Címkearchívumok: vizsgálat

Tejcukor-érzékenység

Amit tudni kell róla!

A Föld népességének több mint 60%-a laktózintoleráns!

Hogyan nevezzük másképp?

A laktózintolerancia kifejezésen kívül számos elnevezéseket használunk: tejcukor-intolerancia, laktózérzékenység, tejcukor-érzékenység, hipolaktázia.

Mi ez pontosan?

Nem allergia.

Allergiának azt nevezzük, amikor az immunológiai folyamat egy adott fehérjemolekula ellen indul el a szervezetben. Így a tejallergia tejfehérje-érzékenység és nem tejcukor-érzékenység.

Milyen alkotóelemekből épül fel a tej?

Három fő alkotó eleme a tejfehérjék, laktóz és zsírok. A laktóz egy diszacharida azaz kettős cukor, vagyis egy molekula glükóz és egy molekula galaktózból épül fel.

Érdekesség:

” A hauslabjochi ember, vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. ötezer-háromszáz éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből. 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötzi-völgyi-Alpokban, Hauslabjoch közelében, 3210 méter magasan találták meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor. Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív-és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban szenvedett, és tejcukorérzékeny is volt. A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi i.e. 3252-ben (+/- 102 év) halt meg. Az övé a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki prof. Rainer Henn vezetésével 1991. szeptember 23-án.(Ötzi gyomrában Heliobacter pylorit is kimutatták genetikai módszerrel.) “

További érdekességek:

Távol-Keleten és az eszkimóknál a lakosság 90%-a laktózintoleráns. Észak-Európában megközelítőleg 2 százalékos, amíg délen 25 százalékban fordul elő. Magyarországon végzett felmérés szerint a lakosság csaknem 25-30 százalékának van problémája a tejcukor-intolerancia miatt. 1984-ben Flatz és Czeizel orovostanhallgatókon végeztek vizsgálatokat, melynek során 37%-ban laktózfelszívódási zavart észleltek. Tehát a világ népességének több mint az 50%-nál az élete során mutatható ki a laktáz enzim aktivitásának fokozatos csökkenése.

Populációgenetikai vizsgálatok azt mondják, csaknem tízezer évvel ezelőtt az állattenyésztés mellett a felnőttkori tejfogyasztás is eltejedt. A gyakori tejfogyasztás nak köszönhetően kalcium és fehérje erősebb izomzatot, a nőknek erősebb medencefelépítést váltott ki. Az ősembereknek a tej “jelentette” a mai világban közkedvelt fehérjeporokból készült italokat. Ezek többsége tejsavófehérjét és laktózt is tartalmaz. Ezt használják edzések előtt/után és természetes fehérjetartalmú ételek “pótlására”. I.e. 3000 évvel a bronzkorban élt ősemberek maradványainak fogkövét dánarchelógusok vizsgálták, és egy tejfehérjét a béta-laktoglobulint azonosítottak benne. Ez volt az első bizonyítéka az ősemberek tejfogyasztásának.

Fajtái:

Az elsődleges laktázhiány többnyire fiatal felnőtttkorban jelentkezhet, viszont az elnevezése miatt már gyermekkorban is előfordulhatnak tünetek és fokozódnak. “Az elfogyasztott laktóz mennyiségétől függően magasabb életkorban a tünetek egyre fokozódnak, tekintettel arra, hogy csökkenő számú enzim képződik a bélbolyhokon.”

A másik fajtája a másodlagos laktázhiány. ” A vékonybél mikrobolyhainak károsodása hátterében gyulladásos bélbetegségek, lisztérzékenység, élelmiszer-allergia, gyógyszerek, besugárzás és kemoterápia hatásai is állhat. A kórokozók ( Escherichia coli és Peptostreptococcusok) által okozott kontamináltvékonybél-szindróma esetében is gyakori az átmeneti, másodlagos laktózintolerancia. A mikrobolyhok csúcsi részén lévő, külső hatásokra is könnyen sérülő laktáz enzim működése csak a károsító tényezők megszűnését követően áll helyre.”

Tünetek:

Az elfogyasztást követően hasi panaszok mint például puffadás, fokozott gázképződés, hányinger, hasmenés, de székrekedés is. Ezenkívül fejfájás, csökken a koncentrációs készség, ritkábban viszketés, ekcéma jelentkezhet. “A H2 kilégzési teszttel a vékonybél és egyéb működési zavarát, gyakori fruktóz-( gyümölcscukor-) felszívódási zavart is igazolhatjuk.”

