Címkearchívumok: zene

Műtét évfordulója

9 éve műtöttek!

Vissza az időben!

2014. szeptember 4-én kellett befeküdnöm a kórházba. Anyukámmal együtt felmentünk Budapestre és késő délutánig ott volt velem. Rettenetesen féltem és nagyon sírtam, mert egy ismeretlen helyzet előtt álltam és mérföldkő volt az életemben.

Szerencsére a szobatársaimmal jól kijöttem és segítettük egymást. Egy aranyos nénivel-akit tegezhettem-megismerkedtem és egy napon műtöttek meg minket, így ez is sokat segített, hogy más is van ebben a cipőben.Jött egy ápoló és elmondta, hogy mire számíthatok majd és mik a teendőim. Ezután az aneszteziológus is bejött a szobába és kikérdezett. Délután fél 4-től már semmit sem ehettem, csak ihattam. Anyukámnak el kellett jönnie és egyedül kellett maradnom. Jaj, de rettegtem. Öleltük egymást és zokogtunk. Miután egyedül maradtam, hallgattam egy kis zenét, és a rádióban a következő zene szólalt meg éppen akkor: Kowalsky meg a Vega: Minden rendben van. Spirituális szemléletemnek köszönhetően hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és akkor ezt azért hallottam meg, mert nekem üzentek ezzel.

Estére kaptam egy 0,5 mg-os nyugtatót és szépen lefürödtem, majd viszonylag korán lefeküdtem aludni. Áldottam a nyugtatót hatását, mert ha az nem lett volna, szerintem egy percet sem aludtam volna.

2014. szeptember 5.

Számomra ez a nap örökre az emlékezetembe vésődött, hisz teljes mértékben megéltem és átéltem testileg, lelkileg, mentálisan is. Ébresztőt állítottam be és fel is ébredtem reggel 6:30-kor, majd megmostam a fogam, megmosakodtam és vártam…

…vártam, ami ilyenkor a legrosszabb érzés. Jöttek az ápolók és mondták, azonnal készítenek elő, mert borult a sorrend, én leszek az első! Most is libabőrös leszek ettől, ha visszaemlékezek erre.

Meztelenre kellett levetkőznöm és rám tettek egy fehér lepedőt, majd branült szúrtak a kézfejembe, amin keresztül kaptam infúzióba antibiotikumot, meg még valamit. Nagyon meg voltam ijedve, mert sem anyukám, sem párom nem voltak még ott, de szerencsére hamarabb odajöttek, így nem volt gond.

A katéter felhelyezése elsőre nem sikerült, meg is csodálkoztam, hogy semmit nem éreztem, majd másodjára csillagokat láttam és csípett nagyon. De hát akkor még nem is sejtettem, hogy lesz nekem ettől nagyobb fájdalmam is! Szóval előkészítettek és toltak ki a folyosóra, majd ott anyukám és párom is adtak egy biztató puszit. Nekik a lépcsőn kellett felmenniük, míg engem a liftben vittek.

Az a pillanat belém égett, hogy a műtőajtó előtt még látom őket és nyilván egy természetes gondolatként jött az, hogy mivan, ha utoljára? Mert minden műtétnek kockázata van, mindig elmondják, ez így is van. Elmondtam egy imát és kértem, hogy vigyázzanak rám, hogy minden rendben legyen.

Betoltak és ott az altatóorvos mondott néhány biztatószót, hogy ne aggódjak. Feladta rám a műtős sapkát, majd áthelyeztek a műtőasztalra. Nagyon hideg volt és fáztam, nemcsak a testem, de a lelkem is. Sokan voltak ott körülöttem és mivel nem volt időm bevenni nyugtatót, így infúzióba adtak egy adagot. Még épp annyi időm volt, hogy arra gondoljak, milyennek szeretném látni magamat, mit akarok elérni? A cél lebegett a szemem előtt, majd ezt követően-pár másodperc telhetett el-mint akit kiütöttek azonnal elaludtam.

Miután magamhoz tértem már az ébredőszobában voltam. Fájdalmat éreztem és szólni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Bódult állapotomban voltam és homályosan láttam.

