt eszed?” „ tudom, hogy akkor most ebből te nem ehetsz!” „mert neked ez a bajod, te beteg vagy!” „ jaj, de vékony vagy, hízzál már!” ,,ez mi, amit eszel?” „és ezek mennyibe kerülnek?” „ meddig kell tartanod még ezt a diétát?” és még sorolhatnám tovább, mert mindig tudnék valami újat írni ehhez.

Akik nincsenek ebben a helyzetben nem tudják mit érez egy ételérzékeny, hogyan éli meg ezeket és mennyi nehézséggel kell szembenéznie. Ha egy kis odafigyelés, belátás lenne, elsősorban a családon belül, akkor könnyebben lehetne ezt kezelni. Szeretettel és megértéssel kellene hozzáállni.