Milyen vizsgálat szükséges a kimutatására?

A laktázhiányt H2-kilégzési teszttel lehet megállapítani leggyakrabban. “Tejcukor -intolerancia esetén a bél lumenében lévő laktóz bakteriális fermentációja hidrogéngáz (H2) képződésével jár, amit speciális hidrogéndetektor segítségével mérünk. Laktázhiány gyanúja esetén 25 gramm laktóz alkalmazása után a kilégzett levegőben található hidrogénatomok számát (H2 ppm) mérjük, majd az értékek alapján állapítjuk meg a laktázhiány mértékét. A H2 kilégzési teszttel a vékonybél és egyéb működési zavarát, gyakori fruktóz-( gyümölcscukor-) felszívódási zavart is igazolhatjuk. A baktériumflóra megváltozását ( ún. vékonybél-kontaminációt ) jelző H2-tesztet laktulóz segítségével végezzük. A kontamináció okozta másodlagos laktázhiány kizárására /igazolására a kilégzési tesztet laktózzal és laktulózzal is megismételjük különböző időpontokban. Kontamináció esetében mindkét vizsgálat kóros eltéréseket jelez, míg primer laktózhiány során a laktulózteszt negatív eredményt ad.” Ezenkívül genetikai vizsgálat is elterjedt manapság.

Mit tehetünk, ha megállapították?

Elkerülni a laktózt tartalmazó ételeket és helyettesíteni laktózmentes termékekkel. De lehetséges megoldásként laktáz enzim tablettát bevenni, ha laktóz tartalmú ételt vittünk be. Ezt étkezés közben kell bevenni és nem okoz panaszokat akkor.

Tehát ma már nem okoz gondot, hogy találjunk laktózmentes termékeket. Magas tejcukortartalmuk miatt panaszt váltanak ki a normál tej, tejföl, túró, vaj, a tejjel, tejporral készült margarin-és tejszíntartalmú ételek, a lágy sajtok és a tejsavó alapanyagú termékek. A fermentált kemény, némely félkemény illetve penészes sajtok laktázhiány esetén is ehetők. Hagyományos készítése során a fermentációt végző baktériumok tejsavvá bontják le a laktózt és a gombák használják fel.

Mit nevezhetünk laktózmentesnek?

Az előírás szerint laktózmentesnek nevezhető az a termék, melyben a laktóztartalom 0,1 gramm/ 100 gramm alatti. A gyártási folyamat közben laktáz enzimet használnak: a tejhez kevert enzim a kettős cukrot glükózra és galaktózra bontja le. Az alábbi szöveg volt olvasható egy régi itthon forgalmazott tejesdobozon: “Mit jelent a laktózintolerancia? Azt jelenti, hogy a tejben természetes módon előforduló tejcukor (laktóz) egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben emészthető. A tejcukor-érzékenységben szenvedőknél hiányzik az a természetes enzim, amely a tejcukrot glükózra és galaktózra bontja le ( ezt a két építőelemet tudja a szervezet megemészteni). Ebben a laktózmentes tejben a tejcukrot már a két alkotórészre ( glükózra és galaktózra) bontották. Emiatt a tej enyhén édeskés ízű.”

A gyárban a tejtermékben megtalálható diszacharidából lebontott glükóz és galaktóz képes felszívódni a bélbolyhokon át. A laktózmentes termékekből nem távolítják el a tejcukrot, hanem a két alkotóelemére bontják. Továbbá a lebontás során szabaddá vált glükóz vagyis szőlőcukor édes íze kiváltja ezeknek a termékeknek a kissé édeskés ízét. Otthon is tudunk előállítani laktózmentes tejterméket a gyógyszertárban megvásárolható enzimkészítmények segítségével. A gyógyszerek is tartalmazhatnak laktózt segédanyagként, de ennek mennyiségét milligrammban kötelező feltüntetniük a gyógyszer leírásában.

Mi azaz FCC?

Food Chemical Codes: ez az enzimaktivitás nemzetközi standard mértékegysége.A termékekben lévő enzim aktivitását FCC-ben határozzák meg.

A tejcukor-érzékenységről:

Nem allergia.

Az elfogyasztott laktóz mennyiségétől függ a tünetek megjelenése.