Egy bizonyos idő elteltével kitoltak és a folyosón anyukám és párom ott voltak. Gyengének éreztem magamat és kábultan. Miután visszatértünk a szobába és a műtősfiú áthelyezett az ágyamra, elmondta mik a teendők. Nem szabadott sem enni, inni, csak nedves vizes vattával lehetett a számat törölgetni. Nem tudom mennyi altatógázt kaphattam, de engem nagyon megviselt az altatás. A nap további részében nem voltam „partyra kész állapotban”-hogy egy kis humort is belevigyek. Sok mindenre kellett figyelnem, hogy nem mozoghatok, hogy figyelnem kellett a csőre-ami lógott ki belőlem. Nem beszélhettem sokat-amúgy sem volt kedvem. Pihentem, már amennyire lehetett. Nagyon sokat számított anyukám és párom jelenléte. Ameddig csak lehetett ott voltak velem, majd utána elköszöntünk egymástól és vártam a következő napot. Kaptam fájdalomcsillapítót, de nekem így is nagy fájdalmaim voltak. Az estét, éjszakát csak zene hallgatással bírtam ki. Egyszóval akkor megéltem életem első igazi nagy fájdalmát. Egyébként teljes hepato-panreato-gastricus nyirokcsomó rendszer lett eltávolítva.

Hálás köszönet a Professzor Úrnak, aki megmentette az életemet és mindazoknak, akik velem voltak ( lélekben is akár) és támogattak!

2022-es évösszegző

Az egészségem tükrében!

Az év elején még éppen az előző évi (2021-es) Covidból gyógyultam ki és próbáltam regenerálódni. Egy gyors visszaugrás az időben. Nagyon megszenvedtem a vírust és anyukám is elkapta. Neki durvább volt és több időbe is telt a gyógyulása. Nekem is brutális, amilyen tüneteim voltak és pár hét kellett, mire jobban lettem. Fejfájással kezdődött, majd magas lázzal, köhögéssel és orrfolyással folytatódott. Mindenem fájt, nem volt étvágyam és nem éreztem a szagokat, ízeket sem. Egyik reggel még egy ájulásérzet is rám jött, amit nem tudok, hogy attól volt-e vagy a hormonoktól, de mindenesetre megijedtem. Sokféle vitaminnal, homoktövissel, gyömbérrel, cseppekkel vagy éppen fájdalomcsillapító használatával lettem túl ezen. Test és fülgyertyát is használtam, hogy jobban legyek. Infralámpával melegítettem az arcomat és fülemet és használtam tengervizes orrsprayt és pihentem.

Nekem szinte mindig fájt és fáj a torkom, de ebben az évben szinte folyamatosan visszatért. Kora tavasszal megint úgy lerobbantam, hogy azt hittem megbolondulok. Erős torokfájás, majd tüsszögés, orrfolyás, hőemelkedés, izomfájdalom és gyengeség, fáradtság, étvágytalanság. A szokásos teendőket-amiket fentebb leírtam- végigcsináltam, hogy jobban legyek. Nem sok idő telt el és megint beteg lettem. Igaz, enyhébb tünetekkel és szerencsére még a hideg sem rázott, de a torokfájás és a megfázás az jelen volt. A jól bevált módszereket alkalmaztam és meggyógyultam. Mondtam is magamban, hogy na én most tuti nem leszek beteg egy darabig. Ahha, persze! Kb. eltelt pár hét és megint beleestem. Ilyen nem létezik és mégis! Az egész tavaszt végig betegeskedtem, hurrá!

Nyártól kora őszig szerencsére nem voltam beteg és úgy voltam vele, remélhetőleg ebben az évben már nem fogok elkapni semmit sem! Persze, hogy nem így lett!