A laktóz: egy kettős cukor, mely egy szőlőcukor-és egy galaktózmolekulából áll. A két cukorból álló laktózt a laktáz enzim bontja szét.

A laktózt bontó enzim vagyis laktáz a vékonybélbolyhokon jön létre. “Ez a folyamat és a felnőttkori aktivitásuk genetikailag meghatározott, szülőktől örökölt tulajdonság. Genetikai vizsgálattal az eltérés (mutáció) kimutatható ( a genotípus meghatározható): a mutáció esetén kevesebb laktáz enzim képződik, ami miatt nem lesz teljes az elfogyasztott laktóz lebontása.”

A lebontatlan laktózt a bélbaktériumok feldolgozzák, gázokat is képeznek, ami hasi panaszokat vált ki.

Kilégzési teszttel diagnosztizálható a tüneteket okozó laktózmennyiség elégtelen lebontása. A laktózmentes termékek fogyasztása illetve a laktáz enzim pótlása jó esetben tünetmentességet ad.

A gyártás alkalmával a laktózmentes termékekben a laktózt a laktáz enzim segítségével bontják le szőlőcukorra és galaktózra, tehát nem vonják ki a laktózmentes termékekből a laktózt. A laktózmentes készítmények íze édesebb a szabaddá vált szőlőcukor által.

Az is fogyaszthat laktózmentes termékeket, akinek nincs erre érzékenysége.

Növényi alapú termékeket is választhatunk.

Végül pedig megemlítem a saját tapasztalatomat. Nekem egy biorezonanciás vizsgálat által derült ki és nem a H2-kilégzési teszttel. A tüneteim inkább hasi eredetű panaszok voltak: puffadás, hasmenés és az sem volt mindig sűrű. Nekem a tejtől még a gyomrom is felfordult és alapból sose ettem annyi tejterméket, így a panaszok is csak akkor jelentkeztek, ha olyan jellegűt vittem be.

Forrás: Dr. Tamássy Klára, Barangolás a bél körül, Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018. p. 137-146.


Véleményem az orvosokról

Egészen kiskoromig kell visszamennem az időben, ugyanis sajnos a volt gyerekorvosom nem vette észre nálam azt a problémát, hogy esetleg lisztérzékeny lehetek?! Mindig csak a vashiányos vérszegénységgel jött, miközben egészen más is volt a gond, csak ez később derült ki. Emellett ekcémás volt a bőröm mindig is és most is. Akkoriban az egyik bőrgyógyász, akinél voltunk, felírt egy gyógynövényes illetve külön a fürdésre is krémet. Persze, ez sem nyújtott hosszútávú megoldást, hisz az alapprobléma máshonnan eredt.

Időközben fejfájással, szédüléssel is meg kellett küzdenem, így egy gyermekneurológushoz fordultunk segítségért. Megvizsgált, beutalt EEG és MR vizsgálatra -ami szerencsére negatív lett és nem mutatott komoly gondot-, de itt is megállt a dolog, hogy neki sem jutott az eszébe, hogy mitől lehetnek ezek a tünetek. A háziorvos és az iskolaorvos is csak egyet fújt folyamatosan éveken keresztül, hogy vashiányra kell szednem vasat és akkor majd rendeződik minden. Persze közben mozogjak is sokat, friss levegőn is legyek, csak a szokásos tanácsok, amik jók voltak, de nem voltam továbbra sem jól. Majd pár év elteltével ismét orvoshoz fordultam, mert fokozódtak a tünetek és muszáj volt utánajárni. Egyre és egyre többet ettem és úgy éreztem, hogy hiába eszek nem szívódik fel.

A háziorvosom- aki jelenleg is van-, azt mondta, hogy nyugodtan egyek csak sokat, mert fejlődő szervezet vagyok. De még véletlen sem jutott volna eszébe, hogy valamilyen felszívódási zavarom lehet és ez is okozhatja a tüneteket. Ja, és hozzáteszem, hogy egy szakvizsgázott belgyógyászról beszélek. A következő lépésként szintén belgyógyászhoz kerültem, aki a szokásos vizsgálatokat elvégeztette (vérvétel, EKG, ultrahang, mellkas röntgen, CT) majd közölte az eredmény alapján, hogy ebből sebészet lesz.

Mivel a májkapuban volt egy nyirokcsomórendszer, amit csak kizárólag műtéti eljárással oldottak meg, így ezért említette, hogy sebészet lesz, na ebben igaza volt. De neki sem jutott eszébe a „kedves” doktornőnek, hogy mi lehet a háttérben igazából. Elmentünk egy magán radiológushoz hasi és kismedencei ultrahangra és ő is a műtétet javasolta. Ez a doktornő volt olyan kedves és emberséges, hogy a CT eredményét úgy kiértékelte nekem, hogy nem fogadott el pénzt. Egyébként a felvételen azt látta, hogy ez egy jóindulatú nyirokcsomó lehet.

Ezt követően a kórházba kellett már vizsgálatokra menni. Először a hematológushoz, aki gyanakodott arra, hogy talán lisztérzékenységről lehet szó?! Mivel vékony voltam, vashiányos, ez neki bőven elég volt arra, hogy elküldjön vérvételre, ami csakis erre irányult. Azt mondta, míg nem érkezik vissza az eredmény erről, nyugodtan egyem azt, amit addig ettem. Majd egy hónap után a sok-sok év bizonytalanság, gyötrelem, kín és szenvedés után kiderült a probléma.

Ettől függetlenül még egy vasfelszívódási vizsgálatot is kért, ahol az volt az érdekes, hogy jó volt a vas felszívódása, viszont az értéke meg nagyon alacsony volt. Ezután a hepatológushoz kellett továbbmenni a nyirokcsomók miatt, ő elküldött olyan vérvételre, ahol a májamat nézték, hogy jól működik-e? Szerencsére negatív lett, így nem a májammal volt a gond.

Útközben még a gasztroenterológust is megjártam, aki próbált viccelődni velem, csak nekem nem jött ez be. Szerette volna mindenképp megnézni a beleimet, bélbolyhaimat és ezt így viccesen mondta, amitől felállt a szőr a hátamon, amilyen pofákat vágott közben. Na, ebből szerencsére nem lett semmi, mert kiderült, hogy a vérvétel eredménye magas eredményt mutatott, így nem volt szükséges a vékonybél-biopszia és amúgy is tartottam már egy jó ideje a diétát. A hematológus még szeretett volna egy biopsziát a nyirokcsomók miatt csináltatni, de én ezt úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert mindenképp a műtétet javasolták, így saját felelősségre ezt elutasítottam.

Közben még ahhoz az orvoshoz is eljutottunk, aki azt a vastablettát ajánlotta, ami által szerencsésen rendeződött a vasszintem. Ő is megjegyezte, hogy a műtét az első és utána a többi. Ezt követően már csak Budapestre jártunk fel vizsgálatokra, ahol műtöttek is engem. Egy nagyon komoly és szakmailag elismert professzorhoz kerültem a hepatológiai ambulanciára. Közölte, hogy biztos engem meg fog műteni. Elküldött többféle általános vizsgálatokra (vérvétel, EKG, MR) és gondolkodott ő is a biopsziában, de feleslegesnek vélte, ragaszkodott csakis a műtéthez. Miután túlestem a műtéten, visszamentünk ahhoz a doktornőhöz, aki a vaskészítményt ajánlotta.

Allergia vizsgálatot ajánlott, ami által még több érzékenységem kiderült. Végül a candida általa igazolódott be, ugyanis a székletminta alapján mikroszkóp alatt megállapította. Az évek alatt pár nőgyógyásznál is jártam, akik mindenre csak gyógyszert ajánlgattak, amiktől nem voltam jól, vagy nem fogadtam meg a tanácsukat. Endokrinológust is,,meglátogattam” már, ő ajánlotta a terheléses cukorvizsgálatot, amit megtagadtam, meg az orvos sem volt a legmegfelelőbb és csak a pénzt nyúlta le, így annyiba is maradt. Többször voltam vérvételeken magánba és a sürgősségit is megjártam, amikor is anno volt egy eszméletvesztésem, csak nem rögtön, hanem pár nap elteltével mentem el, amikor menetközben megint jelentkezett a rosszullét.

A vérvételen, EKG -n kívül semmit sem csináltak. Az akkor ügyeletes orvos közölte, neki is magas az a szintje, ami nekem anno volt, így ezzel nem kell, hogy bent maradjak. Jelenleg ott tartok, hogy szeretnék utánajárni annak, hogy mi okozhatja a vércukorszint ingadozást és a fáradtságot.