Novemberben olyan erősen megfájdult a torkom, hogy azt éreztem, mintha „kaktusz” lenne a torkomban, ahogyan nyeltem. Na, szinte sejtettem, hogy ebből megint mi várható. Négy nap után átment megint tüsszögésbe és nem volt étvágyam sem. Kb. egy hét után kijöttem ebből, de két hétre rá, megint tüsszögtem. A vitaminok, homoktövis velő, gyömbér mellett anyukám a bioboltból hozott nekem Izlandi zuzmót, amit tabletta vagy por formájában is kipróbáltam. Egyébként azóta is szedek napi egyet ebből, mert erősíti az immunrendszert, a torkot, garatot, hangszálakat és még az emésztésre is jótékony hatással bír!

Még nyáron elkezdtem mozogni itthon, de november óta leálltam vele, mert nem voltam jó passzban. Szeretem a zenét, táncot, tornát. Gondolkoztam, hogy el kéne menni valahova táncolni/mozogni. Régebben szerettem járni ilyen helyekre. Mint tudjuk, a zene és tánc együttes hatása gyógyító!

A hormonális problémáim miatt felkerestem egy hormonterapeutát, aki elküldött hormonvizsgálatra. Kiderült az eredményből, hogy van egy pár érték, ami nem megfelelő. Így kaptam természetes hormont és krémet is. Majd egy következő bejegyzésben kifejtem ennek az eredményét és a hatását is, amiket használok erre a problémára.

Ezenkívül havonta egyszer eljárok talpreflexológushoz, hogy ezzel is segítsek magamon. A közelben van és sétával is eljutok. Ezt azért emeltem így ki, mert még mindig küzdök a pánikbetegséggel. Többet sétálok, mert a tömegközlekedés nem mindig megy. Már többször felszállok buszra és direktbe rövidebb útvonalakat választok, hogy gyorsabban elteljen a buszon töltött idő.

Vannak intéznivalók, vásárlások és ezeket is próbálom egyedül megoldani, amennyit csak tudok. Azelőtt még a boltok között is „különbséget” tettem, mert volt amelyikbe nem tudtam bemenni, vagy ha bementem, akkor bepánikoltam. Amúgy nagyon borzasztó ez, csak az tudja, aki szintén hasonló tünetekkel küzd. Egyedül meg alig mertem közlekedni, ha kimentem, akkor visszafordultam egy idő után, mert nem mertem továbbmenni. Az éjszakai pánikok még időközönként rám jönnek, de ennek az okát nem tudom megmondani. Váratlanul tör rám, hirtelen a semmiből. A pánikroham ilyen kiszámíthatatlan és ijesztő.

Nem csak szerintem, de párom és anyukám szerint is sokat fejlődtem ebben az évben a pánikbetegséggel kapcsolatosan. Próbálom kezelni és leküzdeni, mert szeretnék jobban lenni és az álmaimat megvalósítani, céljaimat elérni!

Az utóbbi időszakban fogytam is, ami miatt még rosszabbul érzem magamat testileg és lelkileg is. Ráadásul még az aranyeremmel is kínlódtam legalább egy hónapon keresztül. Amúgy is régóta van ezzel gondom, de ebben az évben, főleg ősszel sokat bajlódtam vele. Használtam rá kúpot, kenőcsöt és még ülőfürdőztem is, amit gyógynövényből készítettem. Azóta ez rendeződni látszik.

Tisztában vagyok vele, hogy lelki problémák is szerepet játszanak a betegségek kialakulásában. A sok stressz, bizonytalan helyzetek, konfliktusok és még számos tényező is gyengíti az immunrendszert.

Úgy érzem elindultam egy olyan úton, hogy megtaláljam önmagamat és az életemet a kezembe vegyem. Meg kell találnom az egyensúlyt a céljaim és az álmaim elérésének érdekében. Hálás vagyok, hogy vannak körülöttem segítő emberek, így könnyebben tudok a helyzetemen változtatni, mert van kire támaszkodni és természetesen ez kölcsönösen működik.

Szeretek én is segíteni és jobban is érzem magamat, mert tudom, hogy a másiknak jót tehettem!

Végül, ha az embernek van célja, motivációja, akkor sokkal jobban tudja érezni magát ebben a világban, még akkor is, ha a világ olyan, amilyen!