Vércukorszint ingadozás

Vajon mi okozhatja?

Van valami probléma még, amiről nem tudok, de érzem, hogy kell még lennie valaminek. Ez az évek elteltével sem oldódott még meg, pedig tartom a diétát. Korán reggel már nagyon éhes szoktam lenni és ha nem eszek azonnal valamit akkor hányingerem lesz, végül elkezd remegni a kezem. Napközben is többször rám jön és figyelnem kell erre, hogy ne legyen gond. Egyébként nagyon elfáradtam ebbe, hogy mindig ezzel kell, hogy foglalkozzak. Többször és keveset tudok enni. Ritka, hogy olyat eszek és elvagyok sokáig étel nélkül.

Bárhova megyek, mindig viszek magammal, hogy meglegyen a biztonságérzetem. Az éhségérzettel együtt jelentkezik még a szomjúság és a fáradtság illetve ingerültség. Sőt gyengeség és esetenként izomgyengeség is. Nagyon lehúz ez az állapot és baromi idegesítő tud lenni. Nagyon örülnék, ha már megoldódna. Egyébként már korábban voltam olyan vizsgálaton, hogy a vérből megnézték az inzulint. Ez úgy nézett ki, hogy korán reggel éhgyomorra levették a vért. Itt a glükózt nézték először, ami nekem általában elég jó értéket szokott mutatni, így talán kizárhatónak mondható a cukorbetegség.

Ezután el kellett fogyasztanom egy megadott mennyiségű szénhidrátot és utána várni kellett 2 órát, hogy újból levegyék tőlem a vért. A glükóznak jó volt az értéke, viszont az inzulin szintje mutatott egy kis eltérést és nem volt benne a referenciaértékbe. Akkor ez így annyiba is maradt, mert nem volt orvos, aki ezzel foglalkozzon. Hogy miért nem mentem cukorterheléses vizsgálatra? Mert a candida miatt ilyen nagy mennyiségű cukrot nem szabadna bevinni, de nyilván vannak olyan kivételes helyzetek, hogy muszáj megcsináltatni. Sajnos én nagyon tartok ettől, amúgy is rosszul tudok lenni, hátha még a cukros vizet meginnám. A vércukorszintmérőt jó ötletnek tartom, mert ha bármi gond van, akkor azzal le tudja ellenőrizni magának az ember.

Nekünk is volt korábban és majd szeretnénk egy újat venni. Mindenképp utána kell ennek járnom, hogy mi okozhatja ezt nálam, mert eléggé zavaró és megvisel lelkileg is.

Orvosi Kivizsgálások #4

Majd elérkezett a májusi hónap és az egyik napon felhívott minket a hematológus és közölte anyukámmal, hogy beigazolódott nálam a lisztérzékenység. Mondta, hogy ki sem kell mennünk az eredményért, majd kipostázzák, amit én anno ott a kórházban megcímeztem magamnak. Nagyjából elmagyarázta, hogy miket kerüljek el és mire figyeljek, a többit pedig az interneten meg tudom nézni, vagy lépjek be a lakóhelyemen található lisztérzékenyek klubjába.

Miután meghallottam, hogy kiderült a lisztérzékenység, elkezdtem sírni. Azt sem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy milyen ételeket készítsünk és a lelki, mentális hatásaira még nem is gondoltunk akkor. Másnap már anyukám megvette nekem az első gluténmentes kenyeremet. Borzasztó íze volt, számomra ehetetlen volt és lelkileg megviselt. Amúgy sok idő kellett, mire az ízéhez hozzászoktam a gluténmentes ételeknek.

Családszűrést is javasolt az orvos, hogy kiderüljön kitől örökölhettem a lisztérzékenységet. Végül csak anya ment el egy ilyen vérvételre és neki negatív lett. A hematológus írt egy beutalót a biopsziára, hogy szövettant csináljanak. De ezt nem vállaltam, így ezt saját felelősségemre visszautasítottam. Meg amúgy is feleslegesnek találtam volna, ha műteni kell, akkor műteni kell.


Majd ezután a hepatológiára kaptam beutalót, mivel a májamból volt kiindulóan a nyirokcsomó, így a májamat meg akarták nézni, hogy jól működik-e? Ott egy idősebb nő volt az orvos, elsőre sem ő, sem az asszisztense nem volt szimpatikus. Ő is megvizsgált, majd elküldött vérvételre.

Szerencsére semmi probléma nem volt a májammal, tehát a gond máshonnan eredt.

Mivel vashiányom volt, így elküldtek egy vasfelszívódás vizsgálatra. Ez a vizsgálat úgy nézett ki, hogy kb. reggel 7 órára mentünk ki a kórházba és először éhgyomorra vettek vért, de ihattam, sőt kellett is innom sok vizet. Utána kaptam tőlük vastablettát, amiből meg volt mennyit kellett bevennem és óránként vették le a vért. 11 óra körül ért véget és ezután már ehettem.

Az eredmény jó lett, bár ennek ellenére nem értettem, hogy lehet ez, ha közben meg nagyon alacsony volt mindig is a vas értéke.


Következő utunk a gasztroenterológiára vezetett. Egy fiatalabb orvos volt, aki viccelődött velem, hogy ő nagyon meg szeretné nézni a bélbolyhaimat, mivel a lisztérzékenység által roncsolódhattak.

Ezt a vizsgálatot sem vállaltam, hisz olyan magas volt az értéke a vérvételi eredménynek, hogy feleslegesnek találtam volna, illetve már egy hónapja diétáztam.

Orvosi kivizsgálások #3

A következő beutalót a hematológiára kaptam, ott egy idősebb férfi volt az orvos. Megvizsgált és ő úgy gondolta, hogy ezek a tünetek a lisztérzékenységtől is lehetnek. Még aznap két vérvételre is sor került. Az egyiknél csak bizonyos értékeket kért, míg a másik kizárólag a lisztérzékenységre irányult.

Ennek az eredményére kellett legalább egy hónapot várni, mert nem helyben vizsgálták, hanem elszállították. Azt tanácsolta, amíg ki nem derül az eredmény, addig egyem ugyanazokat, amiket addig ettem. A CT vizsgálatra április elején kora reggeli időpontban kellett megjelenni és természetesen éhgyomorra. Felvették az adataimat, majd vártunk. Amikor mondták a nevemet, odamentem az egyik ajtóhoz és egy kancsó kontrasztanyagot kaptam, hozzá egy kis műanyag poharat is.

A lényeg az volt, hogy 10 percenként meg kell innom egy pohárral. Amúgy nem volt rossz íze, de jó sem. Enyhén mentolos íz, szénsavas folyadék volt. Mivel éhgyomorra voltam, így azt éreztem, hogy gázosodok tőle. Kb. egy óra telt el mire rám került a sor. Bementem, levetkőztem, a nadrágot ki kellett gombolnom és egy kicsit lehúzni, felül pedig csak egy atléta maradhatott rajtam melltartó nélkül. Mielőtt elkezdődött volna a vizsgálat, a karomba bevezették a branült, mivel ebbe kaptam vénásan a kontrasztanyagot.

A karjaimat a fejemhez tették, kérték, hogy ne beszéljek. Mivel volt egy kis mikrofon, ebbe beszéltek hozzám, figyelnem kellett az utasításokat, hogy pl. mikor tartsam bent a levegőt, mikor fújjam ki. Majd a végéhez közeledve, jelezték, hogy most fogják beadni a kontrasztanyagot. Melegségérzet fogott el és olyan érzés volt, mintha bepisiltem volna. Ezután felöltöztem és kimentem a folyosóra. Amúgy szerencsére nagyon normálisak voltak, így ezzel a részével nem volt semmi gond.

Anyukámmal délután fél kettőig kellett várni az eredményre, de abba is csak egy mondat volt leírva, így nem sokra jutottunk ezzel. Amúgy a CT vizsgálat kb. negyed órás és nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint az MR.

Mivel ebből nem tudtunk kiindulni, így kértünk radiológushoz időpontot hasi ultrahangra. Megvizsgált és annyit mondott, hogyha a lánya lennék, akkor biztos azt mondaná, hogy ez műtéti eljárással oldható csak meg, mivel látta, hogy ez egy nyirokcsomó.

A CT vizsgálat eredményét elvitte haza magával és a következő alkalomra kiértékelte nekem és ezért nem kért semmi pénzt. Elmondta, hogy szerinte egy jóindulatú nyirokcsomót lát a májkapuban és ezt mindenképpen operálni kell majd. Még azt is hozzátette, hogy ennek a nyirokcsomónak gyors a keringése és minden tápanyagot elszív tőlem.